Kihez hû az ellenzék?
2018.12.17. 20:48
Lehet azon vitatkozni, hogy vajon követtek-e el köztörvényes bűncselekményt az ellenzéki képviselők a múlt szerdai performansz során (szerintem igen, és nem is egy tényállást kimerítve), és lehet vitatni a kormány jogalkotási módszereit is. De ami számomra a legdöbbenetesebbnek számított – ami példaszerűen, plasztikusan bemutatta az ezúttal szinte teljes ellenzéki összefogás mibenlétét, az ellenzéki képviselők lelkületét, ami esszenciáját adta ennek az egész cirkusznak –, az az a pillanat volt, amikor az önmagát haditudósítónak deklaráló Tordai képviselő élő közvetítésén látszott, hogy a házelnöki emelvény feletti karzatról néhány forradalmi hevületben lángoló ellenzéki képviselő egy uniós zászlót lógat le, ami kitakarja a magyar államot jelképező címert.
A magyar országgyűlés választott és felesküdött képviselői a magyar állam szuverenitását jelző jelképeket eltakarják egy idegen közhatalom jelképével – a hátamon felállt a szőr a látványtól.
Tényleg borzadállyal néztem a jelenetet, beleégett a retinámba. Hát, itt volnánk, gondoltam. Megérkeztünk. Ennél nyíltabban talán ki sem lehet fejezni, kihez és mihez hűek igazán ezek a képviselők. Ez nyílt beismerése annak, hogy a nemzeti szuverenitás nekik semmi, azt bármikor felülírhatja egy másik, felsőbbrendűbbnek vélt szuverénhez való tartozás érzete, amit büszkén fel is vállalnak.
És ez a szimbolikus tett nem első alkalommal játszódik le Magyarország újkori történetében. 1919-ben a kommunisták pontosan ugyanezt tették, amikor azokba a bizonyos vörös rongyokba öltöztették a várost, hogy aztán megismételjék ugyanezt 1948-ban, majd 1956-ban a forradalom leverése után ismét. A szerdai vircsaft résztvevői hűen követték elődeik példáját, bemutatták ország-világnak, hogy a jelenlegi házelnöknek igaza volt: a kommunista kutyából tényleg nem lesz demokratikus szalonna.
Ezzel az ellenzékkel már csak ezért sincs miről tárgyalni. Nincs miről egyeztetni. És hiába próbálják tettük hazafiságát utóbb a Himnusz eléneklésével igazolni, a képek önmagukért beszéltek. A népfelség elvére magasról tesznek, a népképviselet legfőbb letéteményesének és választott tisztviselőinek tevékenységét akadályozzák – azaz a demokrácia működését obstruálják. De mindenekfölött bármikor képesek idegen jelképek alatt masírozni.
Véleményem szerint ez nem hazafiság, hanem annak a gyökeres ellentéte.