Ugyan még a nyár utolsó napjait éljük, azonban korántsem nevezhető szokásos uborkaszezonnak ez az augusztus. Alig két hónap múlva új önkormányzatokat választ magának az ország, és ez a politikai közhangulaton is nagyban érződik. Ugyan a hivatalos kampányidőszak még nem kezdődött el, mégis rendre találkozhatunk az internetet böngészve új kihívókkal, régi motorosokkal, és sajnos hatalmukat féltő, és ahhoz görcsösen ragaszkodó régen lejárt arcokkal, valamint a felek között történő üzengetéssel.

Vasárnap délután a húsleves és rántott hús kipihenése közben magam is feltévedtem a legnagyobb közösségi hálóra, ahol érdekes folyamatok szemtanúja lehettem. Először csak kapkodtam a fejem, és igyekeztem értelmezni az eseményeket, hisz ugyan sokat foglalkoztam Gémesi György pálfordulásaival, pártépítésével és ellenzékhez dörgölőzésével (nevének fenntartása érdekében), közvetlenül nem vagyok érintett a kérdésben, nem élek Gödöllőn, azonban sok ismerősöm igen, így az ő reakcióikból és segítségükkel kellett összeraknom az egészen elképesztő képet: Gödöllő város regnáló polgármestere felháborodott azon, hogy valaki az Ő tisztségéért indul, ráadásul teszi ezt egy demokratikus választáson! Az már csak hab a tortán, hogy az éppen hitelteleníteni próbált független jelölt keresztény, és még a kormánypártok támogatását is élvezi.

SKANDALUM!

Na, de kicsit az előzményekről:

Gödöllő város polgármestere 2019. augusztus hónap 11. napján, egy csodálatos vasárnapi délelőtt kirakott egy Facebook-posztot (idáig semmi meglepő, hiú emberként túl gyakran teszi ezt).

Olyan szabadosan (és persze szigorúan demokrata módon) úgysem tudnám körülírni, hogy az visszaadja az eredeti írás nagyszerűségét, így hallgatva a régi bölcsességre, klasszikusokhoz mért tisztelettel egy idézet következik:

„Nem könnyű belső érzèseket, csalódást visszafojtott „indulatot” fèlretève , – türelmet ,alázatot gyakorolva- hitet gyakorolni abban a közössègben ahol „valakik” köztük , egyházi alkalmazottak, volt betegeim, akiket gyógyitottam, csapattársaim, akikkel közösen a városra esküdtünk fel most pártpolitikai „ nyomására” a pártpolitikát választották az eddigi helyi civil , lokálpatrióta közösség helyett ès csatlakoztak a helyi fideszes fèrfikarhoz. Akik , most sajnos a közös értékeken/???/ együtt hitèletet élő egyházközségre alapozva kezdik meg /folytatják/helyi politikai pályafutásukat. Velem együtt hét/a 11 ből/ jelenlegi lokálpatrióta képviselő tartozik ehhez az egyházközsèghez. Mi a gond ?. Miben nem segítettünk.? Ès ha bármi , helyi , őket, egyházközsèget èrintő problèma volt , mièrt nem kerestek meg és mondták a szemembe?? A mai napig nem keresett meg senki ebben az ügyben, innen.”

A polgármesteri felháborodás oka tehát az, hogy ha valakinek problémája van az általa gyakorolt városvezetési móddal, akkor miért nem hozzá fordul ahelyett, hogy jelölteti magát az Ő helyére? Mégis mit képzelnek magukról az ilyen emberek? Egy választáson kihívni a polgármestert? Demokratikus keretek között megmérkőzni? Kampányolni?

Bele sem merek gondolni, milyen világban élünk…

Nos igen. Az olvasónak joggal támadhat az a gondolata, hogy vajon miért is kellene bárkinek is engedélyt kérnie egy polgármestertől ahhoz, hogy elindulhasson az Ő székéért a helyi önkormányzati választásokon?

