Azt persze mondani sem kell, ki a kemény magja a nagy elégedetlenségnek: ne legyenek kétségeink, ugyanazok fognak az első sorokban "aggódni a jövőnkért", akik máskor szivárványos zászlóval vonulnak a család lerombolásáért, vagy épp a cukisodó Jobbik mellett sipákolnak a jogállamért, esetleg az LMP-nek, az Együttnek és a Momentumnak gyűjtenek aláírást a standoknál. Miután pártjaik elbuktak, ők a Soros-hálózat új reménységei, hogy szívhez szóló üzenetekkel megszólítsák az embereket. Csak hát nem ártana, ha legalább annyira adnának a látszatra, amennyire szellemi elődjeik tették.

A legfontosabb emberi értékek (nemzet, család) lezüllesztése érdekében ugyanis mindig a szegényeket használta fel a baloldal a kollektív bűntudatkeltés eszközével, a hazugsággal, hogy te tehetsz róla, és csak akkor van szíved, ha rám szavazol. Mára azonban lehullt az álarc, kiderült, kik érdekeltek a hagyománypusztító hazugságokban: kizárólag gazdag családból származó, a munkát hírből sem ismerő "értelmiségiek", akik nem tudják, hogy kell igazán fontos dolgokért harcolni, de jó poénnak tartják félkomolyan '56-osat játszani (persze ők a nemzeti szuverenitásunkért harcoltak és az idegen megszállás ellen, így aligha kétséges, hogy ma melyik oldalon állnának). Ezek azok a zsúrfiúk, akik a budai gimnáziumokból (persze a dolgozó „ősök” finanszírozásával) átmennek valamelyik pesti libsiképzőbe (CEU, ELTE-TÁTK), hogy aztán harmincévesen is a szülők pénzén élősködjenek, és játsszák a művelt professzort, miközben a vidéki világot soha sem látták, de hatalmas magabiztossággal nézik le az ott dolgozó embereket ("miattuk tart itt az ország"). Este 11 után pedig jöhetnek a könnyű drogok egy belvárosi szórakozóhelyen, mert az úgy nagyvilági, européer.

A tüntetés "nagymenői" is ezen az életpályán haladnak. Õk harcolnak foggal-körömmel a szakmai képzés ellen, mert csak gimnáziumi semmittevés az, ami érdekli őket, persze jól fűtött, modern iskolaépületekkel és korszerű számítógépekkel, amiket valahogy természetesnek vesznek. Ez aztán a középkor! Milyen érdekes, hogy a vidéki iskolákban, ahol rosszabb a helyzet, nem lázadoznak a diákok és a politikai ambíciókat kergető tanárok. Tudják jól, hogy a problémákért felelősöket már elzavarták az ország éléről és mindent meg is tesznek azért, hogy ne is jöhessenek vissza. Azt hiszem, erre elég egyértelmű bizonyíték, hogy nem Debrecenben vagy Sopronban zajlanak ezek a demonstrációk.

„11 ezer ember ott lesz, 34 ezer érdeklődő” – írja Mark Zuckerberg oldala az esemény kapcsán. Szeretnék a kedves liberálisokkal megosztani egy roppant izgalmas demográfiai adatot: Magyarország lakossága közel 10 millió, ebből nagyjából félmillió középiskolás diák. Tényleg alig tízezer diák szava kellene, hogy mérvadó legyen? Arra nem gondol senki, hogyha az ő – egyébként kimondottan ostoba – javaslataikat elfogadjuk, közel félmillió másik diákkal megyünk szembe? Mindig annak van igaza, aki éppen felszólal? Persze a gondolkodó ember már számon sem tudja tartani, hogy a liberális véleményelit hányszor nem vette az elmúlt években figyelembe a csöndes többség szavát – hallgatását.

Itt mellékesen megkérdezném a 34 ezer "érdeklődőtől”, hogy nekik tulajdonképpen mi is a véleményük? Végtelenül elkényelmesedett ember lehet az, aki bár egyetért a tüntetés igen szélsőséges üzenetével, de arra már nem veszi a fáradságot, hogy kiálljon magáért. Vagy netán még az a 34 ezer "érdeklődő” sem tartja elég relevánsnak a lefestett "problémát”? Egy biztos: ha az oktatás, az egészségügy, a közlekedés, vagy bármely gyakran emlegetett ágazat "romokban lenne”, én nem a Facebookról szemlélném az eseményeket.

