Azon szerencsések, vagy inkább szerencsétlenek közé tartozom, akik személyesen ismerhetik Uj Pétert, a Soros által kitartott 444 főszerkesztőjét. A kiképzett karaktergyilkos ezúttal a Népszavának adott végtelenül hosszú interjúban önti ki szívét, fájlalja a balliberális média térvesztését és az olvasói lemorzsolódását. Megjegyzem, az Alfahír nyomban szemlézte a riportot.

Végtére van abban valami felemelő, ha a keresztény és magyarellenes erők a cső másik végén kémlelik a rasszistákat és eljuttatják egymáshoz a szennyes végterméket. Ez ma az ellenzéki összefogás médiabeli leképeződése.

De térjünk vissza jó Péterünkhöz. A riportot nem érdemes elolvasni, mert vacak, azt bizonygatja, hogy a kormány felel a balliberális média elszigetelődéséért. A fotón látható, hogy Uj egy varázslótól megszerzett ingben bírál, és fel sem vetődik benne, hogy esetleg ő is felelős a kialakult helyzetért.

Uj Péter a rendszerváltás idején került a Népszabadsághoz, amely a kommunista párt egyik szócsöve volt. A hetvenes, nyolcvanas években már nem kellettek a koncepciós perek, elég volt, ha szúrós tekintetű Laci bácsi megírta a páciens bűneit, ezzel már vége is lett az illető karrierjének. Ezt a szellemiséget szívta magába a fiatal Péter, és maga is a karaktergyilkosság mestere lett. Az akkori újságíró kollégái tudták, hogy örömmel teszi tönkre mások jó hírnevét, de ő maga a legkisebb kritikát sem tűri el.

Azután néhány „dolgos” esztendő után ő lett az Index nagy hatalmú ura. Mivel csak kevesen pereltek, az Index hajmeresztő hazugságokat közölhetett büntetlenül. Aki megpróbált Uj Pétertől helyreigazítást kieszközölni, az tudja miről beszélek.

Az ámokfutáshoz persze kellett egy tanult szövetséges. Ez volt akaratlanul Sólyom László egykori alkotmánybírósági elnök és csapata. Olyan szólásszabadságot szabadítottak kis hazánkra, hogy még az is politikai véleménynek minősült, ha valakiről tényekre hivatkozva azt írták, hogy megölte a saját édesanyját.

Sólyom úr, akinek apósa nagy hatalmú kommunista vezér volt, a Nyugatra utazott, olyan messze, hogy nem hallotta meg a haza jogszabályba ágyazott hívó szavát és időben nem tért vissza a vasfüggöny mögé. Büntetésből a keletnémet ideológiát és nyelvet kellett elsajátítania. Az összeomlás után ez jól jött, mivel pozícióba kerülve a nyugatnémet alkotmányjogot ötvözte Kiss János vízióival és olyan szólásszabadság lett, amelyre a magyar nép nem volt felkészülve, ugyanis azt hittük, hogy amit a sajtó közöl az tényleg igaz.

Uj Péter több év ámokfutás után új helyzetbe került, megszabadult tőle az Index. Ekkor már túl sok elvesztett sajtóper volt a számlán.

A Soros György által pénzelt 444 már nem volt olyan ütős, mint az Index, amelyet Péter az életművének tekint. A kuruc.info pandantja, keményen kormány- és nemzetellenes propagandaportál. Mocskolódni persze itt is lehet, de ez már nem igazi élet, legfeljebb éber kóma hősünk számára.

Az persze fel sem merül Uj Péterben, hogy a folyamatos gyalázkodás ellenére miért erősödik a kormányoldal. Azért Péter, mert a Havas Henrik, doktor Kende Péter és jómagad sikeresen elértétek, hogy már komoly ember nem hallgat rátok és nincs súlya a társadalmi légkört szennyező eszmefuttatásaitoknak. Havas legalább eltűnt, reméljük végleg. Neki azért voltak kétségtelen érdemei. Egy habókos exbírónő azt fájlalta, hogy neki Havas nem fogta meg a szebbik, alsó felét. A nőkben tehát volt némi józan szelekciós érzéke.

Uj Péter és társai lassan eltűnnek a színről és talán egy kicsit jobb lesz a világ. A térvesztésért pedig nem a gonosz kormány, hanem mások mellett Péter, a tehetség hiánya és a saját gonoszsága tehető felelőssé. Ezt – mint egykori kollégának – most kellett papírra vetnem, amíg közszereplő. Mert bár lehet, hogy ő ezt nem tudja, lehet keményen, de igazat is írni.