Nassim Nicholas Taleb görög származású libanoni-amerikai esszéíró, egyetemi professzor, statisztikus. “Skin in the game” című könyvében az élet számos dolgában kérdőjelezi meg a közmegegyezést és a világról alkotott felfogásunkat. Könyve egyik fejezetében arról ír, hogy valójában a kisebbségek és nem a többség irányítja a világot. Olyan makacs kisebbségek, amelyek rákényszerítik szokásaikat, erkölcsüket vagy akaratukat másokra.

Bevezetőnek két hétköznapi életből vett példára hívja fel a figyelmet: az egyik, hogy az amerikai repülőgépeken és iskolákban nem árulnak mogyorót, az erre allergiások miatt. Az emberek 0,6%-ának van ilyen allergiája, mégis a nagy többség az, akinek alkalmazkodnia kell, hiszen ők nem ehetnek mogyorót akkor, amikor akarnak.

A másik példa, hogy Amerikában szinte minden ital kóser tanúsítvánnyal van ellátva. Taleb szerint ez az amerikai társadalom mindössze 0,3%-ának fontos, a gyártók azonban nem szeretnének mindenből kétfélét, kósert és nem kósert gyártani, ezért kizárólag az előbbi változatot kínálják.

Mindkét példában azt mondhatjuk, hogy egy kisebbség a többségre kényszerítette a szokásait, a preferenciáját (bár nem szándékosan). Ennek nyilvánvaló magyarázata az eltérő fontosság. A többségnek mindegy, hogy van-e a repülőn mogyoró, az allergiásoknak viszont egyáltalán nem az. A többségnek mindegy, hogy az ital kóser-e, a zsidó vallásúaknak viszont nem az.

A jelenség, amit Taleb “kisebbségi szabálynak” nevez, az életben számtalanszor előfordul: Eltérő fontosság esetén – amikor egy merev kisebbségről és rugalmas többségről beszélünk – a többség alkalmazkodik a kisebbséghez.

A társadalmi kérdésekben a kisebbségi szabály ugyan úgy érvényesül, mint a fenti példákban, ennek működését az alábbi módon szemléleti:

Képzeljük el, hogy egy család nagyobbik lánya kizárólag olyan ételt fogyaszt, ami nem génmódosított (GMO-mentes), és ehhez az elvéhez erősen ragaszkodik. Ekkor a család nem fog rendszeresen kétfélét vásárolni, egyszerűbb, ha mindannyian GMO-mentesen étkeznek. Tegyük fel, hogy barátok meghívják őket egy kerti partira. Mivel ismerik a szokásaikat, a házigazda is kizárólag GMO-mentes ételt fog vásárolni, és minden vendég ezt fogja fogyasztani. Amikor helyben bevásárol, az befolyásolni fogja a kiskereskedő árubeszerzési szokásait, aki tudja, hogy a génmódosított árut egyesek elkerülik, ezért idővel csak GMO-menteset fog rendelni, feltéve, hogy nagy árbeli különbségek nincsenek. Ennek hatása pedig továbbgyűrűzve kihat a nagykereskedőre és végső soron az egész országra.

Bár egy ember önmagában nem elég ahhoz, hogy a teljes társadalom valamely szokását vagy beállítódását megváltoztassa, már nagyon kevés számú ember is képes erre. Taleb professzor kutatásai alapján a kisebbségi szabály működéséhez elég, ha egy társadalomban a merev kisebbség eléri a 3-5%-ot, szemben a rugalmas többséggel.

A társadalmi életet valójában ezek a merev ideológiai vagy vallási kisebbségek alakítják a többségi konszenzusos vélemény helyett. Mielőtt erre rátérnénk, említsük meg a fenti szabálynak egy magyar vonatkozású oldalát:

Biztosan vagyunk néhányan, akik egy bevásárláskor megnézzük a termékek hátulját, és elgondolkodunk rajta, hogy Magyarországon gyártották-e, és, hogy vajon a tulajdonos magyar-e? De talán azt gondoljuk, hogy a termelőt biztos segítjük vele; a saját lelkiismeretünk megnyugtatására is jó, de attól még messze vagyunk, hogy a többség magyar terméket vásároljon. Mivel a preferencia aszimmetrikus (olyan ember nincs, aki kizárólag külföldi terméket vásárol), egyáltalán nincs szükség a többségre. A kisebbségi szabály miatt elég, ha száz emberből hárman így vásárolunk ahhoz, hogy a boltok magyar termékekkel legyenek tele.

