A vélemény kifejezésének szabadsága alapvető emberi jog. Ennek számos oka van, ezek közül talán a legfontosabb, hogy a jog gyakorlása teszi lehetővé olyan közjó létrejöttét, mint az információ, aminek a segítségével értelmezhetjük a körülöttünk zajló folyamatok valóságát.

Míg a vélemény, valamint annak kialakítása semmilyen formában nem korlátozható, addig annak kifejezése nem abszolút, mivel jogsérelemmel járhat. Ennek megelőzésére találták ki anno a politikailag korrekt beszédmódot, azaz kialakították a szólás szabadságának egy elméletileg jogsérelemmentes gyakorlatát.

Viszont a több évtizedes tapasztalat rácáfolt az eredeti szándék jóhiszeműségére, szakmaiságára, és azt mutatja, hogy maga a polkorrekt beszédmód a szólásszabadság érvényesülésének legnagyobb akadálya.

Miért?

Mert a polkorrekt beszéd kialakításánál nem a jogok ütközésének esetére (amikor valaki a kinyilvánított véleményével a másiknak bizonyíthatóan kárt okoz) kínáltak megoldást, hanem bizonyos tematikák mentén korlátozták a szólás szabadságát, azaz előre meghatározták, mit lehet gondolni és mondani, illetve mit nem, és amit lehet, azt hogyan lehet politikailag korrekten megfogalmazni. Az a baj ezzel a hozzáállással, hogy ez a beszédmóddizájn eleve szembemegy mindennel, ami miatt a szólásszabadság alapvető emberi jog.

Ennek oka az, hogy a szólásszabadság nem korlátozható sem témák, sem beszédmód mentén, kizárólag ott lehet ebből az alapvető jogból visszavenni, ahol az egyértelműen és bizonyíthatóan magában hordozza más alapvető jogok sérelmét – mint a reputációhoz vagy a szerzői joghoz való jog. A szólás szabadságát szabályozó nemzetközi jog egyetlen olyan esetet ismer, ahol a kifejezés tematika mentén szűrhető, és ez az erőszakra, illetve joghátránnyal járó diszkriminációra való felhívás, azaz a gyűlöletbeszéd.

Ezzel szemben a polkorrekt szólásszabadság tematizált korlátozása elve kiszűr olyan információt is, ami ugyan lehet, hogy nem esik jól a beszéd célközönségének, de nem sért semmilyen jogot, viszont releváns ismereteket hordoz a körülöttünk zajló valósággal kapcsolatban.

Ennek az eredménye, hogy a polkorrekt szólásszabadság-dizájn a valóságértelmezés torzulásához vezet, így nemcsak a jog gyakorlóinak gondolkodását, valóságérzékelését torzítja, de ezzel összefüggésben komoly károkat okoz a társadalomnak is, mert olyan információs „közjó” jön létre, ami használhatatlan, mert semmi köze a körülöttünk zajló folyamatok valós természetéhez.

Sajnos ennek a torzulásnak eredménye már az akadémiai körökben is kimutatható, amikor már a felvetett téma is torz információ eredménye, ebből kifolyólag a vizsgálat következtetése eleve égbekiáltó butaság lesz. Azaz bármilyen akadémiai eredmény, ami a polkorrekt beszédmód sorvezetője mentén keletkezett, egy csöppet sem tudományos, sokkal inkább sarlatánság.

Összefoglalva: a polkorrekt beszédmód nemcsak hogy nem tudja teljesíteni vállalt feladatát, hogy sérülésmentes kommunikációt hozzon létre, de a véleményszabadság tematizált korlátozásával torzítja a valóságot, így az egyének és a társadalom számára is komoly károkat okoz.