Kifordulnak önmagukból, eredeti jelentésük helyére pedig valami egészen más szándékú, gátlástalan tartalom kerül. Javarészt a nagyszerű, pozitív emberi vonásainkat jelző szavaink vannak a célkeresztben. A PC elsősorban ezekből farag ostoba, erőszakos propaganda-bunkósbotokat. Hogy végül minden, ami jó bennünk, cinikus, gúnyos gellert kapjon minden említéskor.

Szomorú, de mi itt Kelet-Közép-Európában jól ismerjük ezt a fajta fogalomrablást. A kommunista diktatúra propagandája 45 éven át ipari méretekben űzte ez velünk, napi szinten sajátította ki szavainkat, hogy aztán a saját céljai érdekében zsaroljon velük minket. Hogy is írta Orwell? „A háború: Béke. A szabadság: Szolgaság. A tudatlanság: Erő.„ Ugye ismerős? Döbbenet, hogy ez most újra megtörténik velünk.

Mert mostanában pont így járunk például a szolidaritás fogalmával is. Mert mi is a szolidaritás? Együttérzésen alapuló, önzetlen támogatás. Együttérzés és önzetlenség. Ezek a szolidaritás fogalmának szubsztanciái. Ezek nélkül nincs szolidaritás. Következésképpen a szolidaritás nem lehet kötelező. Valamint nem lehet se kikényszeríteni, se kizsarolni. Pénzt, azt igen. De szolidaritást nem. Fogalmilag kizárt.

De ha nem szolidaritásról van szó, akkor mégis miről? Mit bújtat az uniós globalista elit a szolidaritás szó emberbaráti maskarája mögé? Most éppen az a mondás, hogy Magyarországnak Görögországgal és Olaszországgal kell szolidárisnak lennie. Azzal a Görögországgal, amelyik fittyet hányva az unió külső, schengeni határának őrzését előíró törvényi kötelezettségére, milliós nagyságrendben engedett át magát menekültnek hazudott illegális bevándorlókat. És azzal az Olaszországgal, amelyik nem hogy átengedte az illegális bevándorlókat, de egyenesen betaxiztatta őket az unióba a parti őrségének hajóin. E két ország törvénysértése ma valahogy nem merül fel az uniós fórumokon. Hogy miért? Mert ha végre kimondanánk, hogy ezek az országok durván (és valószínűleg az uniós elit tudtával és beleegyezésével!) megsértették az unió törvényeit, akkor lényegesen nehezebb lenne a szolidaritás szóval eladni az unióban ezt a népességcsere-műveletet. Csalókkal, terrorcselekmények gondatlan előidézőivel ugyanis nem szokás szolidaritást vállalni. Mármint a bűnözői körökön kívül.

Mert gondoljunk csak bele, hogy valójában kikkel „szolidáris” az unió? Azokkal a görög és olasz uniós polgárokkal biztosan nem, akiknek az országát szétveretik a barbár bevándorlókkal. Ebből a „szolidaritásból„ elsősorban a hazaáruló, globalista politikai elit profitál Görögországban és Olaszországban (továbbá Németországban és a többi migránssimogató kormányú nyugat-európai országban). Az az elit, amelyik a saját népére szabadította a közel-keleti és afrikai bevándorlókkal érkező sötét középkort, s amelyik most, a behurcolt használhatatlan emberanyag egy részét átlapátolná a többi európai országba. A károk és feszültségek helyi csökkentése lehetővé teszi ezeknek az eliteknek, hogy elkerüljék a politikai felelősségre vonást. Megfelelő médiatámogatással (amiből tudjuk, bőven van nekik), akár hatalmon is maradhatnak.

Ráadásul a menekültnek hazudott illegális bevándorlók szétterítésével egyre több országban lehet megrendíteni az európai fehér, keresztény civilizációt. Szóval a nemzetek Európája ellen fordult Brüsszel valójában két legyet üt egy csapásra. Ránk kényszerítik, hogy mi takarítsuk el az elmebeteg balliberális társadalommérnökök helyi szinten túlságosan felhalmozódott mocskát (hogy megússzák az otthoni számonkérést) és az ilyen módon pozícióban maradt globalista elit vígan folytathatja Európa migránsokkal való elárasztását. Egészen addig, míg végül annyi ”agysebészt„ és ”részecskefizikust„ hoznak be, hogy az európai népesség lecserélését célzó folyamat végképp visszafordíthatatlanná válik. „Aki időt nyer, életet nyer” – szól a mondás, de persze itt ennek a jelentése is otrombán kifordul magából. Mert aki itt időt nyer, az a további pusztításra kap lehetőséget.

Hát ha már így megkínáltak vele, köszönjük szépen, de ebből nem kérünk. Viszont. Ha már az európai szolidaritásról beszélünk, akkor egy ötletem mégiscsak volna ezzel kapcsolatban. Mi itt Kelet-Közép-Európában a történelmünk során számtalanszor megtapasztaltuk, hogy mit jelent a nyugati szolidaritás. Hosszú lenne az a lista, ami arról szólna, hogyan és hányszor hagyta cserben a Nyugat a Keletet, sőt, hogyan és hányszor nyerészkedett a Nyugat a Keletet sújtó tragédiákon. De ne menjünk túl messzire a történelemben, hisz tudjuk jól, régi, történelmi sérelmeket errefelé csak az orwelli értelemben vett „egyenlőbbek” vethetnek fel a gúnyos leszólás veszélye nélkül. Azok meg nem mi vagyunk.

Úgyhogy maradjunk csak a XX. század közepénél. Alig 70 éve volt, amikor a Nyugat a saját biztonságát és szuverenitását a kelet-közép-európai országok és népek szabadsága árán vette meg. Vagy lehet, hogy erre már nem emlékeznek a Brüsszelből nekünk szolidaritást oktató, negyedművelt baloldali és liberális politikusok? Amikor a Nyugat a teheráni, moszkvai és jaltai tárgyalásokon odadobta a Keletet egy pszichopata tömeggyilkos, kommunista diktátornak, Sztálinnak és utódainak? Hm? Ezzel kapcsolatban mi az álláspont? Hogy 45 évre a kelet-közép-európai népekre szabadították a primitív kommunista trógerek uralmát?

Tessék mondani, ezért mikor fog elnézést kérni a Nyugat? Továbbmegyek: ezért mikor fog kártérítést fizetni a Nyugat? Mert ha valaki azt feszegeti, hogy a szolidaritásunk hiánya miatt pénzbüntetést érdemlünk, akkor ezért a ránk szabadított 45 éves rémálomért vajon mi jár? Mi jár azért, hogy a háború utáni normális újjáépülés helyett megszállt, félelemben élő, lerohasztott és kirabolt országokat csináltak belőlünk? Akikkel szemben aztán ugyanezek a nyugati országok most a létező legpofátlanabb módon játsszák (játszhatják) el a gazdag, alamizsnaosztogató szomszédot. (Amire igazán eklatáns példa a zsidó vagyonok elkobzásában részt vevő George Soros meg az ő hírhedt „filantropizmusa„.)

Ugye jól sejtem, hogy ebben a konkrét esetben már nem annyira fontos uniós érték az európai „szolidaritás”?