Rosszul kezdődhetett a nap Karácsony Gergelynek, amikor az ébredezés kéjes nyújtózkodása közben meghallotta a Vasárnapi újságban, hogy Áder János köztársasági elnök, a környezetvédelmi ügyek világszerte elismert élharcosa azt merészelte mondani, hogy a Fővárosi Közgyűlés döntése a klímavészhelyzet elrendeléséről nem több, mint retorikai fogás. Pedig így van. Hiszen hiába hozott határozatot a Fővárosi Közgyűlés mondjuk szerdán, attól még csütörtökön az élet ugyanúgy folyt tovább, mint azelőtt. Senki nem érzett semmiféle változást Budapesten semmilyen tekintetben.

Az, hogy Ausztráliában óriási a tűzvész, hogy evakuálják az embereket, hogy a halottak száma már húsz fölött van, hogy eddig kétezer lakóépület semmisült meg, s a tavaly szeptember óta tartó tűzvész még akár hónapokig eltarthat, az bizony vészhelyzet. Arról nem kell kommunikációs vitát rendezni, annak szörnyű következményeit az emberek közvetlenül a bőrükön, a sorsukon érzik.

Ausztráliában annyi katonát mozgósítottak, amennyit még természeti katasztrófa miatt soha. Merthogy vész van.

Az új budapesti városvezetés viszont úgy reagál a kihirdetett „vészhelyzetre”, hogy majd készítenek két tanulmányt, amelyekben megvizsgálják annak lehetőségét, hogy a vészhelyzet idején és azt követően mit lehet tenni. Magyarán ej, ráérünk arra még, azaz nincs vészhelyzet. Szerencsére egyáltalán nincs, a köztársasági elnök teljes joggal minősítette ezt a nagy hanggal bejelentett döntést retorikai fogásnak.

Karácsony persze azt gondolja, hogy még mindig tart a kampány, amelyben az ellenzék a zöldügyek szószólója, ezért nem hagyhatja, hogy a hegemóniasajtjukat kiénekeljék a szájukból. Így azonnal tollat ragadott, hogy cáfolni próbálja Áder János kijelentéseit.

Ez természetesen egy cseppet sem sikerült neki. Hiszen miért jelentene az klímavészhelyzetet, hogy most már Budapest is csatlakozott – mint írja – ahhoz az 1250 szervezethez, benne kormányokkal, városokkal, egyetemekkel, civil szervezetekkel, amelyek klímavészhelyzetet hirdettek? Miért jelent klímavészhelyzetet az, hogy az új városvezetés tervezési, fejlesztési és üzemeltetési döntéseinél a klímaszempotok prioritást élveznek?

Mintha eddig nem élveztek volna a környezetvédelmi szempontok elsőbbséget? Mintha az az eredmény, hogy Magyarország a világban a közé a 21 ország közé tartozik, amelyekben 1990 óta úgy csökkent az energiafelhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás, hogy közben a GDP jelentősen nőtt, nem következett volna be egy picit hamarabb, mint ahogy a Fővárosi Közgyűlés a közelmúltban meghozta volna a klímavészhelyzetről szóló döntését. Karácsony és szövetségesei a mai napig a paksi atomerőmű bővítése ellen harcolnak, miközben jól tudják, hogy atomenergia nélkül a párizsi klímacélokat nem lehet teljesíteni. Áder János nem tett mást, csak a tényeket sorolva közölte: elismeri az atomenergia fontosságát az ENSZ tudományos tanácsadó testülete, az OECD és a Nemzetközi Energia Ügynökség is, de az esztendő végén már az Európai Unióban is kimondták ezt. Hozzátette: „Ha megépül a két új paksi erőműblokk és a másik négy is működni fog, a Magyarországon előállított áram több mint kilencven százaléka szén-dioxid-mentes lesz” – hangsúlyozta Áder.

Az unión belül hazánk már jelenleg is előkelő helyen áll a károsanyag-kibocsátás csökkentésében. A magyar egy főre jutó 6,3 tonna/év érték mellett Németországban ez 10 tonna fölött van, Hollandiában több, mint 11. A legnagyobb kibocsátók pedig Kína és az USA. Utóbbi évente 20 tonna fölött termel káros anyagot.

Egyáltalán nem attól áll tehát jól Magyarország a szén-dioxid-kibocsátás terén, mert a Fővárosi Közgyűlés kihirdette a klímavészhelyzetet, hanem attól, hogy a magyar kormány következetes és a tőle telhető legteljesebb erővel küzd az üvegházhatás, ha tetszik a klímavészhelyzet ellen. Annak ellenére jól állunk ezen a téren, hogy az ellenzék folyamatosan akadályozza például Paks II. megépítését. Orbán Viktor egyetért avval, ha Európa 2050-re klímasemleges lehet, kész arra is, hogy aláírja az erről szóló megállapodást. De csak feltételekkel. Azt ugyanis azonban nem akarja, nem akarhatja, hogy a szegényebb országokkal fizettessék meg az árát.

Karácsony mint országos szájkaratebajnok szavakban szívesen zöldít, ülteti a fákat, hirdeti a klímavészhelyzetet, de egy kukkot sem szól arról, hogy mi történne akkor, ha a szegényebb országok fizetnék meg a klímaküzdelem árát. Nem tiltakozik az ellen, hogy ez esetben az élelmiszerárak és az energiaárak nagyban megemelkednének. S nem jelenti ki azt sem, hogy elképzelhetetlen, az unió klímasemlegességének eléréséért Magyarország kevesebb uniós forráshoz jusson, hiszen mi kinyitottuk a piacunkat a kohéziós forrásokért cserébe.

Orbán Viktor a „szennyező fizet” környezetvédelmi alapelv betartása mellett tudja csak aláírni a klímasemlegességről szóló megállapodást. Ez nagyon komoly feltétel, hiszen ha nem a valóban szennyező országok és a szennyező multik fizetnék a számlát, hanem a szegényebb országok, mint például mi, az csak hazánknak 50 ezer milliárd forintjába kerülne. Egy főre vetítve minden magyar ember, a csecsemőtől az aggastyánig 170 ezer forintot fizetne évente. Ez ugye teljes képtelenség.

Karácsony, miután nem beszél ennek a fenyegető veszélyeiről, valószínűsíthetőleg belemenne a dologba, mert nekik a hatalom megszerzéséért egyáltalán nem lelkiismereti kérdés földbe döngölni a magyarok életszínvonalát, hitvány módon rákenve a felelősséget a kormánypártokra.

A köztársasági elnökkel való üres polemizálás sem több, mint érvek nélküli szembenállás, a húr feszítése, a kormánnyal való konfliktushelyzet élezése, amely az ellenzék vágyai szerint jól kamatozhat számára a 2022-es választásokon.

A tények azt mutatják, a magyar kormány nemzetközileg elismert módon, következetesen tesz a környezet védelméért, s komoly eredményeket tud felmutatni e téren is. Ennek elfedésére nagyon kevés az a szépségflastrom, amit az ellenzéki harcosok viselnek pusztán a kormányrúd megszerzéséért, amire az van felírva, hogy klímavészhelyzet. Ámítás ez is, nem más, mint a választók félrevezetése.