Az 1980-as években még nem volt egyértelmű, hogy mi okozhatja a szexuális eredetű rendellenességeket. Örökölt vagy tanult tulajdonságokról van szó? És ha az utóbbi az igaz, visszafordítható a folyamat, vagy gyógyítható az állapot?

A fent felvázolt két kérdésre a mai napig nincs perdöntő bizonyíték, az viszont biztos, hogy napjainkra már a 90-es évek általános nézeteit vallani kirívó homofóbiának számít, miután az elmúlt 10 évben a baloldal – felvértezve Hollywooddal és a tech-óriásokkal – sikeres kampányt folytatott a homoszexualitás terjesztése érdekében.

Emiatt lehet furcsa valakinek az a szám, amely nemrég érkezett Franciaországból, miszerint

A címben szereplő állítást viszont már nem más, mint az Institut Français d’Opinion Publique, röviden

A genderqueer ráadásul csak az egyik kategória, a közölt számban nem is szerepel a többi szexuális rendellenesség.

Az egyik francia jobboldali csatorna készített is egy összeállítást azoknak a francia fiataloknak a videóiból, képeiből, akik a kutatás eredményét meghallva posztolták az Instagramra és a Twitterre a #MembresDes22Pourcents, vagyis „a 22 százalék tagjai” hashtaggel jelezve, hogy bizony már ők is ezt a demográfiai réteget erősítik.

Az utóbbi időben ráadásul már a baloldal sem ragaszkodik a „csak születni lehet homoszexuálisnak” dogmához, amit korábban 10 évig építgetett, hanem nyíltan fel meri vállalni, hogy emiatt is szükség van a korai szexuális felvilágosításra – lásd az októberi mesekönyvbotrányt.

Az mindenesetre indikatív, hogy míg korábban a vállaltan és nem vállaltan LMBTQ-emberek csak a lakosság 4–10 százalékát tették ki, mára a fiatalok körében ez az arány Nyugaton már közel 35 százalékos, a korábban 0,5 százalékra saccolt transzneműek aránya pedig, mint a francia kutatásból láthattuk, negyvennégyszeresére emelkedett.

Mivel a szélsőbaloldalon egyre elfogadottabbá válik az a nézet, hogy

esélyes, hogy a 2030-as évek haladó fiatalja számára, akinek már Donáthék képviselik a fasizmust, ez lesz a jelszó.