A vallásokat illetően Taleb szerint a különböző vallások elterjedése vagy visszaszorulása nem valamilyen isteni szándék vagy eleve elrendelés, hanem a kisebbségi szabály és az aszimmetrikus preferencia függvénye.

A Római Birodalomban például szokás volt egymás isteneit tisztelni, az emberek isteneiket megosztották egymással. A kereszténység ezzel szemben nem akart közösködni másokkal, az egyistenhit miatt elutasította a római isteneket és Jézust sem ajánlotta fel a római pantheonnak. Vagyis merev kisebbségként viselkedett, míg a rugalmas többség elfogadta Jézust egy istenségnek a többi között. Ez az aszimmetria és a térítő jelleg vezetett Taleb szerint a kereszténység elterjedéséhez.

Egyiptomban a kopt keresztény vallás szintén kiszorította a régi isteneket, a kereszténység és iszlám találkozásakor azonban máshogy alakult a történet. Az iszlám két szabályának köszönhetően merevebb és makacsabb volt a kereszténységnél, ezért fokozatosan kiszorította azt. Az egyik szabály, hogy, ha valaki elvesz egy muszlim nőt, akkor át kell térnie az iszlám hitre, és ha egy gyermek bármelyik szülője muszlim, akkor a gyermeket is annak kell tekinteni. A másik, hogy az iszlám hitre való áttérés visszafordíthatatlan, a hitehagyást pedig halálos bűnnek tekintik.

Ha a mai kort megnézzük az iszlám és a nyugati civilizáció találkozásának szempontjából, akkor megállapíthatunk két dolgot:

Az egyik, hogy egy nagyon merev, intoleráns kisebbségről és nagyon rugalmas többségről beszélünk. Az akaratát a merevebb, intoleránsabb fél tudja érvényesíteni, a Nyugat első számú és legfontosabb alapértéke azonban éppen a tolerancia és az elfogadás.

A másik, hogy „felvilágosult” nyugati értelmiségiek szerint az iszlámhívők aránya 2050-re sem fogja elérni országaikban az 50%-ot, ezért nincs mitől tartani. Ez a felfogás abszolút téves, 3-5%-ot kell elérniük a Nyugat fokozatos iszlamizálásához, ezt az arányt pedig a legtöbb országban már meghaladták. Vagyis a fentiek alapján a Nyugat ebben a civilizációs küzdelemben nullaszázalékos eséllyel indul.

Amikor Európában az iszlámhívők kifogásolják a disznóhús, az alkohol fogyasztását és az európai nők szoknyaviseletét, végül minden esetben az ő akaratuk fog érvényesülni. Az alkalmazkodóbb, toleránsabb európai embernek, mint rugalmas többségnek, mindegy lesz, hogy disznót vagy csirkét eszik-e, a nőknek mindegy lesz, hogy szoknyát vagy nadrágot hordanak-e. Az intoleranciára nem fognak azonos, de ellentétes irányú intoleranciával válaszolni (például kizárólag olyan helyen étkezni, ahol disznóhúst is árulnak), ami az ellenállás egyetlen módja lenne.

Ha Taleb professzor elmélete helytálló, akkor Nyugat-Európa menthetetlenül és gyors ütemben iszlamizálódni fog. A nyugati civilizáció eszméi, a szabadság, egyenlőség, testvériség ideái úgy fognak eltűnni, ahogy a régi világ római vagy egyiptomi istenei. Magyarországnak viszont ma még van választása, nyitott kérdés, hogy milyen jövőt szeretne magának.