Tisztelt 888!

Mielőtt elkezdeném én is az egyszerre elkeserítő és érdekes egyetemi története(i)m, szeretném kérni, hogy mind a nevem, mind bármilyen más adatom, elérhetőségem maradjon rejtve a nyilvánosság előtt, ugyanis tartok tőle, hogy ezen levelem kitudódása több elégtelen vizsgát és tanárokkal történő kellemetlen beszélgetést vonzana magával.

Először is azt kívánom elmondani, hogy nagyon örülök, hogy végre előtérbe kerül a MAGYAR oktatás szabadsága. Mert persze a CEU-s tüntetéseken mindenki ott van, ahogy azzal is rengetegen foglalkoznak, hogy lesz-e gender-szak Magyarországon, de ki törődik azzal, hogy mi megy az állami pénzen működő, többségében magyarokat oktató, magyar egyetemeken?!

Sok ismerősöm panaszkodik ezzel kapcsolatban a BCE-ről is, én azonban - saját vonatkozásom végett - az ELTE-ÁJK-t szeretném megemlíteni.

A karon rengeteg a liberális szellemiségű, mind a hallgatók, mind az oktatók körében. Ezzel alapvetően semmi gond nem lenne. Ez mindenkinek a saját döntése, önmagában a politikai meggyőződésükkel nem sértenek másokat. Azonban amikor mindenki, akinek jobboldali és/vagy konzervatív gondolatai vannak, nácinak van bélyegezve sok hallgató körében, felmerül bennem a kérdés, milyen kifejezést használnának arra, akinek valóban nemzetiszocialista ambíciói vannak? A jogász tantervben szerepelnek a politológia, a magyar állam- és jogtörténet, valamint az összehasonlító jogtörténet tárgyak is. Ezek során megismerkedhetünk különböző kormányzati rendszerekkel, állami berendezkedésekkel, illetve nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hallgatói jogviszony megkezdésének a jogász szakon előfeltétele az - emelt szintű - történelem érettségi. Ezek ismeretében véleményem szerint egy hallgatónak el kell tudnia határolni egy jobboldali kormányzást a diktatúrától. Ennek ellenére mégis gyakran hallom a folyosókon, olvasom Facebook-csoportokban, hogy "Viktátor", "nincs már nálunk semmi demokrácia", "diktatúrában élünk" stb.

A másik, véleményem szerint rendkívül etikátlan viselkedés az egyetemen tanulók részéről az, amikor "ELTE-ÁJK" feliratú pulóverekben mennek tüntetni. Úgy gondolom, hogy a kart a nyilvánosság előtt képviselni elsősorban a dékán, és legvégső esetben sem a hallgatok kompetenciája, pláne úgy, hogy a kifejtett álláspontjukkal más hallgatótársaik nem értenek egyet.

De ideje áttérni a tanárokra, illetve az oktatásra...

Szeretném leszögezni, hogy rengeteg kiváló szaktekintély és jó ember van a karon, akik igyekeznek a fejünkbe verni a jogtudományokat, ugyanakkor az oktatás sokszor nem éppen a tudás átadásáról, illetve a "szabad művészetekről" szól.

Nem tartom helyesnek, hogy egy alkotmányjog előadás 50%-ban a tananyag leadásáról, 50%-ban pedig arról szól, hogy a mai magyar vezetés mit nem csinál alkotmányosan, mi és hol ütközik demokratikus alapelvekbe, mi tarthatatlan stb. A burkolt célozgatások állandóak, de gyakori az oktatók politikai álláspontjainak - nyílt - hangoztatása is. Ezek pedig egyfajta liberális ekhóként is felfoghatóak, ugyanis kizárólag a baloldal álláspontját képviselik. Ez nem azért van így, mert a szakon minden oktató szíve balra húz, hanem mert a jobboldaliak - ahogy a hallgatók, úgy az oktatók körében is - kisebbségben vannak, és a konfliktusokat és az antipátiát elkerülvén inkább kihagyják az előadásukból a politikai töltetet (vagy csak egyszerűen nem tartják etikusnak, hogy a saját véleményükkel befolyásoljál és esetlegesen átformálják a hallgatókét).

Sokszor hallhatjuk a különféle jogszabályok - elsősorban törvények - kritikáját, külön kiemelve Magyarország Alaptörvényét, melynek konstans leminősítése és szidalmazása gyakorlatilag a hétköznapok része az egyetemi berkekben. Olyan is elhangzott már azonban (más jogszabállyal összefüggésben), hogy „...habár ez a törvényben így van, én ezzel nem értek egyet, ezt ne így tanulják meg!" Ezzel összefüggésbe hozható az a nem ritka gyakorlat, hogy az előadáson elhangzottak ismerete prioritást élvez az írott jogi normákkal szemben - de legalábbis egyenrangú azokkal.

Az Alkotmányjog 3 tárgynál biztatják tipikusan azzal a hallgatókat, hogy nem nehéz teljesíteni, hiszen ha jól megindokolja valaki a véleményét a feladat során, az el lesz fogadva. Ez majdnem teljes egészében így van, kiegészíteném azonban azzal, hogy AMENNYIBEN ez a vélemény egyezik az oktató/tanszék álláspontjával. Ha a jogeset úgy kezdődött, hogy XY kiment tüntetni, akkor már lehetett tudni, hogy a megoldás az lesz, hogy sérült a gyülekezéshez, valamint a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joga, a rendőrség pedig - természetesen, rendőrállamhoz méltó módon - jogtalanul, esetleg jogtalan erőszakot alkalmazva járt el.

Az alkotmányjogot egy rendkívül érdekes tárgynak tartom, és függetlenül a leírt eseményektől fontosnak gondolom az alapos oktatását, valamint a megszerezhető tudás lehető legátfogóbb elsajátítását. Van azonban egy olyan tárgy, ami szinte kizárólag a liberális gondolatokra épül, nem tűrve semmilyen politikai "ellen gondolatot"; a jogszociológia. Habár a vizsgára felületesen át kell olvasni néhány szerző művét különböző témákban, a szemináriumok szinte kizárólag hazánk "antidemokratikus" működéséről és a liberális alapelvekről szólnak.

Habár sok tanáron, professzoron ott van az "I stand with CEU" kitűző és "kiállnak az oktatás szabadságáért", továbbá "küzdenek" a demokráciáért és a szabad véleménynyilvánításért, ha valaki nem ért egyet velük, valamilyen szintű hátrányos megkülönböztetésre jó eséllyel számíthat mind az oktatói, mind a hallgatótársai részéről, annak ellenére, hogy a politikai vélemény alapján történő megkülönböztetés tilalmát Magyarország Alaptörvényének XV. cikk (2) bekezdése is kimondja.

Tisztelettel,

Nevemet a cikk megjelenése esetén kérem kitakarni.