„Isten megáldotta Noét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt.” (Mózes első könyve 9. fejezet.)

A Tudomány szép lassan kivéreztette Istent, végrehajtott mindenféle egyéb csodát és borzalmat majd mindezek után kissé elbizonytalanodott, zavartan mocorgott, bambán nézelődött ide meg oda, hogy akkor most mit kéne még tenni. Valamit, ami igazán nagyot szól, ami által ismét embert és világot formálhat, nem csak bogarászhat a kvantumvilág homályos zónájában, vagy a fekete lyukak éjsötétjében. A legkritikusabb pillanatban jött a nagy ötlet, a Tudománynak máris felcsillant a szeme és azt mondá: Ne szaporodjatok! Ne sokasodjatok! Hiszen az bűn! Az maga a végítélet! Bizony mondom néktek, ha meg akarjatok menteni a klímát, akkor inkább ritkuljatok! Ez hát a végső kinyilatkoztatás! Mármint a számos hamis prófécia, ugyancsak végső felismerés és jajkiáltás után ugyebár…

Először jött a Nagy Lehűlés fogvacogtató rémképe, valamikor a hetvenes évek derekán. Egymást módfelett komolyan vevő tudósok biztosra vették, hogy évtizedeken belül lecsap a jégkorszak és akkor majdnem az egész bolygón rettenetesen fagyos lesz a hangulat. Kis jégkorszakkal riogatott a média. Valamit tenni kell – harsogták a hó- és jégellenes felvilágosultak, aztán inkább jól nem tettek semmit, viszont a jégkorszak valahogy csak elmaradt. Olyannyira, hogy az érintettek manapság bőszen tagadják, hogy valaha a szájukra vették volna a „jégkorszak” kifejezést, pedig hát az van, hogy de. Nem jött be, istenem, tévedni emberi dolog. Belátni a tévedést – ahhoz még emberibbnek kellene lenni…

Második körben a magukat továbbra is felvilágosultnak és még inkább modernnek tartó emberek nagyokat röhögcséltek a mindenféle világvége-jóslatokon, amik jellemzően a 2000-es éveket megelőzően láttak napvilágot. Ekkor vált közkeletűvé a mindmeghalunk szarkasztikus fordulat, amivel el lehetett ütni a borzasztó végítéletek élét, ráadásul ilyen egyszerű módon nevetségessé tették az efféle „nincs jövő”-víziókat. A röhögcsélés persze hordozott magában némi okságot, hiszen a megjövendölt globális katasztrófák a kellő támogatás és valós érdeklődés hiányában rendre elmaradtak. De ezek azon is röhögcséltek, ha valaki azt a lehetőséget dobta fel, hogy valamikor a jövőben (száz, ezer, ötezer év múlva) esetleg egy kósza aszteroida fogja nagyszerű civilizációnkat eltörölni a Föld színéről. Mert hogy ilyesféle kozmikus karambol a múltban is megtörtént és igen nagy a matematikai esélye annak, hogy a jövőben sem marad el végleg. Ők ezt nem tartották elképzelhetőnek, mert csak. Hittek az emberiség ab ovo halhatatlanságában – mondhatni, természetfelettiségében…

Aztán az került napirendre, hogy valami baj van az ózonlyukkal. Kilyukadt az istenadta, valahol az Antarktisz felett. Másutt pedig vészesen elvékonyodott, ami megnövelte az UV-B sugárzást. Akkor elkezdtük félteni a planktonokat, no meg egyre-másra azt lehetett hallani, hogy mindenki el fog rákosodni. Úgyhogy onnantól kezdve nagyon csúf dolog lett a hajtógázas dezodorok előállítása-vásárlása, használjon mindenki légpumpást, különben mindmeghalunk! És lőn, az ózonlyuk valahogy befoltozódott. Az ózongyilkos freont világszerte betiltották, de például a kínaiakat ez nem nagyon érdekli, úgyhogy ma is rengeteg van belőle. Érdekes módon az ózonréteg csak nem akar ismét kilyukadni, sőt, inkább regenerálódni látszik. A fene sem érti ezt…

