Remélem, hogy erre nem is kerül sor, mert a Jobbik fordulata eléggé elrettentő példát statuált. Ezzel talán be is fejezhetném a mondanivalómat, de nem leszek olyan, mint az a prédikátor, aki kiállt prédikálni a hívek elé és csak ennyit mondott: Emlékezzetek meg Jóbról. Már eléggé untat az a kijelentés, hogy ez a 21. század és haladni kell előre, mintha a cél valamilyen utópia lenne a jövőben, ahol minden varázsütésre megoldódik, és akkor vége a történelemnek. Ugye, hogy ez összecseng Fukuyama liberális jövendöléseivel?

Van pár jelenség, amit a nyugati modernitás hozott közénk. Ilyen pl. az állatjogi fundamentalizmus, ami már kezd nagyon idegesítő lenni, vagy a “helyes étkezés” fedőnév alatt futó vegán és vegetáriánus fundamentalizmus. Van egy  ismerősöm, aki túlsúlyos volt és szeretett volna lefogyni. Talált valamilyen “bio” receptet az interneten, amely azt javasolta, hogy minden reggel igyon ecet és citromlé keveréket éhgyomorra (!), és akkor nagyon gyorsan le fog fogyni az illető. Lefogyott a szóban forgó személy, de cukorbeteg lett és mai napig is szedi az inzulint. Ennyit erről. Ha vak vezet vakot, mindketten gödörbe esnek.

De visszatérek a témához. Van egy olyan jellege ennek a modern gondolkodásnak, hogy ami régi, az rossz, ami új, az jó. Ezért kell mindig előrehaladni az új felé. Na, nekem ez már bajos, mert nem hatott meg még annyira a fogyasztói kultúra (ha lehet ezt a zabálást kultúrának nevezni). Nem a 21. század határoz meg minket, hanem mi határozzuk meg azt.

Mit látunk Európában? Egy konzervatív fordulatot. Az emberek megkérdőjelezik a liberális elitet és talán vissza akarnak térni a gyökerekhez. Valamit visszakívánnak, ami már majdnem elveszett. Mi lehet ez? Úgy gondolom, hogy egy rendezettebb, biztonságosabb kiszámíthatóbb élet. Ez a fajta élet pedig csakis a konzervatív-keresztény vonalon képzelhető el. A tisztesség, a becsület, az igazmondás és a pontosság mind fontos kovászai egy sikeres társadalomnak. És persze semmi sincs ingyen. Valamit valamiért. Ezekben az elvekben nemcsak hinni kell, hanem meg is kell élni ezeket, mert ahogyan tudjuk, a hit cselekedetek nélkül halott. Nem azért kell hinni ezekben az elvekben, mert Isten azt parancsolta, hanem azért, mert ezen elvek a javunkat szolgálják. Szerintem ez a 21. század. Tanulnunk kell a múltból és okosabban, erényesebben kell egyengetni a jelenünket, mert ebben az esetben lesz jövőnk.

Egy dologról még nem beszéltem, ez Amerika. Amerikának a kultúrája a fogyasztói kultúra, ami borzasztóan felületes. Mennyiségileg nagy teret hódított a modernizmus, de minőségileg keveset adott. Pár nappal ezelőtt néztem egy dokumentumfilmet, amely többek között azt is taglalta, hogy miért van az, hogy Európában elhalóban van a templomba járás, Amerikában meg nem. A lényeg lényege, hogy Amerikában üzleti tevékenység egy templomocska működtetése. Sok kis egyház van, ezek versengenek egymással, természetesen a pénzért és a hívőkért. Szerintem ebben igaza volt a dokumentumfilmnek. Amit nem mondtak el, az az, hogy az amerikai egyházak üzleti és fogyasztóorientált mivolta felületességet eredményezett a hitéletben. Mennyiségileg van hitélet, de minőségileg az gyatra. Mindezzel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy minőségi különbség van az amerikai és az európai kultúra között.

Most térek a lényegre, vagyis Milóra. Szerintem ő egy tipikus terméke a felületes amerikai kultúrának, de ettől még igaza van egyes dolgokban. Joggal kritizálja és ostorozza a liberális mainstreamet, de számomra az ő önmeghatározása – mint keresztény és meleg –, nem vehető komolyan. Nem hiszem, hogy a homoszexuális életvitel propagálása jó dolog lenne. Persze, otthon mindenki azt csinál, amit akar, de van egy illem, amit az utcán, a kávézóban, a színházban, stb. betartunk. Kínában még a pornográfia is be van tiltva, nemhogy a melegjogok propagálása. Furcsa egy teremtés ez a Kína. Névlegesen kommunista, gazdaságilag kőkemény kapitalista, morálisan meg konfuciánus. Ez az ország nem egy kis maradi 20. századi konzervatív királyság, hanem egy rohamosan fejlődő, kőkeményen dolgozó globális hatalom.

Feltételezem hogy a “kis maradi 20. századi konzervatív királyság” hallatán páran a Horthy-korszak Magyarországára gondoltak. Nos, az akkori Magyarország nem volt maradi, csúcsteljesítményt mutatott a tudományok terén. A bethleni konszolidáció jelentősen megerősítette Magyarországot. Mindehhez kellett hit, tudás és bátorság a cselekvéshez. Remélem, hogy ismerjük a Magyar Hiszekegyet:

„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.”

Igaz, hogy a trianoni diktátum mérhetetlen veszteséget, károkat és mély sebet okozott, de meg kell emlékeznünk erről. Az is igaz, hogy ha egy sebet nyíltan tartunk, az el fog fertőződni és ez nem jó. Gyógyítani kell a sebet, ha az nehezen gyógyul önmagától. El kellene gondolkodni, hogy mit is jelent Magyarország feltámadása. Pusztán terület-visszaszerzést jelentene, vagy inkább egy olyan közösségi-gazdasági szerveződést, párhuzamos társadalom kiépítését, amely meg tud maradni magyarnak és még terebélyesedni is képes?

Véleményem szerint oláhra, tótra, rácra, horvátra, ukránra magyar nemzetpolitikát nem lehet bízni. Nagy eredmény lenne legalább az, ha nem támadnának és nem gátolnának minket.

Azt hiszem, hogy a hivatás adott: A nemzet szövetét újra kell szőni!