Faji alapon hamisított történelmet tanítanak a norvég iskolákban
2019.01.29. 21:52
Érdekes írást közölt a hétvégén a resett.no norvég hírportál. A tartalmas cikkben a bergeni egyetem egyik hallgatója, Kristoffer Tyssoy Hoisaether egy tavaly megjelent tanulmányának eredményeit összegzi.
Hoisaether hat darab középiskolásoknak, valamint három darab általános iskolásoknak szánt, a 2006-os norvég oktatási reform után megjelent történelemtankönyvet vizsgált meg (tehát a kutatása tárgyát képező könyvek a norvég történelemoktatás jelenleg uralkodó szemléletét reprezentálják).
Hoisaether munkájában arra a megállapításra jutott, hogy a norvég tankönyvekben
A szerző megjegyzi, hogy a vizsgált történelemtankönyvekben kizárólag azok a tömeggyilkosságok és vérengzések vannak megemlítve, melyeket a fehérek követtek el.
Az a tény, hogy a fehérek és az európaiak ennyire egyoldalúan, negatív színben vannak feltüntetve, egy rendkívül torz történelemszemlélet kialakulását eredményezi a norvég fiatalok körében”
– adott hangot aggodalmának Hoisaether, aki az írásában több példát hoz, amellyel alátámasztja az állítását.
Lássunk ezek közül néhányát, hogy képet kapjunk arról, mi zajlik Norvégiában történelemoktatás címén:
- az egyik tankönyvben a kegyetlenség és a kapzsiság „tipikusan európai sajátosságnak” van titulálva;
- az Amerikába érkező fehérek indiánok millióit irtották ki, ezzel szemben a nem európaiak hódításai jóval finomabban vannak megfogalmazva, a középkori arabok például „nagy területekre terjesztették ki a hatalmukat”;
- amíg a kereszténység egy brutális és terjeszkedő vallás, amely rendszeresen rendezett tömeges kivégzéseket, addig az iszlámot képviselő államok, főként a Török Birodalom rendkívül pozitív színben van feltüntetve, mivel a „vallási tolerancia fontos érték volt a számukra”;
- a középkorban üldözött nem muszlimokról egy szó sem esik, a 700 évig muszlim megszállás alatt álló spanyol területek ellenben a béke szigetei voltak, ahol "boldogan éltek egymás mellett" a különböző vallások és kultúrák;
- a keresztes hadjáratok szinte az összes tankönyvben véres és kegyetlen eseményekként vannak leírva, melyek során a keresztes lovagok "élvezettel" gyilkoltak le nőket, gyerekeket és időseket, különösképpen Jeruzsálem elfoglalása kapcsán repkednek az olyan jelzők, mint hogy "páratlanul brutális", "véres", vagy éppen "kegyetlen", ugyanakkor az arab, a török, de még a mongol hódításokról szóló fejezetekből is kimaradtak a gyilkosságokra utaló részek;
- a norvég diákok azt olvashatják a tankönyvekben, hogy a Biblia a benne foglalt nőgyűlölő nézetek miatt a "nők elnyomásának hatékony fegyverévé vált a keresztény Európában", ezzel szemben az iszlám szent könyve, a Korán "jótékony hatást gyakorolt a női egyenjogúság kialakulására".
Tanulmányának végén Kristoffer Tyssoy Hiisaether kifejezi abbéli reményét, hogy a dolgozata elindít egy párbeszédet Norvégiában, s sikerül pozitív változásokat elérni a mára már teljesen egyoldalúvá, önfeladóvá és fehérellenessé váló norvég történelemoktatásban.
De aztán gyorsan hozzáteszi, hogy erre nem sok esélyt lát.