A kérdés jogos, sőt mi több, egészen égető!

Annál is inkább, mert a választásokon való indulást sehol sem kötik a polgármesterek előzetes hozzájárulásához!

Pedig én kerestem. Tényleg.

De sehol nem találtam olyan törvényt, rendeletet, de még csak Buci Maci magazinbeli idézetet sem, ami előírná, hogy a polgármester előzetes engedélye szükséges ahhoz, hogy valaki indulhasson ellene a választáson.

Szomorú nap ez a mai…

Hiszen a köztársasági elnök nem mérlegel előzetesen. Nem mondja azt, hogy: „Hm, ez a gödöllői polgármester olyan jól végzi a munkáját. Minek ide választás? Nem írom ki!”.

Tényleg, őszintén sajnálom!

Sajnálom, hogy Őt, ezt a nagyszerű demokratát és sportembert, városa egyszemélyes Supermanjét (nem viccelek, tessenek csak végigböngészni a profilját, szórakoztató olvasmány egy modern kori Clark Kentről – na persze azoknak akik kedvelik a nárcisztikus személyeket) nem kérdezték meg arról, hogy akar-e egy demokratikus választáson megmérkőzni a kihívóival. Ahogyan arról sem, hogy ki lehet a kihívója és ki nem.

Gémesi Úr, rossz hírem van: ugyan látszik, hogy szeret(ne) mindent kézben tartani (profilja és gödöllői ismerőseim korábbi beszámolói alapján), de ehhez az egyhez még Önnek sincs az égadta világon semmi köze! Szomorú dolog ez a demokrácia, lássuk be. Főleg az olyanoknak, akik szeretnek mindenkire diktátorként hivatkozni, akik csak egy kicsit is másként gondolkodnak, mint ők...

Ha már úgyis a nagy leleplezések idejét éljük, hát jöjjön egy újabb:

Nem a polgármester dönti el, hogy jól végzi-e a munkáját, hanem a választók a választás napján. Ha Gödöllő város polgármesterének tiszta a lelkiismerete, akkor nyugodtan várhatja 2019. október 13. napját. Azonban, ha így lenne, akkor ilyen posztok aligha születhetnének…

Tudom, látom, hallom én is. Gödöllőn rengeteg az elégedetlen hang, akiket egészen elképesztő, olykor zavarba ejtő módon igyekeznek elhallgattatni. Ezek az érzések pedig kihívó, pontosabban kihívók formájában manifesztálódnak, hiszen több csoport is úgy gondolja, elég volt a megfáradt városvezető politikai ámokfutásából. (A cikk születésének pillanatában 3 csapatról tudok biztosan, azonban ismerőseim egy negyediket is említettek, akikről információt nem találtam.)

Lehet, ha Gödöllő város polgármestere meghallgatta volna a lakosság panaszait, most nem lenne kihívója. Lehet, ha Gödöllő város polgármestere nem az éppen aktuális hatalom köpködésére fordította volna minden energiáját (és mérhetetlen, még csak mikropártocskának sem nevezhető alakulatának építgetésére), most nem lenne kihívója. Mivel azonban ezt nem tette, ez csak puszta spekuláció.

A demokrácia ugyanakkor nem így működik. A nép időről időre gyakorolja azon jogát, hogy magának vezetőket választ.

Ha Gödöllő város polgármestere nem érti ennek a jognak mibenlétét, úgy a baj nagyobb, mint eddig hittük.

És ha még ehhez a felháborodáshoz alibinek is használja fel a vallást, a keresztényi közösségeket, amelyeket kampánycéljai elérése érdekében nemtelenül és nyíltan támad, úgy a gond már nemcsak politikai, hanem mélyen emberi jellegű is!

Gödöllő most izgatottan várja arra a kérdésre a választ, hogy hatalma megtartása érdekében meddig megy el Gémesi György.

Úgy tűnik, hogy bármeddig.