Nézzük időrendben!

A nyilvánvaló hazugságokra épülő hecckampányra, a kormány- és munkavállaló-ellenes tüntetésre újfent nem volt kíváncsi senki, leszámítva néhány tucat főállású bizalmit. Ezen feldühödve a plüssproli Komjáthi elvtárs valamitől erős lett és bátor, továbbá jó ötletnek tartotta, hogy egy vörös zászlót lóbálva nekiiramodjon a háromtagú rendőrsorfalnak, mondván, visszafoglalja a Kossuth teret. Hogy kitől, arra bővebben nem tért ki. Amikor odaért, hirtelen hátraarcot vezényelt magának és becstelen fertályával kezdte taszigálni a rendőröket. Már ekkor látszott, hogy ha a haladó baloldal a nyolc óra munkát és nyolc óra pihenést nem is, a nyolc óra szórakozást feltétlenül garantálni tudja.

A frusztráció és az ostobaság azonban nagy úr lehet, mert két nappal később már a Parlament falain belül rendezett óvodai homokozópartit az ellenzék, a plüsscsibe Kunhalmi kisasszony és a leginkább egy plüss lóf*szra emlékeztető Tordai átmeneti képviselő, valamint néhány hasonló jelentőséggel bíró plüssbáb szíves előadásában. Az Országgyűlés törvényes működését azonban nem tudták megakadályozni, saját magukból csináltak még nagyobb hülyét.

A sikertelen performansz után a téren folytatódott a rendbontás. A plüss-spekuláns hálózata is kivezényelte a CEU gender szakos kreténjeit és egyéb zsoldosait, köztük külföldi szélsőbaloldali elemeket. Ha már ott voltak, hosszas óbégatás után felgyújtással fenyegették meg az ország karácsonyfáját, kis híján kiborították a jászolból a kisdedet. Némi visszafogott könnygáz akadályozta meg galád tettük elkövetését. A fát körülvevő, hátrányos helyzetű gyerekeknek szánt szánkókat viszont részint ripityára törték, részint ellopták. Szolid teljesítmény ahhoz képest, hogy rendőrségi közlemény szerint tucatnyi bűnözőt vettek őrizetbe: drogkereskedőt, autótolvajt, csoportos garázdát.

Természetesen ezekben a napokban a nem létező ellenzéki médiumok sokaságának egyike, a világhírű "magyar" adó plüssfirkásza, a rókalelkű Bolgár György rendületlenül uszította és hergelte csekély számú hallgatóságát, talán ennek is köszönhető, hogy esténként már több százan bolyongtak a főváros utcáin, bódult állapotban kukákat gyújtogatva, köztéri padokat borogatva, autókat rongálva. Valahogy mindig visszataláltak a Kossuth térre rendőrt dobálni sörösüveggel, kőzáporral, miegyébbel. Feltűnt közöttük egy Fekete-Győr nevű plüssolimpikon is, aki élete első testnevelésóráján pirotechnikai eszközökkel dobott célba. Nem karácsonyfát, nem betlehemi jászolt, csak rendőrt. Igazán rendes tőle.

Sokféle értéktelen kacatot összeterelt a légáramlat, még a hóbortos plüssfilozófus, Tamás Gazsi is szózatot intézett övéihez. Arról nem beszélt, hogy Nyugaton valóban gyújtottak már fel fenyőfát olyan szegény bevándorlók, akiknél éppen nem volt géppisztoly. Olyan lényegtelen, rutinszerű történésekről sem esett szó, mint a strasbourgi karácsonyi vásáron elkövetett minapi terrormerénylet.

Persze mindenki tudja, hogy ezek a sivalkodó plüssmalackák nem azért randalíroznak, nem azért akarnak kormányt buktatni, mert a dolgozók pluszpénzt kapnak a pluszmunkáért, hanem mert az európai parlamenti választások közeledtével a muszlim népességcserét végrehajtani akaró, migránspárti erők ezzel bízták meg őket.

Európának és Magyarországnak nincs szüksége ezekre a lejárt szavatosságú, visszataszítóvá foszladozott plüssfigurákra. De talán valaki még hasznukat veheti egy pakisztáni ócskapiacon.