Napjainkban a közösségi média sűrűjében, az internetes világban, az online és offline médiabirodalmak zavarosában ember – vagy halász – legyen a talpán, aki értelmes, hiteles és hihető (!) információkat próbál kihasználni.

17 éves vagyok, még mindig nem szavazhatok, majd csak jövő májustól, ám zsinórban ez a harmadik voksolás, amit figyelemmel kísérek. Tízéves korom óta ez a harmadik választás, amit a jobbközép, polgári keresztény oldal elsöprő fölénnyel nyer. Véletlen lenne? Aligha. Belenőttem, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében szocializálódtam. Nem bántam meg.

Látom kortársaim körében a hit- és erkölcstan első eredményeit, és a kormányunk a híresztelésekkel ellentétben nem szurkálja, hanem támogatja a nem uszító, nem visítozó, nem tüntetgető, hanem a munkájukat csendben végző civil szervezeteket, kezdeményezéseket. Tudom, hisz 2011 óta mi is civilkedünk, mondhatni.

Mert nem kellenek ahhoz dollármilliók, csak pár jó barát, hogy felépítsünk egy iskolán belüli kis csapatot és színessé tegyük az óraközi szüneteket – tettem ezt hatodikos koromig. Tudom, hogy milyen fontos az önkormányzatiság, a lokalitás és hogy ezt esze ágában sincs a szakmailag (is) erős pilléreken álló kormányzatunknak megszüntetni. Tudom, hisz 2015 óta vezetem településünk gyermek- és ifjúsági önkormányzatát, 2017 óta pedig már a kistérségi civil társaságunkat is.

Egy ENSZ-diplomata megyei ifjúsági koordinátorának lenni – ami vagyok 2017 novembere óta – nagy megtiszteltetés, még akkor is, ha sajnos világszervezetünkig is eljutottak azok a hangok, melyek szerint a népességfogyást bevándorlással állítsuk meg, és a többi. Hogyne, a népesség valóban növekedni kezdene, csak éppen mi magyarok tűnnénk el a Kárpát-medencéből.

Szépeket ígért az ellenzék, volt, akit tényleg meg is fogott: az április 8-i eredmények azonban nyilvánvalóvá tették, hazánkban ellenzékváltó hangulat uralkodik. Ahogy lereagálták, az csak hab a tortán: veszíteni tudni kellene, ehelyett még mindig sivalkodást kapunk a parlament kisebbik felétől. Én a munkát választottam: remélem, a sok sivalkodó még hallani fog közösen elért jövőbeni eredményeinkről. Aki dolgozni akar, és aki az értékteremtésben érdekelt, annak köztünk a helye! Még akkor is, ha éppen radikálisabb vagy éppen balosabb nézeteket vall. Szeresd a nemzeted, ne légy idegen ügynök és ne áruld el hazád! Ezek a legfőbb pillérek. Fő dolgokban egység, egyekben szabadság, mindenekben pedig szeretet! Teremtsük meg a nemzeti együttműködést!

Ha már a veszteseknek csak a sivalkodás jutott, én azért sportszerű maradnék: jó munkát kívánok mind a 199 parlamenti képviselőnek! Naiv lennék? Valószínű. Tüntetgetésen kívül csak keveseknek futja másra az ellenzék soraiban. Még diktatúra sem kell: ezeket elsöpri a népharag, demokratikusan...