De mondhatjuk, hogy ők legalább kiálltak, megmérették magukat, még ha a végén pehelysúlyúnak találtattak is. Nem így az önjelölt „civilek”, éttermiségiek és a haladó média munkatársai, akik az ellenzéki pártok helyett tolták végig ezt a kampányt. Õk lovalták bele magukat és a pártok vezetőit is a koordinált jelöltállításba, ők csináltak messiást a hódmezővásárhelyi Habsburg-imitátorból, aki már a tüntetésre is csak leveleket küldözget. Jelige: Rodostó.

Még szórakoztatóbbak azok, akik nekiveselkedtek a Nagy Szembenézésnek. A „mi nem tudjuk, mi van vidéken” című jeremiádot több felvonásban adják elő, őszinte, tiszta, nyílt tekintettel elmélkednek azon, hogy hol rontották el, és mit lehetne tenni azért, hogy még egyszer ne kövessék el ezt a hibát.

Ám a természetét senki sem tudja megváltoztatni, így a haladó újságírók sem. A tanulság számukra az, hogy „le” kell menni vidékre felvilágosítani a vidéki embereket arról, hogy mi történik az országban, mert a felvilágosult budapestiek hangja nem jutott el ezekre a helyekre.

Nincs mit csodálkozni ezen. A firkászok és éttermiségiek saját szellemi nagyságukból indulnak ki, és a végén oda is térnek vissza. A legnagyobb jó szándékkal is pont ugyanazt a hibát követik el, amit ezelőtt számtalanszor. A „vidékiek” ugyanis nyilván imádni fogják, ha a szamizdatdzsihád „lemegy” vidékre Pestről, hogy felvilágosítást tartson az ország ügyeiből.

Hiszen, érvelnek haladókáim, a hiba ott van, hogy Orbán elárasztotta saját lapjaival a megyéket, ezért a „vidékiekhez” más információ nem jut el, csak az, amit a vidéki lapokban látnak, meg a köztévén. A wifi és a 4G nyilvánvalóan nem működik a székesfőváros közigazgatási határán kívül, és ha működik is, Orbán orosz hackerek segítségével folyamatosan blokkolja az Index, a 444, a 24.hu és a többi haladó oldal elérését. Az RTL Klubról már nem is beszélve. Ezért sudri bunkók a „vidékiek”, nem önhibájukból! Ezért veszik a fáradságot a haladók, megnézik a skanzent, miközben hasznos felvilágosítómunkát végeznek. Ha szerencséjük van, akkor „vidéken” csak udvariasan kitessékelik a kinyomtatott internettel házaló volt budapesti főpolgármestert, mert az agitálásától nem hallják a meccset.

A haladók erőltetett jó szándékukban sem tudnak megszabadulni attól, hogy két irányba is lenézzenek másokat. Egyrészt a „vidékieket”, akik nyilván középkori életvitelük miatt szavaztak az Orbánra, másrészt magát a politikát és a politikusokat, akik nyilvánvalóan „olcsó propagandát” folytattak, és ezzel győzték meg a felvilágosulatlan vidékieket. A kritikus éttermiségre, újságírókra azért van szükség, mert saját erőből a „vidékiek” nem képesek gondolkodásra, mérlegelésre és ítéletalkotásra. Passzív birkaként benyalják a „gyűlöletpropagandát” és felvonulnak a békemeneten. Eközben a Fidesz politikája sem lehet sikeres, több mint 2,8 millió szavazóval egyszerűen csak gonosz és manipulatív – kész szerencse, hogy az olcsó, manipulatív szándék a politika részéről találkozik a „vidékiek” passzív befogadókészségével, azaz, hogy a „vidékiek” ilyen könnyen manipulálhatók.

A másik magyarázat szerint pedig egyenesen csalt a kormánypárt. Orbán buszokkal hozatta a lengyeleket Ukrajnából, hogy szavazzanak a Fideszre. Mindeközben megfenyegettek mindenkit a közmunkásoktól a hivatalnokokig, hogy ha nem a kormánypártra szavaznak, megnézhetik magukat. Furcsa is volt látni, hogy milliókat kísértek be fideszes megbízottak a szavazófülkékbe, és figyelték, hogy ezek a félelemben élő emberek hova húzzák az ikszet. (Miközben a haladók rendkívül büszkék a szofisztikált gondolkodásukra, nem is beszélve az ilyen kifinomult konspirációs elméletek alkotására való képességükről, a józan paraszti ész és az elemi logika használatáról megint megfeledkeztek – lehet, hogy utóbbiakból több van a „vidékieknek”?)

A csalódottak elkezdtek tüntetni, együtt a jobbikos és a hippi, felcsendül a We are the world, és azzal a sokatmondó szlogennel házalnak, hogy „mi vagyunk a többség”. Valóban létezik a többségnek ilyen felfogása, ők nevezték el magukat bolseviknak. A tüntetésnek már van koreográfiája, ám ez is többnyire abból áll, hogy az orbáni szavak inverzét szajkózzák, meggyőzve bennünket arról, hogy ha Orbán nem köp a szájukba, nyáluk sincsen. Koreográfia van, vannak világító telefonok, gyűlnek a lájkok a kávéfőzőkről szóló Facebook-posztokon, a haladó média ujjongva számol be arról, hány ezren jelezték részvételi szándékukat a tüntetéseken. Csak ötlet nincs. Azaz, kezdődik az egész elölről: a Facebookon és Londonban már megbukott az Orbán, itthon pedig – főleg „vidéken” – már csak ki kell várni. Majd a macskájába szerelmes gyurcsányista megváltja Magyarországot.

Nincs ebben semmi meglepő, már a kampány során is megbizonyosodhattunk arról, hogy a mégoly eluzív fogalmak is, mint a „jogállamiság”, „törvényesség”, „alkotmányosság” csak átmeneti jelentőséggel bírnak a haladóknál, ezek félredobhatók, ha az emberek nem támogatják a haladó programot, és akkor életbe lép a bolsevizmus 2.0.

Mindenesetre az volt a legszórakoztatóbb, hogy a harmadik kétharmad után egy héttel az a legfőbb követelése a tüntetéseknek, hogy legyen egy új választás. Erről tényleg csak a klasszikus viccnek a fenti címben foglalt csattanója juthat eszünkbe: vadász, vadász, te szopni jársz ide.