A nyíltan a fehér emberek tömeges kiirtásáról lamentáló „művészfilm” lényegében kisebbségi háttérrel rendelkező – és egyben lelkileg teljesen sérült – emberek fehérellenes agymenéseiről szól. A forgatókönyv nagyon egyszerű: a szereplők a kamerának elmondják, hogy mit gondolnak a fehér emberekről, az úgynevezett „fehérségről” (fehérek kultúrája), bennük ez milyen félelmeket vagy érzelmeket kelt, végezetül pedig választ adnak arra a nemcsak vegytisztán rasszista, hanem büntetőjogi kategóriába illő kérdésre, miszerint

A filmben megszólalókat szemmel láthatóan nem zavarja a kérdés, bele sem gondolnak abba, mi lenne, ha valaki ugyanilyen címmel forgatna filmet, csak mondjuk a „fehér” jelzőt kicserélné „négerre”, „muszlimra” vagy mondjuk „latinóra”. A sértett kisebbségi szerepkörükbe szorulva inkább arról beszélnek, hogy

• mennyire félnek a fehér emberektől,
• mennyire gyűlölik a fehérséget,
• mennyi időt töltenek el arra, hogy a fehérekről elmélkedjenek,
• és hogy mennyire kiirtandó jelenség ez a nagybetűs FEHÉRSÉG.

(Idő közben a YouTube eltávolította az eredeti felvételt)

A kisfilmet megnézve az jut az ember eszébe, hogy ez akár egy groteszk vicc is lehetne, hiszen annyira abszurd és akkora képtelenségek hangzanak el benne, csak hát a gond az, hogy ezt mind a készítők, mind pedig a megszólalók véresen komolyan gondolják. Nem is értem, hogy maradhatott ki ennek a filmnek a híre a fősodratú, toleranciapárti médiából.