Bő évtizednyi munkám a brüsszeli uniós intézményeknél bőven adott betekintést a Bizottság, a Tanács és a Parlament munkájába. Éltem a „bürokraták” buborékvilágában, manővereztem a nyílt és rejtett hatalmi struktúrák machinációi között, ütköztem annak rendszerszinten működtetett, kíméletlen eszköztárával. Kellő körültekintéssel persze, mert a rendszer nem tűri meg a fősodortól eltérő véleményt – volt például eset, hogy az unió számvevőszékének alkalmazottja gyanús körülmények között kiesett az irodája ablakán, így befejezetlenül hagyva az EU-s költségvetés visszaéléseit feltáró vizsgálatát. Ilyeneket például érdemes tudni, amikor hallgatjuk az EU aggályait a hazai jogállami helyzetéről.

De Brüsszelben sok egyéb, mindennapos evidencia van, ami Magyarország távolságából nem látszik, azonban az ottani folyamatok megértéséhez elengedhetetlen. Nézzünk meg néhány ilyet.

Kezdjük azzal, hogy Brüsszel a világ egyik hatalmi központja. Mivel sok fontos dolog dől itt el – sőt, maguk a döntés-előkészítő tárgyalások és eljárások zömében szintén itt zajlanak – e folyamatokat érthető módon minden játékos igyekszik a maga javára befolyásolni. A politikai szervezeteken kívül természetesen szakmai szervezetek is képviseltetik magukat, mert aki kimarad, lemarad.

A másik dolog amit érdemes tudni, az az, hogy az ilyen képviselet rendkívül erőforrás-igényes dolog, hiszen sok párhuzamos, összefüggő folyamatot kell követni, azok formális és informális lépéseinél jelen lenni, széles körű ismeretségi hálót aktívan fenntartani, sok szintű és irányú értesüléshalmazt elemezni, stratégiát alkotni és megvalósítani stb.

Tehát, mivel az érdekképviselet igen összetett és drága feladat, ezért a hasonló érdekekért tevékenykedő szervezetek nemcsak intenzív együttműködést folytatnak, de a legközelebb állók tipikusan össze is bútoroznak: közös irodát tartanak fent, vagy minimum egy helyre szervezik tevékenységük központját. Az EU-negyedben se szeri, se száma az ehhez hasonló bejáratoknak:

Hiszen hát nem úgy volt, hogy az európai értékek szerint a média pártatlan és semleges, a politikai folyamatokat pedig demokratikusan megválasztott pártok vezénylik és nem magánklubok?

Nem.

Tekintsük csak át, hogy például ebben az épületben kik bútoroztak össze, hogy napi szinten koordinálják és űzzék együtt tevékenységüket!

1. Az Európai Baloldal Pártja – Tagjai a kommunisták, szocialisták és zöldek. Magyar érdekesség, hogy ide tartozik például TGM is (Balpárt). Összenő, ami összetartozik.

2. Európai Federalisták Uniója – Egy tipikus NGO, nevében foglalt céllal, kitalálható pénzügyi háttérrel.

3. A Civil Társadalom Állandó Fóruma – Nocsak… csak nem kiderül „a civilekről”, hogy valójában tőről metszett politikai kategória? És az sem hagy sok kétséget, hogy a paletta mely oldalához tartoznak. A független civilek.

4. Fiatal Európa Federalisták és Fiatal Európai Újságírók – Na, itt még azzal sem bíbelődtek, hogy legalább a látszat kedvéért külön réztáblát karcoltassanak. A média és a federalisták leendő élcsapatát ugyanazon társaságból, egy helyen képzik. Ráadásul nem is akárkik, mint azt alább látni fogjuk.

5. Európai média- és hírügynökség – A híradásokhoz célszerű biztosítani a megfelelő szűrőket: e felügyeletre pedig a többi társbérlő pont ideális.

6. Erste Lesung – Lobbista zsoldoscég, a társbérlői alapján elég jó beágyazottsággal. De pontosan mit is csinál? Könnyen megérthetjük egy fiktív hazai példán keresztül. Vajon Magyarországon hogyan venné ki magát, ha mondjuk a Fidesz székházán belül működne egy lobbicég, ami cégeknek nyilvánosan kínál bejárást befolyásos emberekhez a döntési folyamatok előzetes diszkussziójához és befolyásolásához? Nos, az Erste Lesung pontosan ezt kínálja az EU intézményeihez. De Brüsszelben erre senki nem kapja fel a fejét – ez nyilván nem rejt korrupciós kockázatot, nem mutat rendszerre települt klientúrát, és az sem jelenti a demokratikus működés sérelmét, ha egyesek a pénzükért közvetlen befolyásolási lehetőséget vásárolhatnak a parlamenti képviselőknél és bizottsági alkalmazottaknál. Ennek ismeretében talán kevésbé meglepőek a fizetett lobbiról szóló hírek – pl. Verhofstadtról –, hiszen az EU-s intézmények mintademokráciájában az ilyesmi mindennaposnak mondható.

7. Spinelli Group – A föderalisták elit szervezete. Magukról elsőként azt közlik, hogy céljuk a nemzetek meghaladása. Ha a 110 képviselő tagjuk hivatalosan is összeállna az Európai Parlamentben, az egyik legnagyobb frakciót alkotnák. Húzónevek: Sargentini, Verhofstadt, Lunacek, Cohn-Bendit, Tavares, Swoboda – igazán remek társaság! Saját bevallásuk szerint jelentős NGO-hálózatot tartanak a kezükben. Hatalmukról sokat elmond: simán megtehetik, hogy nyilvánosan lesajnálják Macront. „Igyekvő srác, de még nem igazi federalista. Nem baj, azért hadd beszéljen” – közölték márciusi állásfoglalásukban, azon lamentálva, kellő súllyal bír-e Macron ahhoz, hogy federalista vezetőket állítson az EU intézményeinek élére a májusi választások után. A Spinelli Csoport alapítója Mario Monti: a véletlenül sem demokratikusan megválasztott exminiszterelnök, akinek életében természetesen csak véletlen egybeesés a Goldman Sachs és az oszlopos Bilderberg-tagság.

Nehogy azt higgyék, hogy valami szupertitkos helyszínt lelepleztünk le. A brüsszeli EU-s negyedben százszámra találhatunk ilyen közös irodákat, a kinti munka során ezek között mozgunk. És természetesen ott vannak még a környék legkülönbözőbb típusú illusztris vendéglátóipari egységei, melyek keretet adnak az európai politika alakulásának… De ez már egy következő történet.

Búcsúzóul egy másik kapualj Brüsszelből. Ez már nem az EU-s negyed, de még bőven nem Molenbeek. Meglepő módon, itt is azok költöztek össze, akik összetartoznak. Ez csak egy a sok tízezer ilyen brüsszeli épület közül, büszkén hirdetve az integráció sikerét Európa jobb sorsra érdemes fővárosában.