Egyrészt az ellenzék (illetve annak „civilnek” nevezett fiókszervei) a választás utánra időzítette a kampányrendezvényeit. Ezt tekinthetjük kisebb technikai malőrnek, hiszen mozgósítani sosem késő, ugye…

Lement a választás. Nyert a Fidesz, az a mocskos, minden hájjal megkent, profi elnyomógépezet. Elvégre nekik legalább volt annyi eszük, hogy a választás előtt kampányoltak, ráadásul az agyonrágott STOP Soroson kívül más üzeneteket is meg tudtak fogalmazni.

Igen, voltak más üzenetek, amiket még csak plakátra sem kellett nyomni. Ezeket nem kellett erőltetett reklámspotokba zsúfolni, hiszen nyilvánvaló igazságokról beszélünk, úgy mint a családi adókedvezmény, a határkerítés, a közigazgatás egyszerűsödése (kormányablakok, elektronikus közigazgatás, 1818 információs vonal), hogy a NAV által kitöltött adóbevallást ne is említsem.

Vidéken pedig elindult a közmunkaprogram. Még mielőtt a liberális olvasótábor agysorvadást kapna, jelzem, hogy a közmunkaprogram a rendszerváltás óta a legnagyobb volumenű cselekvési terv, amit a magyar vidék látott. Első lépés ez egy rettenetesen hosszú úton. A Fidesz ezt a lépést megtette, amíg a baloldali kormányok csak lapítottak és hagyták csöndben elhalni a magyar vidéket.

Látjuk, hogy a Fidesz dolgozott az elmúlt 8 évben. Az ország halad. Néhány területen lassabban, más területeken gyorsabban.

Az ellenzék ezzel szemben megspórolta a munkát. Valójában fogalmam sincs, mit csináltak 8 évig. Ja persze, kitermeltek egy Juhász Pétert, a belvárosi koldus királyfit, akire sokkal komolyabb karrier vár a Nyugatinál lévő aluljáróban, mint a közéletben. Hajrá, Peti! Punks not dead!

Szegény ellenzék komoly leckét kapott arról, hogy elképzelések és valódi munka nélkül elég nehéz helytállni a politika színpadán. De pánikra semmi ok! Mert az elkeseredett és láthatóan borzalmasan unatkozó nép tüntikormányt alapított, akik rendszeres meetingeket tartanak a köztereken. Sebaj, még pár tucat felvonulás és csak rájönnek, hogy mit is akarnak.

Gyerekek, ez így nem megy.

A parlamentáris demokráciák egyik nagy rákfenéje ugyanis az, hogy nem elég azt elmondani, hogy kit nem akarsz a kormányon látni. Kellene egy alternatíva is. Kellenek emberek, akikre rábíznád az országot. És egy ilyen pártot nem hajnali háromkor a Kossuth tér-Oktogon tengelyen fogsz matt részegen összerakni – vagy ha igen, az olyan is lesz. Mondjuk a mostani ellenzéknél lehet, hogy jobb lenne.

Ha pedig annyi az üzenet, hogy mindenki, aki a kormányra szavazott, az hülye, akkor ne csodálkozzatok a sikertelenségen. Ha ebből az elmúlt 8 évből annyi következtetést vontok le, hogy győzött a kormánymédia (amit egyik nap senki sem néz/olvas, másnap pedig már mindenkihez eljut), akkor érdemesebb lenne összeülni (józanul, fényes nappal egy kávé mellett és nem közterületen!) és alaposabban megvizsgálni a történteket. Ha pedig ezek után is ugyanilyen tök hülyék maradtok, akkor szép csöndben szálljatok ki a közéletből. Az országnak dolgos és szorgos kezekre van szüksége, nem pedig leszerepelt porondmesterekre.

Kívánom a legjobbakat!