Negyedikként berúgta az ajtót a klímaválság. Berúgta és azonmód válogatás nélkül lövöldözni kezdett boldog-boldogtalanra. Bizony, mindmeghalunk… Most is ez megy. Ég a házunk!, sikongatják a lehető legnagyobb kényelemben, vonaton, luxusjachton utazgatva, iszonyat méretű és számú bőröndökkel megpakolva. Ők mondják a következőket is, két mekis menü elfogyasztása között: „Miattunk van a felmelegedés, minden ember felelős és bűnös!” Az igazi környezettudatosok mostantól bambuszból készített evőpálcikával esznek sült tücsköt és főtt bogarat. A bambuszért ugye nem kár és az sem számít, hogy mennyi környezetszennyezéssel jár hozzánk eljuttatni az igen távoli, egzotikus tájakról. De ne akadjunk fenn ilyesféle pitiáner kilengéseken, miközben milliók használnak autókat, repülőgépeket, hajókat, amik aztán tényleg el fogják pusztítani a bolygót!!! Hogyan merészeltek civilizációs vívmányokat igénybe venni a kényelmetek érdekében, miközben ott van nektek az elektromos meghajtás? Ami technológiának az előállítása tényleges helyi armageddonokat idéz elő, például a ritkaföldfémek bányászata során, de ugyebár ezt sem kell tudomásul venni, mert ha az alternatív energiaforrások körét a szilárd elvi alapokhoz hűségesen ragaszkodva tovább szűkítjük, akkor marad a jó kis kőkorszak, de legalábbis a középkor. Ott meg mihez kezdhetne az egyszeri posztmodern kultúrbalos? Leginkább elhullna a fene nagy önfenntartás közepette. Képzeljenek el egy ilyen alakot, amint éppen szánt-vet, vizet gyűjt, megteremti maga számára a szükségleteit. Na, ezt hívják tudományos-fantasztikumnak. Áram nélkül még nemváltoztató eljárásokat sem lehetne lefolytatni! (Jut eszembe, vajon mekkora ökolábnyoma van egy férfiből nővé operálásnak? Energia, elhasznált eszközök, a hosszadalmas hormonterápia során a szervezetbe juttatott anyagok előállítása… – biztosan nem piti tétel.)

Megtörtént hát a klímabűn kollektivizálása (mindannyian bűnösök vagyunk, mert mindannyian fogyasztunk, lélegzünk, élünk!), hirtelen trendi lett előítélkezni és általánosítani, pedig mindezek annak előtte nagyon csúnya dolgoknak számítottak. Hovatovább náculásnak. Most az számít csúnya dolognak, ha valaki él, ennél már csak az elítélhetőbb, ha valaki életet ad. Mert az klímahelytelen dolog, hiszen egy csecsemő úgy önmagában totál antiklímás cucc. Az efféle világszemlélethez, az emberellenes hadjárathoz csatlakoztak világszerte mindenféle tudósok, a híradások szerint legalább 11 ezren. Ők egy közösen elkészített nyilatkozatot írtak alá, melyben deklarálják, hogy a klímavészhelyzetre egyetlen, végső megoldás létezik: az emberi populáció csökkentése. De miként lenne ez kivitelezhető? Most még „valahogy”, de talán gyorsan elérkezünk majd abba a fázisba, hogy „bárhogy”…

Szóval ezek a tudósok úgy vélik (mind a 11 ezren, tehát egyetlen árva fogorvos sincs közöttük, aki nem osztja a kollektivizált véleményt…), hogy az emberiség túl sok és még annál is több fosszilis energiahordozót használ fel, ami csúnyán felmelegíti a légkört. Minél több az ember, annál több fosszilis energiahordozót égetünk, aminek egyenes következménye, hogy tovább melegszik a helyzet. Valamit tenni kell, mert ez nem csak felháborító, hanem VESZÉLYES! Ja, és persze mindmeghalunk! Megoldás?

