Ki ne emlékezne a Coca-Cola hírhedt reklámjára: „Love is love”? Volt-e olyan igaz magyar ember, aki ne háborodott volna fel a nagy távközlési cég edukáló videóján: „Mi a magyar?” Most pedig a Netflixet éri el a tiltakozáscunami, hogy vegye le a kínálatáról a szentségtörő Jézus-filmet. Hogy Soros Györgyről, Dobrev Kláráról vagy éppen Cseh Katalinról már ne is beszéljünk.

Az első gesztus a felháborodásé – menjetek a jó édes anyátokba! Az agyunkat elönti a méreg, a szívünket eltelíti a harag és jól is van ez így.

Ám minden rosszban van valami jó. A fent felsoroltak miközben támadást indítanak a nekünk fontosnak tartott értékek ellen, aközben minket is rászorítanak, hogy tisztázzuk viszonyunkat a szerelemhez, a családhoz, a kereszténységhez, az istenhithez, a nemzethez, a becsülethez és a hazaszeretethez.

Mit is értünk pontosan ezek alatt az értékek alatt, miért is fontosak nekünk, miért nélkülözhetetlenek a számunkra és miért pont ezek adják identitásunk lényegét?

Hogy tudjuk, mit is kell megvédenünk és megértsük, mit is veszíthetünk.

Hajrá, magyarok!