A FIDESZ-KDNP uniós választási kampánynyitó rendezvényén felszólaló Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter külön is kiemelte az ENSZ migrációs egyezményével kapcsolatban, hogy az a legveszélyesebb valaha elfogadott nemzetközi okmány, és arra a hazugságra épül, hogy a migráció alapvető emberi jog, holott „egyetlen nemzetközi dokumentum sem tartalmazza ezt az állítást”. Ez a megállapítás némi kiegészítésre szorul – de a helyzet annál tragikusabb. Ugyanis létezik olyan nemzetközi egyezmény, ami kifejezetten alapvető emberi jognak minősíti a migrációt. Ez pedig az Iszlám Együttműködés Szervezete (OIC) által 1990-ben elfogadott Iszlám Emberi Jogok Kairói Nyilatkozata!

Az OIC az ENSZ után a második legnagyobb nemzetközi politikai szervezet, zászlaján az ismerős arab felirattal: „Allah Akbar”. Hogy megfelelően pozicionáljuk a súlyát a világpolitikában, vegyük számításba, hogy 57 olyan országot tömörít, amelyek az ENSZ-en belül a legnagyobb szavazati joggal rendelkező tömböt jelentik. Mindemellett a világ GDP-jének mindössze 8,9%-át, viszont a fegyveres konfliktusok 60%-át produkálják. Az afrikai, ázsiai, dél-amerikai és közép-keleti térségéből származó – körülbelül 1,8 milliárd lakossal rendelkező – tagországai a világ migránsainak kétharmadát bocsátják ki, mindemellett 25 millió bevándorló tartózkodik a területükön. Elsődleges érdekük a migrációs terhek szétosztása, az Európába és Észak-Amerikába irányuló bevándorlás megkönnyítése. Az OIC ennek megfelelően hatékonyan érvényesíti az iszlám érdekeket és eredményesen igyekszik kihasználni azt a lehetőséget, amit az ENSZ és az EU kínál az emberi jogokra alapozott migrációs politikájával – nem feledve az iszlám világközösség (ummah) globális fejlődése és kohéziójának megőrzése iránti alapvető célkitűzését.

Az OIC országok az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának alternatívájaként fogadták el az Iszlám Emberi Jogok Kairói Nyilatkozatát, amit 2000-ben hivatalosan is megerősítettek, mint az embereknek az iszlám morális magatartási normák (saría) szerinti méltó élethez való jogát és szabadságát rögzítő dokumentumot. Ezt követően az OIC az ENSZ emberi jogi egyezményét csak annyiban tekinti érvényesnek, amennyiben nem ellentétes a saríával, és a saját emberi jogi szabályainak kizárólagos értelmezési alapjaként is a saríát jelöli meg. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy az alapvető emberi jogok és egyetemes szabadságok az iszlámban a vallás integráns részét képezik, és ezért senkinek sincs joga azokat megsérteni vagy figyelmen kívül hagyni. Fontos eltérés az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatához képest, hogy a Kairói Nyilatkozat nem pusztán az aláíró államokra terjeszti ki a hatályát, hanem minden egyes muszlim ember (beleértve a migránsokat) egyéni, és az általuk alkotott ummah felelősségévé teszi az iszlám emberi jogi deklaráció előírásainak megőrzését. Ennek megfelelően a világ bármely országába befogadott muszlim migránsra továbbra is a kairói nyilatkozat szerinti emberi jogi rendelkezések a kötelezők.

Ilyen módon tehát a világ körülbelül 1,8 milliárd lakossal rendelkező 57 országában, valamint az onnan származó emberekre a Kairói Nyilatkozat 12. cikkelyének ez a rendelkezése van érvényben: „Minden embernek joga van – a Sharia keretében – a szabad mozgáshoz és a lakóhelyének megválasztásához, akár az országában, akár azon kívül.” A migráció az iszlámban alapvető emberi jogként van kodifikálva.

Az ENSZ törekvése a migráció alapvető emberi joggá transzformálására életveszélyes, mert az döbbenetes módon nem más, mint konkrét asszimiláció az iszlám emberi jogi előírásához. Így érthető módon az OIC minden megnyilvánulásával ösztönzi az ENSZ migrációs politikájának végrehajtását, lépten-nyomon felerősíti a liberalizált migráció pozitív aspektusát sulykoló érveket.

De milyen érdeke fűződik mindehhez a nyugati globalista elitnek? A felszíni indokolásuk szerint az, hogy csak a szupranacionális szinten irányított migráció képes a világ egyes térségeiben kialakult demográfiai, munkaerő-piaci, versenyképességi és humanitárius gondok kezelésére, ami az érintett társadalmak közvéleményének megfelelő átformálása mellett összeegyeztethetővé tehető a kulturális, szociológiai és etnikai különbözőségekkel. Ezt az állítást mértékadó tanulmányok és az élet által produkált tények egyértelműen cáfolják. A globalista elit migráció iránti elkötelezettségének valódi okai nehezen dokumentálhatók. De iránymutatásként hagyatkozhatunk a The Economist nevű globális üzleti magazin 2017 nyarán megjelent egyik cikkében foglaltakra. E szerint, ha az országhatárok nyitottá válnának, a migráció révén a világ 78 trillió dollárral lenne gazdagabb. Motivációnak nem elhanyagolható összeg, még ha a határnyitás kaotikus helyzetet is eredményezne. Meg is jegyzi az írás: „Igen, ez felforgató lenne. De a lehetséges nyereségek olyan hatalmasak, hogy az ellenzők rávehetők lennének arra, hogy ezt lehetővé tegyék.”