A rendszerváltás után lettem nagykorú, 1994-ben voltam első választó. Különös véletlen folytán, vagy a nevük miatt lettem akkor Fidesz-szavazó. Komolyabban 2015-ig nem érdekelt a politika, mindig szimpátia, illetve a kampány stílusa, mondanivalója alapján döntöttem (Fidesz). De a migránsválság meghozta a kedvet, hogy figyeljek a politika eseményeire.

2002-es MSZP-kampány jelszava, programja: Váltsunk kormányt! Ez végleg a Fidesz oldalára tolt, a következő nyolc év megerősített a döntésben.
Akkor még a börtön, akasztás, patkányozás, vidéki bunkózás kimaradt. Egyetlen okot tudok elképzelni arra, hogy valakit nem taszít ez a stílus, ez pedig a végtelen gyűlölet. Gyűlölet Orbán, Matolcsy, Rogán, Áder, a Fidesz és szavazói iránt.

Viszont ha az ország fele a Fideszre szavaz, hogyan szeretnének nyerni az ellenzéki politikusok, ha azok felé gyűlölettel fordulnak akiknek a szavazatára szükség van? Ki szavaz arra, aki lebunkózza, börtönnel, kötéllel fenyegeti? Hogyan veszik el a „fideszes” vagyonokat, bizonyíték, jogi eljárások nélkül?

Ez csak a kommunizmusban volt megvalósítható.

Vagyis csak a hülye nem látja, hogy az ellenzék – legyen az zöld, liberális vagy szocdem – kommunista. Ki szavaz a kommunistákra? A kommunisták?

Ha eltekintenénk attól, hogy értelmes mondatot megfogalmazni nem tudnak, helyesen írni nem tudnak, számolni se tudnak, földön fetrengenek, a parlamenti viselkedésük egy kocsmában sem felelne meg, továbbá a magyarok ellen szavaznak, a határon túli magyar testvéreinket románozzák, ukránozzák, szlovákozzák, akkor se szavaznánk rájuk, mivel kommunisták.