Mást sem hallunk a mainstream médiától, mint ezeket a frázisokat: gyűlöletkampány, agymosás, uszítás, propaganda. Utalva ezzel arra a valóban létező kampányra, amellyel a magyar kormány fel kívánja hívni a magyarok figyelmét: itt bizony problémák vannak, erőt kell mutatni. Böcskei Balázs, Tóth Csaba, Kovács Zoltán, Lakner Zoltán vagy éppen Pető Péter – csak egy rövid felsorolás azokról, akik nap mint nap gyalázkodnak, nem ritkán hatalmas túlzásokkal, csúsztatásokkal élve. Nekik ez megengedett, a kormánytól viszont uszítás. Ismerjük persze a ballib logikát.

Az ellenzéki, „független” sajtó legújabb szenzációja szerint a nyitott mellkassal az Országos Kardiológiai Intézetből átszállított, majd tragikus módon elhunyt kislány sorsáért Balog Zoltán, sőt Orbán Viktor a felelős. Mert nem volt CT. Nézzük a valóságot – a CT hiánya nem okolható a szomorú halálesetért, amúgy meg 31 új CT-t vásárolt az állam 2010 óta, ami bő 40%-os emelkedés. Az MR-készülékek száma pedig megduplázódott 2010 óta. Jól ismerjük, a hihetetlenül humánus, tisztességes, a nyugati normák szerint, konszenzusos alapon kormányzó balliberális kormányok alatt jobb volt a helyzet, míg ma a mucsai, elmaradott, diktatórikus, kizárólag stadionokra és presztízsberuházásokra költő Orbán-rezsim tönkretette az egészségügyet, az oktatást, nyomorba taszította az országot.

Hangulatkeltésnek jó, habzó szájjal lehet „orbánozni” az erre fogékonyaknak. Viszont mi, akik a nemzeti-polgári oldalon állnak, ne felejtsük el legalább ekkora hangerővel kiáltani: vannak sikereink. Sőt, komoly sikereink vannak, melyekről jelentéseikben az elmúlt években az IMF, vagy a nagy hitelminősítők is megemlékeznek. A Vértes-féle GKI évről évre azzal állt elő, a GDP-adatok bár szépek, a túl jól teljesítő mezőgazdaság az oka, vagy éppen az EU-s támogatások lehívása – esetleg ha már nincs mit kitalálni: amúgy meg összeszerelő üzemmé tett minket az Orbán-rezsim. Nem hiába, a magát toleránsnak gondoló baloldal nem bírja elviselni, a 2010-ben csőd szélére jutott országot hét év munkával Orbán Viktorék jó állapotba hozták. Mert – ne szégyelljük kimondani – jelenleg az ország megy előre, és ezt egyre inkább elismerik Nyugaton is. Persze Trudeau vagy Macron soha nem fogja azt mondani, Orbán jól kormányoz. A nyugati liberális szalonoknak viszont ne is akarjunk megfelelni. Nem fog sikerülni. Meg amúgy sem kell.

Azt magunk közt azért ismerjük el, volt és van zavar az erőben. A kommunikációval voltak és vannak is problémái a jobboldalnak, ezért is lehetséges az, annak ellenére, hogy korábban soha nem látott infrastrukturális fejlesztések valósultak meg az egészségügyben, mégis általánosan elterjedt vélemény az, miszerint „lerohadt az ország, a kórházakba csak meghalni járnak az emberek”. Részben mentsük fel rögtön a kormányzat kommunikációval foglalkozó szakembereit; a rosszra, a negatív gondolatokra inkább vevők az emberek, mintsem elismerjék: végre tudatos, jól megtervezett munka zajlik. Ebben továbbá komoly szerepe van annak, hogy ma már nem csupán a balliberális oldal „elfogulatlan” szakértői mondják meg, merre az előre – a Simicska-médiabirodalom is komoly fordulatot vett.

Ennek hatására a kormány munkáját elismerők is felteszik magukban a kérdést: akkor mi is az igazság? Nos, nem kétséges, a G-nap legalább tiszta vizet öntött a pohárba; tudjuk, kik a valóban elkötelezett jobboldaliak, és kik azok, akik érdekből, pillanatnyi ötlettől vezérelve kerültek be az ún. jobboldali véleményformálók köré. A fanyalgó értelmiségi fogalma új értelmet nyert az elmúlt hónapokban. Õk azok, akik nem tudják elfogadni, a politika bizony egy ilyen műfaj. Aranyoskodás, jófejkedés helyett a kemény, gyors, határozott fellépésre, összezárásra van szükség.

Amiben bizony kétségkívül Orbán Viktorék járnak az élen a magyar politikában. A 180 (de legalább 145) fokos fordulatot vett Jobbik, a belső harcaival és érdekköreivel foglalkozó MSZP, az olimpia megakadályozásával számos ellenséget szerző Momentum, vagy más, apró balliberális pártok érdemi veszélyt nem jelentenek a Fidesz-KDNP-re. Addig pedig marad az ajvékolás, a méltatlankodás és a diktatúrázás.

Legyünk elnézőek velük: nekik csak ez maradt.