A rendszerváltást követően a gazdasági vagy más indokkal megszüntetett, felszámolt kisebb-nagyobb klubok, sportpályák és amatőr szakosztályok számát talán senki sem tudja pontosan, de nagyságrendileg ezres lehet a szám. Helyükre többségében benzinkutak, áruházak és ki tudja milyen létesítmények kerültek és már csak a régi fényképek őrzik egykori múltjukat.

A privatizációnak nevezett gigantikus balliberális tervlopásnak azonban csak apró részét képezték ezen akkori állami vagyonelemek, valószínűleg ezért sikerült jóformán úgy eltüntetni őket, hogy még csak a hírekbe sem kerültek be. Ám az okozott kár nem pénzbeli értékét tekintve sokszorosa annak. A sportéleten át a közösségekre és hosszú távon a közösségek egészségére gyakorolt hatása rendkívül negatív, így akár az egészségügyön keresztül már forintokban is mérhető. Annak az oka, hogy ha ma valaki el akarja vinni a gyerekét sportolni az nem igen tudja, vagy kilométereket kell utazni a következő egyesületig, az ide vezethető vissza, mint ahogy az is hogy nincsenek grundok sem. Valamint az is ide vezethető vissza, hogy ha mégis sikerül egyesületet találni, akkor azért havonta szép kis summát kell kifizetni a korábbi pár száz forintos tagdíjakkal szemben.

A Budapesti Spartacus SC a legnagyobb egyesületek egyike volt a 80-as évek végén, egy nagyon komoly sportinfrastruktúrával rendelkező egyesület volt valaha, két tucatnyi szakosztállyal, több ezer egyesületi taggal és olimpikonok sorával. A rendszerváltáskor tucatnyi teniszpálya, fedett teniszpályák, 400 méteres atlétika pálya, kézilabda csarnok, rekortán borítású futófolyosó, súlyemelőterem, tekepálya, uszoda és számos kiegészítő épület tartozott a létesítményhez. A szakosztályok közül kiemelkedik az úszás, de a birkózó vagy atlétika szakosztály is olimpikonokkal, olimpiai érmesekkel van megtűzdelve.

A klub megszűnésében és szétlopásában a balliberális rablóhad minden szinten képviselteti magát, de még a hozzájuk köthető alvilág is. Ám erről a közvélemény semmit nem tud máig sem, mert csupán pár információtöredék érhető el online. Ezek leginkább Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György büntetőfeljelentéshez köthetőek az ügyben a 2004-es évhez kapcsolódóan, valamint az 1998-as alvilági pokolgépes robbantáshoz.

Valójában 2004-re az egyesület már teljesen ki van véreztetve, alig van a valóságban is működő szakosztály (uszodát leszámítva), infrastruktúrája romokban hever.  Gyakorlatilag csak területileg létezik viszonylagos egysége, így elő van készítve minden a végső nagy dobáshoz.

A Budapesti Spartacus Kőér utcai létesítménye kiváló helyen fekszik, rögtön a Határ úti metróállomás mellett terül el egy hatalmas telken, rendkívül értékes terület. Az elvtársak bizony azonnal lecsaptak rá és mindenki a saját szintjén próbált hasznot húzni teljes gátlástalansággal.

Talán 1992-93-at írhatunk. Az akkor szinte egyedülálló rekortán borítású, az uszodához tartozó futófolyosó első 25-30 méterét leválasztják és dodgem pályát kezdenek üzemeltetni rajta. Ezzel szinte egy időben, az atlétika és birkózó szakosztályok létesítményében a sportolók felkészülését szolgáló hatalmas méretű súlyemelő termet, valamint az azzal egy helyiségben lévő, birkózók számára kialakított rész is eladják. A terem szomszédságában lévő szertár és tekepálya szintén eladásra kerül. Ezeket később összevonják és a helyükön kezd üzemelni a ma is ott működő konditerem. Természetesen a szakosztályok az öltözőjüket is elvesztik.

Az új konditeremmel megérkeznek a Seres Zoltán vállalkozóhoz köthető alvilági figurák is, melynek csúcspontján 1998-ban egy mopedbe rejtett távirányítású pokolgéppel felrobbantják a büfét. Ám korábban, 1995 táján sem ritka látvány az atlétika pálya lelátóján a kigyúrt, kabátja alatt fegyvert viselő, magyarul nem beszélő férfiak társasága. Ebben az időszakban az egyesület ezen épülete és környéke szó szerint életveszélyessé vált, ide már senki nem hozta le a gyerekét sportolni, ezzel az atlétika és birkózó szakosztályokat is végleg kivéreztették. Valamint az edzők nagy része is csoportostul hagyta el a klubot, újak pedig természetesen nincsenek.

Az atlétapályán található focipályát sokáig a Renova női focicsapata használja, ám 92-93 táján megjelenik egy, a 90-es taxisblokád vezetőihez köthető öregfiúk focicsapat is. Szóval itt van mindenki, aki számít a balliberális térfélen.

Az atlétika pályakésőbb a 2000-es évek elején egy magán teniszklub létrejöttének esik áldozatul. A 400-as pálya nagyjából harmadát gyakorlatilag beépítik teniszpályákkal, ez a mai napig is így van.

Ugorjuk egy kicsit. 2004-et írunk, az egyesület területileg még egységes, habár területén főleg (vélhetően szocialista kötődésű) magáncégek működnek és húznak hasznot, annak tömegsport jellege teljesen megszűnt. Ekkor jön Gyurcsány Ferenc sportminiszteri ügyködése és Szilvásy György. Szilvásy György hogy hogy nem éppen akkor volt elnökségi tagja a Budapesti Spartacus Sportegyesületnek amikor az Ipari Szövetkezetek Sportalapítványa az államtól ingyenesen megszerezte a klub Kőér utcai telepének tulajdonjogát. Az megszerzett ingatlan 9000 négyzetméteres részét eladják a Sárkány Autócenternek, miután Gyurcsány sportminiszterként hozzájárult, hogy a terület kikerüljön a kizárólagos sporthasználati körből. Jellemző, hogy az eredetileg állami tulajdonú ingatlant 195 millióért adta el az Ipari Szövetkezetek Sportalapítványa, majd néhány nap múlva a vevők egymilliárdos jelzáloghitelt jegyeztek be ugyanerre a területre.

Innentől nincs megállás és a kívülálló számára követhetetlenek az események. Egy dolog biztos, mára a Spari régi teniszpályáinak helyén egy szép nagy irodaház áll. Az atlétikapálya megmaradt részét pedig ledózerolták, így annak a sorsa is végleg eldőlt.

Ez az egyesület anno több kerületnyi gyereknek adott sportolási lehetőséget, több tízezer gyerek életét határozta meg alapjaiban. Mára ebből nem maradt semmi, helyette pedig nincs semmi, legfeljebb jó drága fitness terem vagy teniszpálya. Aki ezt elkövette, aki ebben részt vett bármilyen formában az bűnös, ha jogilag nem is, erkölcsileg biztosan. És ez a bűn minden kétséget kizáróan  a balliberálisokhoz tapad, amit elsősorban a fiatalok és jövő fiataljai ellen követtek el. De nem az a legnagyobb bűnük a magyarság ellen, még ha a magyar tömegsport és szakosztályok szétverése a bűnlajstromuk legelejére is írandó.