Nos, kevesebb emberiség, több klíma. Ennyire egyszerű. A 11 ezer tudós szerint sokkal kevesebb ember kellene ahhoz, hogy a mindmeghalunk víziója belátható időn belül ne váljék kevésbé vicces valósággá. Helyette inkább legyen az, hogy jó sokan meghalnak és/vagy még többen meg sem születnek! Hurrá, micsoda elmés ötlet! No persze biztosan az lenne a legörvendetesebb, ha leginkább az Európában őshonos embertípus járna el ilyen módon önmaga ellen, a többi javára. Mert ugye az európai ember eleget uralkodott, felépítette ezt az izét, amit civilizációnak nevezünk, azt nem átallott globalizálni, elvinni azoknak, akik akkor még mindig sárkunyhókban dünnyögték a kis halandzsa mantráikat és ültek azokon az ásványkincseken, amikről még ma sem tudnának úgy maguktól. Nagy eséllyel még mindig csak sárkunyhókat tapasztanának, egymást adnák-vennék (mert ugye a rabszolgatartás ott nagy hagyományokra tekintett vissza) és dünnyögnék a mantráikat. Szóval ennek az átkozott európai embernek kellene most lelépnie a történelem színpadjáról. Átadva a helyet a felvilágosultabb, értelmesebb, erkölcsösebb és persze klímatudatos milliárdoknak. A másoknak, akik szépek.

Sajnálatos módon a Che Guevara-i elhivatottsággal, ugyanakkor Fekete Pákó kétségbevonhatatlan intellektusát és ismeretanyagát éppen csak meghaladó klímapróféták nem Afrikába, Ázsiába, Dél-Amerikába mennek és nem ezeken a helyeken tolják az emberek arcába, hogy túl sokan vannak, de nem ám! Ők minket vegzálnak az őrületükkel, minket akarnak rávenni arra, hogy ne vállaljunk gyereket, ha mégis, akkor lehetőleg egy „másik kultúrából származó” egyeddel tegyük (mert egy kávébarna kis kópé köztudottan nem szén-dioxidot, hanem mannát, tömjént és mirhát lélegez ki, továbbá nulla emissziós rátával rendelkezik) és különben is, mi fogyasztunk túl sokat. (Itt is, az állítólagos sok millió koldus országában…) Mi, így néhány száz millióan, európaiak. Kína és India népessége? Hiszen csak ennek a két országnak a populációja sokszorosa az európaiénál. Ugyan már! Az nem számít! Legfőképp azért, mert ha valamelyik elhivatott klímaharcos egy fakitermelésből élő indiai falu főterén javasolna önfelszámolást az ottaniaknak, akkor szinte biztos, hogy a derék falusiak inkább őt számolnák fel, méghozzá rekordidőn belül! Kínáról már nem is beszélve… Ott tényleg bátornak, önfeláldozónak, kőkemény harcosnak kellene lenni. Európában elég, ha bármilyen elmebetegséget kihány a száján, nem lesz semmiféle következménye, legfeljebb a posztmodern kultúrbalosok pajzsra emelik és benevezik az Eurovíziós Dalfesztiválra, ahol (mű)dalban mondhatja el bánatát. Ez a súlytalan, tét nélküli lét lenne a harcos bátorság? Ugyan…

Mindenesetre ezek a tudós urak és hölgyek azt javasolják, hogy legalább részben legyünk szívesek kihalni és akkor minden a legnagyobb rendben lesz. Ha ezt nem csak ránk, európaiakra értik, akkor is simán beálltak a történelem legvadabb, legembertelenebb ideológiáit képviselők pokolbéli sorába, hiszen aki tömeges emberáldozatot mutatna be egy szebb jövő reményében, az bizony embertelen. Ahogy hasonló megfontolások mentén azok voltak a nácik és a komcsik egyaránt. Így van ez most ezzel a klímatudatos új embertípussal is, amely különös és módfelett szürreális módon egyszerre rendelkezik az egykor volt nácik és kommunisták jellemző tulajdonságaival. Veszélyes kiméra, az egyszer biztos!

Éppen ezért különösen fontos, hogy ne hallgassunk rájuk, nehogy teret adjunk ezeknek, mert a történelem roppant sunyi jószág és imádja ismételni önmagát. Főleg a sötétebb énjét, új meg új alakokat öltve, végül mindig tíz- és százmilliós milliós nagyságrendű emberáldozatok vérét szürcsölve. A történelem most új álruhát húzott és a Föld jövőjéért aggódó tudósok, tanulatlan csitrik, egyéb hisztérikus, a saját nyomorúságuk okán valahol mélyen igenis embergyűlölő, posztmodern, kultúrbalos és transzhumanista klímaharcosok képében rendezne egy újabb nagy aratást…