Csak úgy dagad az önbizalomtól Fekete-Győr András, a Momentum elnöke. Bár büszkeségére voltaképpen némi alapot is adhat a mozgalom tavalyi politikai teljesítménye. Akár az EP-választásokra, akár az önkormányzati megmérettetésekre gondolunk. Ahhoz képest, hogy honnan indult ez a fiatal politikai alakulat, rövid idő alatt valóban szép eredményeket ért el. Bár sokak szerint talán érdemtelenül, de ettől még a tények tények, a meglepődés pedig az egyéni szociális probléma kategóriájába tartozik.

A továbblépés alapjairól nyilvánosságot látott momentumos gondolatok azonban legalábbis meghökkentőek. Abból indulnak ki, hogy a kormánypárti politika „októberben vereséget szenvedett”. Nem akarom a számokkal untatni az olvasót, de az, hogy Budapestnek és tíz nagyvárosnak ellenzéki vezetése van, még korántsem jelent kormányzati vereséget. Nagyon is jelentheti viszont azt, hogy az ilyen félrevezető kijelentésekkel azon az úton akarják tartani a szavazóikat, amelyen a tavalyi választási eredményekig eljutottak. Pedig már Máté evangéliumának példázatában is olvasható, hogy az okos ember kősziklára építi a házát, nem homokra.

Annyit azért a Momentum is elismer, hogy még nem bukott meg Orbán Viktor, de szerintük ma már mindenki tudja, hogy nem sebezhetetlen, hogy távolról sem legyőzhetetlen. Az pontosan nem ismert, hogy mi ebben a „nóvum”, hiszen a politikai konkurenciaharcnak éppen a demokrácia, a többségi akarat érvényesülése a lényege. Függetlenül attól, hogy az ellenzék szívesen menti föl magát önnön politikai vereségei után az autokrácia, a diktatúra emlegetésével. (Érdekes, hogy az októberi választások után erről kevesebb szó esett az ellenzéki térfélen…) Arról nem szólva, hogy éppen a liberálisok sajátja a píszídemokráciához való ragaszkodás, ami ugye azt jelenti, hogy csak az a demokratikus, amit ők annak tartanak.

A Momentum kormányváltó gondolatai közül persze most is kifelejti az emberek akaratát. Hiába elégedne meg ugyanis a szervezet azzal, ha senki nem építhetne a jövőben úgymond „teljhatalmat”, ami elképzeléseikben nyilván a kétharmadra, esetleg a koalíciós partner nélküli kormányalakításra utal, ha a választók ezzel nem elégednek meg. S kifejezetten azt akarják, hogy Orbán Viktornak minél erősebb felhatalmazása legyen továbbra is az ország irányítására, hiszen neki azokkal a magyarokkal is meg kell küzdeni, akik például – eléggé el nem ítélhető módon – Brüsszelben és szerte a világban következetesen a nemzeti érdekekkel szemben politizálnak.

A magyaroknak valószínűleg sosem jutott volna eszébe a Momentum új politikai csodaszere, a klímakörök megalakítása. A klímakrízis emlegetése amúgy is oly divatos Európa, sőt világszerte. Klasszul el lehet fedni vele a balliberális nyomulást. A Momentum a klímaköröktől várja, hogy nyomást gyakoroljanak a helyi és az országos politikusokra a környezet védelme érdekében, s ezek segítségével akarja elérni a kormányváltást.

Tervezgetés közben persze biztos eszükbe jutott azért, hogy a Fidesznek mélyen gyökerező, kiterjedt társadalmi támogatottságú környezetvédelmi politikája van, amelyet nemzetközi szinten is respektálnak. De ez nekik ahhoz, hogy felfedezzék a csőben a lyukat, nyilván nem számít. Csak egy adat: Magyarország a világban a közé a 21 ország közé tartozik, amelyekben 1990 óta úgy csökkent az energiafelhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás, hogy közben a GDP jelentősen nőtt. Pedig akkor még a Fővárosi Közgyűlés nem is hirdetett klímavészhelyzetet… S a momentumos klímakörök kapcsán arról sem szól a fáma, hogy a karbonsemlegességhez vezető út árát ki fizesse? Azok, akik valóban szennyezik a környezetet, tehát a multik és a nagy országok, ahogy Orbán Viktor javasolja, vagy a magyarok a megemelkedő élelmiszerárak és a megugró energiaköltségek formájában?

Attól tartok, honfitársaink gondolkodása közelebb áll például Szájer Józseféhez, mint az Európa-párti Momentum gondolkodóihoz. „Az európai identitás csak nemzeti identitásra épülhet, aki nem a nemzeti identitásra alapoz, az homokra épít” – jelentette ki a Fidesz EP-képviselője a reformátusok konferenciáján. Hozzátette: a „legékesszólóbb nyugati politikus sem fog tudni meggyőzni minket arról, hogy el kell hagynunk a nemzeti összetartozás érzését, a kultúránkat ahhoz, hogy igazi európaiak legyünk”.

Igen, igen, itt dőlhet el a választás sorsa 2022-ben is, s nem a klímakörökben, akármennyire is dagad most a kebel. Ez a nemzet kősziklája. Akár esik, akár fúj.