Összevont szemöldökkel olvasom a Piszkostizenkettő rovatban Pozsonyi Ádám tekintetes úr 2 x 2 = 4 című eszmefuttatását. Hiszen ez megdöbbentő. Milyen alapon? A huszonegyedik században? Elviselhetetlen és tűrhetetlen ez a múltba révedés. Még hogy kétszer kettő négy volna? Miért is ne lehetne öt, vagy éppen 3,1415926? Minden csak nézőpont kérdése, semmi nem fekete és fehér. Mások érzékenységére fittyet hányva nagyképűen kijelenteni, hogy 2 x 2 = 4, a történelem legsötétebb korszakait idézi.

Az ilyen talán még verseket is olvas. Sőt! Fejből el tud mondani egy Csokonai-, Petőfi- vagy Illyés -költeményt. Nem átall kokárdát tűzni a mellére március idusán. Maradi, felvilágosulatlan.

A kétszer kettő mélyen elgondolkodtató kérdésére azt a leegyszerűsítő, sztereotip választ odabökni, hogy négy: maga a fasizmus. Aki ezt gátlástalanul kijelenti és magabiztosan le is írja, az kirekesztő. Nem tűr meg más véleményt. Az ilyen gazemberrel még az is megeshet, hogy hallott már Wass Albertről. Bizonyára olvasta is a megátalkodott. Esetleg a könyvespolcán – mert az ilyen fasisztáknak még könyvespolcuk is van – Nyírő József kötetei sorakoznak, méghozzá náci halinakötésben. És kiolvasva! Micsoda világot élünk, hallatlan!