Lenintől tudjuk, hogy tanulni érdemes és, hogy a forradalomnak semmi és senki nem szabhat határokat. Majd a népi hatalom, a proletárdiktatúra elrendezi a maga dolgait, és a történelmi materializmus alappillérein hintázva győzedelmeskedik az osztályharc. No persze ez a „ruszkiknál” sem volt kifejezetten sikeres. Az utókor ma már tudja, hogy soha nem is jöhetett volna létre a lilás színű képzelet, és a szirupos utópia.

Ám azért mégiscsak ránk hagytak valamit azok a görögök. Amit úgy hívnak, hogy demokrácia. Azt akartuk mi is ’90-ben, biztosan emlékezik rá az Olvasó. Kicsit savanyú lett, meg kicsit sárga, szóval olyan, amilyen, de jobbat még nem teremtett a történelem. Tehát jobbat még nem találtak ki arra, hogy ha az ember szólni akar, akkor azt vagy megteszi, vagy, ha nagyon magas szintre akar szólni, akkor fogja magát és választ magának képviselőt, akinek majd elmondhatja, hogy az mondja el a magas szinteknek. Viccesen profán, leegyszerűsített, de így működik.

Na mármost. Adott egy polgármester Szegeden, úgy hívják, hogy Botka László. Úgy tizenöt éve ül a bársonyszékében. Megválasztották, hogy segítsen, és hogy sok-sok esetben mondja el magas szinteken, ami fontos a településnek. Hát megválasztották újra, hogy mondja el. Aztán megint megválasztották. Aztán megint. De egyszer sem mondta el. Munkaideje nagy részében emberünk mást se csinált és csinál – ez máig így van —, mint a Városnak káros és hosszú távon adósságot termelő beruházások körül sündörög, meg ekézi az ellenfeleit. És nem azokat, akik bántják, mert Botkát nem lehet bántani.

Szegedi utcán ember még nem látta ugyanis, csak ki-be száll a kocsiba. Rejtőzködik folyton, mint fenevad a dzsungelben. Ráadásul testőrök tengerében fürdőzik. (Szereti biztosan a férfierőt.) Tehát érinthetetlen Szegeden, mint Indiában a szent tehén. Visszatérve: azokat ekézi, akik máshogy gondolkodnak, mint emberünk. Nemhogy az ellentmondást, a visszakérdezést sem tűri. (Régen a ludovikás katonatisztek, akik valóban militáris neveltetésben részesültek, példás úriemberek, kellemes társalgók voltak. Tehát nem katonás modor Botkáé. Szimplán bunkóság.) De nem churchilli módon ekéz, nem finom és angolszász módszerekkel, verbálisan, némi éllel és rengeteg aggyal, nem. A szegedi adófizetők azért adják neki a fizetést – jó pár millát —, meg céges autót, telefont, cafatériát és egyebeket, hogy pusztítson maga körül mindent és mindenkit.

Hidegvérrel tesz tönkre embereket, családokat. Egzisztenciát, múltat és jövőt tesz semmivé egy perc alatt, mert mindenhová kiépítette a csatornáit. Mindenhol van embere. A neve hallatán a hivatalokban görcsbe rándul a dolgozók gyomra. Tudják, vele nem szabad, nem lehet ujjat húzni, mert csúnya vége lesz. A legtöbb helyzetében csak egyszerűen hisztisnek látszó, csapkodó, arrogáns és műveletlen szörny. Ha azt gondolnánk, hogy az ilyen ember idővel úgy is súlytalanná válik, tévedünk. Valamiért az egyetemi városban mindig elnyerte a polgármesterséget. Erre is voltak receptek, hogy milyen módon lehet az ellenfeleket a zsebükön keresztül megfogni és gyengíteni, de az mára köddé vált. Elévült.

Eddig Botka mindig nyerő volt Szegeden. Eddig. Most nemcsak politikailag, hanem emberileg is gyenge. A gőz hozzá képest egy szilárd halmazállapotú valami, hiszen remegő hangon mondott le. Az MSZP miniszterelnök-jelöltjéből bukott és szamárpados politikussá vált. Az utolsó Lenin-szobor ledönthető tehát Magyarországon. Ha még Szeged heteket, hónapokat vár, újra előbújhat felvértezve odújából a polgármester, és újra elkezdheti a szereplését. És akkor onnantól elvesztette Szeged annak a történelmi esélyét, hogy megszabadulhasson az embertől, aki kivételes képességekkel rendelkezik arra, hogyan lehet látszatpolitizálást, látszat önkormányzatiságot és látszatéletet felépíteni. Minden más elemzés maszlag és hazugság Botkával kapcsolatban.

Tavaly, amikor elvesztette választmányi elnöki pozícióját, kockás ingében csak annyit mondott a médiában, amikor a miniszterelnök-jelöltségről kérdezték, hogy: „(…) És mit ír majd az MSZP a szavazólapokra? Nekünk nem volt jó, de önöknek jó lesz?” Így Botka sorozatos korrupciós botrányai után most minden szegedi megkérdezheti magától: Nekünk jó lesz?

Ott van az önkormányzati törvény. Ha veszi magának a fáradságot az egyén, több szabály is visszatükrözi, hogy egyszerűen hiteltelenné vált a városvezetés, és a baloldali többséggel rendelkező szegedi közgyűlés (Botka játszótere) egyszerűen tönkretette, vagy a 2019-es választásokig még jobban tönkre fogja tenni a Várost. A jogszabályban határozottan fogalmaztak a jogalkotók arról, hogy megszűnik a polgármester megbízatása az Országgyűlésnek a helyi önkormányzat képviselő-testülete feloszlatását kimondó határozatával (törvény 69. §. (1) bekezdés h.) pontja). Most kell összefognia Szegednek. Választói oldalaktól függetlenül, akiknek Botka politikája már a torkukon akadt, népi kezdeményezéssel, aláírásokkal forduljon a Parlamenthez. Ha Botka városa a jó érdekében most nem tud organizálódni, és a civilektől a konzervatív csoportosulásokig nem mozgósítják erőiket a jó érzésű emberek, akként lesz értelmezhető, hogy egyeseknek még mindig érdekében áll Botkát hatalomban tartani. Befőttnek elrakva Szegeden.

Tehát összefogás és mozgósítás szükséges, mert ledönthető az utolsó Lenin-szobor Magyarországon!