Az Európai Unió alapszerződései jelenleg a tagállami szuverenitás, az alapvető állami funkciók és a nemzeti identitás kötelező tiszteletén nyugszanak. Ennek megfelelően az unió a szuverén tagállamok nemzetközi közösségeként definiálja magát, nem pedig önálló államként. Ezt a status quót kívánják felszámolni az Európai Egyesült Államok megteremtése iránti egyre agresszívabb törekvések.

„Európai szuverenitást kell teremteni!” – közölte ellentmondást nem tűrő hangtónusban Emmanuel Macron francia államfő nemrégen Berlinben. Hozzátette, hogy ennek az európai szuverenitásnak Franciaország és Németország kezdeményezésével kell létrejönnie, és a következő kulcsterületekre mindenképp ki kell terjednie: migráció, határőrizet és biztonság, digitalizáció, mezőgazdaság, klímapolitika. Macron szerint természetes, hogy az európai szuverenitás terve félelmet kelt, hiszen ez azt jelenti, hogy ezekben a kérdésekben minden tagállamnak le kell mondania az önálló döntési kompetenciájáról. „Mindenkinek át kell helyeznie a közösség szintjére saját döntési hatásköre egy részét a külpolitika, a védelempolitika, a migrációs és a nemzetközi fejlesztési politika területén, és meg kell osztania a többiekkel államháztartása növekvő részét, akár az adóbevételek egy részét is annak érdekében, hogy megvalósuljon a közös védelem, az euró pedig önálló költségvetéssel rendelkező nemzetközi valuta legyen, és létrejöjjön a közös szabályok alapján tevékenykedő európai menekültügyi hivatal” – ismertette a valóban horrorba illő ultimátumot. Angela Merkel hivatalban lévő német kancellár egyetértését fejezte ki az elképzelésekkel kapcsolatban. Guy Verhofstadt, az EP liberális frakciójának vezetője egy konferencián azt is felvázolta, hogy egy 12-15 főből álló európai kormány létrehozása lenne indokolt, akiknek a tagjait egy nemzetek feletti listáról választhatnák meg a tagállami polgárok.

Nem kell hozzá élénk fantázia, hogy ebben a voksolásban a magyar választók milyen súllyal rendelkeznének, ha arra gondolunk, hogy az európai parlament összetételébe 3%-os nagyságrendű befolyást biztosítanak számunkra az uniós szerződések. A magyar választókra vonatkozó alapvető jelentőségű kérdésekben (migráció, határbiztonság, költségvetés, adózás, mezőgazdaság, klímapolitika) a döntéseket olyan európai kormány hozná meg, amelynek a létrejöttébe, döntéseibe, ellenőrzésébe és számonkérésébe a magyar lakosságnak semmilyen meghatározó beleszólása nem maradna. Ezzel szemben jelenleg 100%-ban a magyar választók döntik el azt, hogy az ezekben a meghatározó kérdésekben kompetenciával bíró magyar kormány és parlament kikből álljon, és a választójog gyakorlásával ezen változtatni is tudnak a többségi akaratuknak megfelelően. Ennek a választói önrendelkezési jognak a megsemmisítését eredményezné az Európai Egyesült Államok létrehozása, egy kiüresedett hatáskörű nemzeti kormányt és országgyűlést hagyva hátra nekünk.

Ennek a koncepciónak a megvalósításához az EU működési szabályait és intézményrendszerét érintő olyan átalakítások szükségesek, amelyekhez nélkülözhetetlen az Európai Parlament együttműködése. Hiszen ez az uniós testület egyrészt jogalkotói hatáskörrel rendelkezik, másrészt a jogalkotási javaslatokat kidolgozó Európai Bizottság tagjainak megválasztásában is meghatározó szerepe van. Márpedig a tervek szerint a 2019-2024 közötti európai parlamenti ciklus legfontosabb feladata lesz az Európai Egyesült Államok alapdokumentumainak kidolgozása és a diktátum tagállamokkal történő elfogadtatása, hogy tartható legyen az a 2025-ös céldátum, amit még Martin Schulz, a német szociáldemokrata párt elnökeként hozott nyilvánosságra. Ez csak akkor sikerülhet, ha a tagállami polgárok a májusi EP-választásokon többségben olyan képviselőket küldenek az uniós parlamentbe, akik hajlandók ott meghozni a kívánt döntéseket. Márpedig bármilyen abszurd, de léteznek olyan hazai politikai szereplők is, akik nyilvánossá tették: készek kiszolgálni az őket megválasztó polgárok önrendelkezési kompetenciáit elvonó uniós törekvéseket.

Az MSZP uniós választási kampányát vezető Ujhelyi István egy rádióinterjúban egyetértését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy „eljött az idő egy európai kormány létrehozására, amely képes lehet döntést hozni a fontos kérdésekben”. Dobrev Klára, a monogramját viselő pártja képviseletében kerek perec kijelentette, hogy a DK egyetlen célja az Európai Egyesült Államok megteremtését elérni. Az LMP taktikusan kerüli a nyílt állásfoglalást. A Magyarországi Európa Társaság nevű kutatócsoport viszont folyamatosan monitorozza a magyar pártok uniós aktivitását, és egyértelmű eredményre jutott: ugyan az LMP az Európai Egyesült Államokra vonatkozó átfogó elképzelést nem nevesíti, de eddigi tevékenységében nagyon sok olyan javaslat bukkant fel, amely központi uniós irányítás alá vonná többek között az euró bevezetésével, a menekültpolitika kialakításával, illetve az uniós kül- és védelmi politikával kapcsolatos döntéseket. Ami pedig a Momentumot illeti, nyilvánosan is csatlakozott Macron európai kezdeményezéséhez, és magára úgy tekint, mint az annak végrehajtásában oroszlánrészt vállaló generáció pártjára. A Jobbik magatartása várhatóan ebben az összefüggésben sem tér el az ellenzékétől, mert olyan politikai termékké vált, amelynek haszonbérlet útján történő hasznosítása éppen a balliberális térben zajlik.

Ilyen körülmények között az uniós választáson ezekre az ellenzéki pártlistákra leadott minden egyes szavazat nem más, mint a magyar választópolgárok önrendelkezési jogának elvonására adott felhatalmazás. Ez pártállástól függetlenül nem lehet érdeke semelyik magyar állampolgárnak. Magyarország erős Európát akar, de nem Európai Egyesült Államokat, hanem stabil tagállamok olyan szövetségét, amelyhez eredetileg is csatlakoztunk – ezt a meggyőződést képviselik a kormánypártok. A hétvégi EP-választáson – lehet, hogy utoljára – még rajtunk múlik az, hogy ellenszegülünk-e az olyan európai parlamenti többség kialakulásának, amely annak a politikai rendszernek a kikényszerítésére törekszik, amiben a magyar választóknak többé nem maradna érdemi ráhatása a saját életüket meghatározó lényeges kérdésekben szupranacionális szintre emelt kormányzati működésre.