– Gyarmathy Éva.

Sokan és sokféleképpen elemezték már az elmúlt években elindult és azóta folyamatosan tartó migrációs válság és az Európában tapasztalható terrorhullám közti összefüggéseket. Ha a politika szintjén nézzük: jobboldalon többnyire közvetlen összefüggést szokás emlegetni (ld. a migránsok egy része terrorista, aki maga fog terrorcselekményt elkövetni), míg a baloldalon az események teljes elbagatellizálása folyik, tagadva bármiféle összefüggést a migráció és a terrorizmus között (nem a mostani migrációval érkezők követték el a terrorcselekményeket).

A dolog ugyanakkor nyilvánvalóan nem fekete vagy fehér. Vegyük csak például a 2015-ös párizsi merényletet: annak kitervelője, Salah Abdeslam és társai bár Európában születtek és éltek (Belgiumban, illetve Franciaországban), a 2015-ös népvándorlási hullámot kihasználva hamis útlevéllel, magukat menekültnek kiadva, szabadon utaztak az egyes országok között, melynek során Magyarországon is tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig.

És itt el is érkezünk a migrációs hullám egy talán az átlagnál kevesebbet tárgyalt aspektusához. Nyilvánvaló, hogy az emberiség történetében a népvándorlás mindig is egy megszokott jelenség volt. A magyar baloldal „jeles” képviselői – legutóbb Balázs Péter volt külügyminisztertől, leendő miniszterelnök-jelölttől (?) volt szerencsém ezt személyesen hallani – gyakran odáig merészkednek, hogy a magyar honfoglaláshoz hasonlítják ma a világban zajló eseményeket. Ugyanakkor, ha csak az Abdeslam család esetéből indulunk ki, a szülők egy észak-marokkói településről származnak, és a ’60-as évek óta élnek Belgiumban. Salah Abeslam 1989-ben született, az események elkövetésekor tehát 26 éves volt, arról azonban nem szóltak a hírek, hogy a párizsi terrortámadás előtt elkövetett volna-e erőszakos (pláne terror-) cselekményt.

De akkor miért? Miért zajlik le napjainkban hónapról hónapra ugyanaz a jelenet: egy másod/harmadgenerációs migráns követ el terrortámadást Európában. Ennek egyik oka természetesen az internet elterjedése. Mára a technológia fejlettségi szintje oda jutott, hogy az online világban bárkivel, bármit a legnagyobb titokban meg tudunk beszélni, meg tudjuk győzni az igazunkról, hamis híreket tudunk igazként feltüntetni és arról percek alatt emberek millióit meggyőzni. Ez a jelenség kizárólag titkosszolgálati módszerekkel lenne kivédhető, ugyanakkor az elmúlt évek bebizonyították, hogy az európai titkosszolgálatok és terrorelhárítás szakmai felkészültsége finoman szólva sem üti meg az elvárt színvonalat.

A másik ok viszont véleményem szerint az, amit én a magam egyszerű módján csak „parázseffektusnak” neveztem el. Induljunk ki abból, hogy a XX. században Európába érkező migránsok (bár rájuk talán inkább a menekültek szót illene használni) egy részét sikerült integrálni, egy másik részét viszont nem. Van azonban egy olyan csoport is, amelynek az integrációja látszólag sikerült, valójában azonban ezek az emberek olyanok, mint a parázs: a megfelelő körülmények esetén lángra lobbannak. A katalizátor sok minden lehet. Egy életesemény, egy könyv, egy újságcikk, egy hír. Ezek azonban csak akkor érik el a hatást, ha az érintett egyénben lévő feszültség már azon a szinten van, hogy egy kis lökés is elég a tűz fellobbanásához. A napjainkban zajló migrációs hullám ennél sokkal veszélyesebb katalizátor. Az Európában zavart kelteni igyekvő terrorcsoportok (ld. Iszlám Állam) ugyanis nem tesznek mást: a migránshullámot kihasználva olyan embereket küldenek Európába, akik ezeket a parazsakat felszítva közvetve gyújtanak tüzet, így nem ők maguk követik el a terrortámadást, azonban nélkülük előbb-utóbb sok parázs bizonyosan kihunyt volna.

Õk tehát a terrorizmusnak egyfajta közvetett, pszichés módját „űzik”, sajnos egyre nagyobb sikerrel. Ráadásul a jelenlétük még egy veszélyt rejteget magában. Ne higgyük ugyanis, hogy ezek az emberek dolguk végeztével hazamennek. Erről szó sincs. Itt maradnak, és újabb parazsakat igyekeznek tűzzé alakítani, majd mikor már erre nincs lehetőségük, ők maguk is terrorcselekményt fognak elkövetni, beteljesítve ezzel a küldetésüket.

Jelenleg tehát – értelmezésem szerint – így állunk. Ezt az egész dolgot súlyosbítja az európai baloldal nem csak elhibázott, de kifejezetten életveszélyes politikája, gondolkodása. Õk ugyanis – egy részük legalábbis bizonyosan – hisznek abban, amit mondanak. És ez sokkal veszélyesebb, mintha politikai érdekből cselekednének. Utóbbi esetben ugyanis van remény, hogy ha változik az érdekük, akkor változik a mondandójuk is. Előbbi esetben azonban semmi jóban nem reménykedünk.

Nekünk, józanon gondolkodó, jobboldali értelmiségnek pedig nem marad más, mint ezeket a parazsakat lehetőség szerint minél hatékonyabban izolálni és megakadályozni, hogy egy napon lángra lobbanjanak.