Kedves Ellenzéki Politikusok!

Hamarosan itt van az év vége, már kopogtat az ajtón 2020. Eljöttek a számvetés hetei az elmúló esztendővel. Önök, a demokrácia, az emberiség, az oly sokszor hangoztatott európai értékek védelmezői, letéteményesei, a kultúra hős bajnokai a liberális tolerancia jegyében, biztosra veszem, hogy szívesen olvassák, ha én, a lemucsaizott vidéki szavazópolgár igyekszem áttekinteni idei múlhatatlan, a történelem kiemelt oldalaira kívánkozó dicső cselekedeteik végeláthatatlan sorát.

Kedves Ellenzék! Hatalmas szimpátiát váltott ki belőlem, amikor sikerült rögtön az év elején orbánozni a brazíliai erdőtüzek kapcsán, és állhatatos önfegyelmet gyakorolva egyetlen szakember véleményét sem meghallgatni, akinek van is fogalma a fotoszintézisről és úgy általában véve a Föld oxigén-szén-dioxid egyensúlyáról, mellékesen pedig a parlament lépcsőjén feladni minden korábban hangoztatott elvüket, és a Jobbiktól a DK-ig kölcsönös körbenyaldosást csapni, készülvén az idei két választásra.

Ezúton is hálásan köszönöm a higgadt, tárgyilagos és magas fokú etikai-erkölcsi magatartást, amit az egész év folyamán tanúsítottak! Példát mutattak szolidaritásból, mikor Karácsony Gergely a Hír TV adásában nem találta antiszemita cselekedetnek a zsidó származású képviselők Gyöngyösi-féle listázási szándékát.

De ezt magasan túlszárnyalta, ahogyan a Lackner-botrányt kezelték, az igazság, a becsület és az egyenes, hajlíthatatlan jellemű emberek minden erényét megcsillantva ország-világ előtt. Éppen csak sorra beigazolódnak a felvételen elhangzott állítások, de szerencsére Önöket a tények soha nem hozzák zavarba.

Továbbá kimondhatatlan boldogságot idéz elő a tudat, hogy szívükön viselik a szólásszabadság és a kultúra sorsát, a fővárosi CT-berendezésekéről nem is beszélve. Persze, ha kicsit tájékozódnának a világ diktatúráit illetően, akkor pontosan tudnák, hogy nemhogy bársonyszék és jól fizető állások nem lennének elérhetők a számukra és a holdudvaruk számára – emellett alkalmuk sem lenne indulni a választásokon és „független színház” címszó alatt a balliberális politika szekerét tolni természetesen szigorúan közpénzből –, de a személyes szabadságukban is korlátozottak lennének. Szerencsére azonban ez a kormány nem úgy kezeli az ellenzékét, mint ahogyan 2006 októberében Gyurcsány tette, amikor megint időszerű volt: „Piros a vér a pesti utcán”.

Az elmúlt 9 év alatt 25 000 milliárd forintot költött a kormány az egészségügyre, van Budapesten 43 CT, de csak a stadionokat sikerül megszámolni a Rózsadomb Géniuszainak…

Idén végre eljött az igazság pillanata és újra hatalomhoz jutott a jó képességű ellenzék, bizonyos hagyományokat azért gondosan ápol, hiszen az ígért új arcok helyett a 2010 előtti panoptikumot sikerült újjáéleszteni, bár az akkor még gyerek, ma már szavazókorú fiataloknak ők kétségkívül új arcok, a következő választásokig lesz alkalmuk nekik is megismerkedni velük és a szavaikkal, meg a tetteikkel.

Drága Ellenzék! Nem koptatom tovább a klaviatúrát, számtalan elévülhetetlen tettük az ország és a nemzet szolgálatában úgysem foglalható össze emészthető töménységben egy levél keretei között. Csak azt kívánom mindannyiuknak, hogy kamatostul nyerjék el méltó jutalmukat minden tettükért!

De ne aggódjanak, van remény, a Megváltó megszületett!