Amikor elindultam a Media Marktba, hogy megnézzem, milyen bakelitek vannak leértékelve a zenei részlegen, indulás előtt összeállítottam egy kis úti csomagot. Konzervnyitó, iránytű, gyufa, nagyító – az a kettő hasznos dolog, az mindig kell, emlékezzünk csak, Cyrus Smith A rejtelmes sziget lapjain is e kettő segítségével gyújtott tüzet a lakatlan szigeten –, kétszersült, gázálarc és egy kis táska, amiben a legfontosabb műveim kéziratait tárolom.

Az óvatosság sosem lehet túlzó. Bármi lehetséges, hisz klímavészhelyzet van.

Hogy honnan tudom? Hát természetesen az internetről!

Olvasom a haladó szellemű (független, objektív stb.) újságokat, és mivel politikailag korrekt vagyok, elhiszem, amit ott leírnak.

„Felismerve, hogy az éghajlatváltozás alapvető fenyegetést jelent a jólétre, a társadalmi békére és a jövő generációk életfeltételeire, a közgyűlés ellenszavazat nélkül megállapította, hogy klímavészhelyzet áll fenn. Emellett a főváros kötelességet vállalt az éghajlatváltozás elleni fellépésre, valamint vállalta, hogy intézkedéseket tesz, hogy a fővárosi önkormányzat és cégei karbonsemlegessé és zöldenergián alapulóvá váljanak reális határidőn belül.” (Index)

Ezek nagyon komoly mondatok! Nem lehet félvállról venni!

„Valamint a főpolgármesternek felül kell vizsgáltatnia a rendkívüli időjárási helyzetek (így különösen a felhőszakadás, légszennyezés, szélvihar és árvíz) esetére
irányadó intézkedési tervet. És olyan intézkedési tervet terjeszt elő, ami biztosítja, hogy a főváros intézményei és cégei karbonsemlegessé és zöldenergián alapulóvá váljanak. És klímadaptáciás és mitigációs tervet készít.” (444.)

Mondom, nem vicc. Klímavészhelyzet áll fenn!

Amikor eszembe idéztem, hogy „klímavészhelyzet”, gyorsan visszaszaladtam a lépcsőházból, és a biztonsági túlélési csomaghoz hozzátettem egy kis sebfertőtlenítőt, celluxot, meg betettem a zsebembe egy jódtablettát, amit tegnap kéz alatt szereztem.

Biztos, ami biztos.

Aztán kint az utcán láttam, hogy a sarki virágárus kislány ugyanúgy vigyorog, mintha mi sem történt volna, és az emberek pont úgy járnak-kelnek, lófrálnak, öklüket rázzák, ha lefröcsköli őket egy autó, és élik világuk, mintha mi sem történt volna.

Hát nem értik, hogy vészhelyzet van?! Kihirdette a hatalom!

Én ezt nem értem!

Ha azt mondom kijárási tilalom, akkor be kell vezetni, hogy este 8 után tilos az utcára menni, és harckocsikat kell bevetni, melyek az utcákon cirkálnak és ellenőrzik a rendelet betartását. Ki kell ötölni megtorló intézkedéseket, meg falragaszokat kell nyomtatni.

Ha kijelentem, hogy bevezetjük a jegyrendszert, akkor is konkrét intézkedéseket kell hozni, és csinos kis bilétákat nyomtatni, amivel az alapvető ellátási kellékek – fa, szén, kenyér, benzin, hús – beszerezhetőek; nemcsak az, hogy bemondjuk, hogy holnaptól jegyrendszer, de aztán másnap mindenki ugyanúgy zabálja két pofára a Mekiben a duplaburgert kólával!

„Szovjet hatalom plusz villamosítás, egyenlő kommunizmus.” Ezt a nagy Vlagyimir Iljics Lenin mondotta, és utána neki is állt mindenki csinálni dolgokat, amikben nem volt köszönet, de senki nem állíthatja, hogy csak úgy mondott volna valamit, aztán minden maradt volna a régiben.

„A hamis metálosok hagyják el a termet!”. Ezt a Manowar együttes mondotta volt egykoron, és ők is tartották magukat az adott szó szentségéhez, mert szigorú szemmel vizslatták, amint egy pár takonypóc numetálos megszégyenülten elkullog a kijárat felé, a többiek – az igazi metálosok – helyeslő morajlása közepette, akik alig várták már, hogy felcsendüljenek a Blood of My Enemies nagyívű dallamai, amit a takonypócok jelenléte hátráltatott.

Minden nagy mondást tett követ.

Épp ezért nem értettem, hogy mi történik itt.

Kihirdetik a vészhelyzetet, és minden marad a régiben?

Nem történik semmi?

Sehol egy intézkedés, egy ellenőrző központ, egy segélycsomagokat szétosztó állomás, sehol sürgő-forgó betegápolók hada és elszánt karhatalmisták szigorú tőmondatai?

Én meg itt állok, dobálom magamba a jódtablettát, mereven nézem az iránytűt, és majszolom a rumot kétszersülttel – hú, de pocsék! –, más meg éli tovább röhögve az életét? És ezért meg sem büntetik őket?

Lehetséges volna, hogy Karácsony Gergely pusztán egy hangember?