Én is csak egy átlagos, egyszerű igényekkel rendelkező szurkoló vagyok, aki megkönnyezi a sikereket, aki a szorult helyzet láttán kiabál a tévéjével, aki önfeledten szurkol és szorít a magyar versenyzőkért. Ebből a naiv szemszögből nehezen lát rá az ember arra, mi is megy manapság a magyar élsportban, most speciel a Magyar Úszó Szövetség berkein belül.

A kétség, a bizonytalanság és a remény.

Bizonytalanok vagyunk, hogyan reagáljunk a történésekre. Nem értjük, hogy egyáltalán kell-e vagy szabad-e valaki pártját fognunk az ügyben. Nem értjük, hogy miért pont fél évvel Rio előtt tört ki ez az egész. Nem elég, hogy rengeteg a sérülés olimpikonjaink között, és most ez is.

A szurkoló egyszerűen működik. Tudom, mert én is megszállott szurkoló vagyok. A fontosabb válogatott vízilabda és kézi meccsek előtt mindig betárcsázom a 112-őt a telefonomba, hogy csak hívni kelljen, ha esetleg idegösszeroppanást kapnék az izgalomtól. Szerintem sokan vagyunk így ezzel, akik megszállottan, szenvedélyesen rajonganak kedvenceikért és a magyar nemzeti sportért. A hozzánk hasonló átlagos szurkolónak azonban van egy másik jellemzője is: az, hogy önző.

A pályán - esetünkben a vízben - akarja látni kedvenceit, aranyakat szeretne látni, és minél többször elénekelni a tévé előtt a Himnuszt. A szurkolóknak ilyen egyszerű igényeik vannak. Most azok, akik hozzám hasonlóan semmit sem értenek, döbbenten állnak és elveszni látják az aranyérmeket, szétfoszlani az álmokat.

Miért történik ez? Mit tudunk tenni? Kit hibáztassunk? Ki mellett álljunk ki? Roppant nehéz a döntés, mert semmilyen információ nem áll rendelkezésünkre, ami megindokolná a botrány kitörését. Vagy mégis? Ha figyelmesen végighallgatjuk, Katinka 7 perces sajtótájékoztatójában megindokol mindent.

Ennek ellenére, mi egyből elkezdünk gyanakodni, mert nagyon rég, lehet még soha nem láttunk ilyet. Ritka az olyan sportszemélyiség,  aki karakánul kiáll egy sportág és egy közösség érdekeiért és szembesíti a sportágat saját hibáival. Mégis elkezdünk kombinálni. A sajtó, a politikusok és a közvélemény. Valaki már Orbánt, van aki az uniót, van aki az ellenzéket hibáztatná az eseményekért. Bennünk, földi halandókban is beindul az agyalás és egyből Katinka amerikai állampolgárságú férjét, sőt egyenesen Obamát, de sokan még Trump-ot is hibáztatják a történtekért.

Előjönnek a régi pletykák. Máig hallani a bajai III. Béla gimnáziumban terjedő mendemondákat Katinkáról, irigylő fújolásokat, miszerint Katinka kibírhatatlan, magának való és nagyon rosszul jött ki régi osztálytársaival.

Közben az úszótársadalomban olyan pletykák keringenek, hogy Katinka és férje Shane fiatal magyar úszókat csábítottak ki az USA-ba horribilis pénzekért, azzal az ígérettel, hogy ott majd bajnokokat faragnak belőlük, de ígéreteiket be nem tartva és eredmények nélkül tették zsebre a pénzeket.

Ezek lehet mendemondák, lehet, hogy nem. Átlagos szurkolóként ezeket elengedi a füle mellett az ember, engem sem érdekelnek. Mert a szurkoló önzősége ilyen. Nem látok rá Katinka pénzügyeire, csak annyit tudok, hogy a csaj egy igazi lottó ötös, hiszen hatalmas pénzeket nyer a versenyeken és az egyik legnagyobb úszó márka, az Arena karolta fel a brandjét, az Iron Lady-t és az Iron Nation-t.

Nem illik turkálni más zsebében, és megegyezhetünk abban is, hogy ezeket sikereivel mind kiérdemelte, így nem is érdemes a pénzügyeket firtatni, mert egy szurkoló számára más a fontos.

Én, ahogy a többi mezei szurkoló is, feltétel nélkül szeretnék büszke lenni bajnokainkra, miközben abban reménykedem, hogy nem csak magukért és a pénzért, de értünk és a nemzetükért is harcolnak, hogy ott a medencében értünk vívják háborúikat a többi nemzettel. Szeretjük büszkeséggel és sikerérzettel simogatni a lelkünket, miközben sportolóink a belüket kihajtják az eredményekért. Ilyen a rajongás természete. Vak. Mi nem látjuk a sportágak mélyén húzódó problémákat.

Viszont Katinka, az ország és talán a világ legjobb úszójaként, több éves külföldi tapasztalattal lehet, hogy belelát a magyar úszás problémáiba. Én elhiszem, hogy Kiss László remek szakember, elhiszem, hogy Gyárfás Tamás remekül lobbizik a magyar úszósportért, azt viszont pitiánerségnek tartom, hogy legjobb úszónk/úszóink kéréseit nem teljesítjük feltétel nélkül. A pénz ugyanis nem minden. Eredményeink kiválóak, de mindig van hová fejlődni, de ahhoz infrastruktúra és újító elméleti háttér is szükséges.

Mi lenne, ha Rióban 2-3 arany helyett mondjuk 5-6 arannyal villoghatnánk? Mi lenne, ha a 2017-es budapesti vizes világbajnokságon rommá vernénk mindenkit? Ez az álomkép most veszélybe került, mi szurkolók pedig aggódunk. A közvélemény által alkotott konspirációs elméletek az amerikai átigazolásról és korrupt maffiózó vezetésről pedig nem segítenek a helyzeten.

A magyar csapatnak szurkolók nevében tisztelettel kérem hát Hosszú Katinkát, a Magyar Úszó Szövetséget és az egész profi úszótársadalmat, hogy rakják végre helyre ezt a dolgot. Úszóink kapják meg a megfelelő technikai és elméleti hátteret és fejlesztéseket, a Szövetség pedig kapja meg a versenyzőktől a kellő segítséget a promóció lebonyolításához. Mi, szurkolók így megkaphatjuk a hőn áhított aranyérmeket, végre megint kicsit a felhők közt járhatunk. 

Előre is nagyon köszönjük!