Mint feljebb mondottam, "10000 diák szava” (akikből jobb esetben ott lesz ezer). Itt bevallom, csúsztattam. Ez a szó nem a diákoké. Tényleg úgy látjuk a mai fiatalságot, hogy ők tanulni akarnak, de a gonosz állam nem ad erre lehetőséget? A frászt, ezt a mantrát a liberális beállítottságú véleményelit adja a szájukba, majd bebújnak a gyerekek mögé. Elvégre, aki nem ért egyet egy gyerekkel, magával a nagybetűs JÖVÕVEL, annak véleménye máris kevésbé legitim…

De nem kell a gyerekeket sem félteni, megtalálják ők a közös hangot a tüntetés kapcsán: a legtöbb tinédzserkorú, alapjáraton iskola ellen levő diák figyelmét egész könnyen megragadja a lehetőség, hogy van valami, ami az ő gyerekes lázadásánál komolyabb, de mégis az iskola ellen van, és nem mellesleg egy nap nem kell a csúnya iskolába bemenni. Számadatot értelemszerűen nem tudok szolgáltatni, de véleményem szerint minimum jó 90%-uknak fogalma nincs arról, miről is szól – vagy legalábbis szólni akar – az a valami, amire ők mennek. A bátrabbakat arra buzdítom, nézzék meg az esemény posztjai alatt található kommenteket/kommentelőket. Nevetséges azt gondolni, hogy azok a gyerekek tényleg azzal a tudatossággal, szabadságvággyal rendelkeznek, amikről a tüntetés üzenetet közvetít.

De miért is "tüntetnek" igazán?

Ha felmegyünk az esemény oldalára, nem meglepő módon az a liberális tábor által agyonszajkózott lózungtömeg szakad ránk, amit az elmúlt évek oktatással kapcsolatos demonstrációknak csúfolt teapartikon is megszokhattunk. De vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, hogy mit is akar a "diákság".

"Modern oktatás"

Bár megszokhattuk, hogy a liberális oldal nem a konkrétumok és tények legnagyobb rajongója, de ehhez viszonyítva is nehéz bármilyen tényleges követelést előbányászni abból a sallangáradatból, ami a megmozdulást övezi. Ebben a tömény helykitöltésben is az átlagnál többször fordul elő a modern kifejezés – mintha valami csak attól lenne jó, hogy az modern. Mit szeretnének modernizálni a magyar oktatáson a kedves szervezők? Manapság már szinte minden iskolában van egy osztályra elég számítógép, vagy talán nem erre gondoltak? Talán laptopon szeretnének jegyzetelni? Számos kutatás kimutatta már, hogy sokkal jobban jegyzik meg a fiatalok a tananyagot, ha azt a régi, tradicionális módon papírra lejegyzetelik. Talán szeretnének tablettel csoportos, játékos órákat? A játékos órát meg lehet tartani tablet nélkül is, és úgyis ma már minden 9 éves a legújabb iPhone-nal szaladgál, így ha akarnánk se tudnánk kitiltani az okoseszközöket a tanórákról. Általában a kisebb falvakban nem a tabletdeficit a fő akadályozója az előremenetelnek, hanem az ösztönző példa hiánya. Ezen segít a közmunkarendszer, ami megmutatja a lurkóknak, hogy nemcsak lopásból meg segélyből lehet megélni, hanem becsületes, kétkezi munkából is. Persze mind tudjuk, hogy mit gondol a liberális, testnevelésből felmentett elit a kétkezi munkáról...

"Túlhajszoltak a diákok"

Gyerekek, akik kevesebbet akarnak tanulni; igazán, nincs itt semmi látnivaló.

"Nézzünk a finn oktatási rendszerre..."

Ahh, igen, a jó öreg finn oktatás! Az egyik kedvenc vesszőparipája a magát a szellemi elitnek tartó balliberális rétegnek, a csupa nagybetűs PROGRESSZIVITÁS megtestesítője. De mitől is olyan kiemelkedők skandináv testvéreink a pedagógia tudományában?

"Az első hat évben nincs osztályzás, és házi feladatot is csak elvétve kapnak a diákok.”

A megszokott baloldali szöveg, miszerint az ördögtől való dolog elvárni valakitől, hogy miután hazamegy, belepillantson abba, ami aznap történt. Én is voltam gyerek, én se akartam sose otthon foglalkozni a tanulással, hiszen annyi mindent lehet még csinálni! De én is megkomolyodtam, és minél hamarabb komolyodnak meg a gyerekek, annál jobb. Egy dolog biztos, magamtól biztos eszembe se jutott volna, hogy mennyi idegeskedést meg lehet úszni napi 1-2 óra leckeírással.

"Minden egyes diák olyan nehézségű feladatokat kap, ami a képességeinek megfelel.”

"A jegyeket csak a tanulónak árulják el”

"A finn iskolákban nincsenek vizsgák”

Nem újdonság, hogy a szabadelvű fiatalság egy védelmező burokban szeretne felnőni, így óvva magát mindenféle összehasonlítási alaptól azt illetően, hogy mennyire teljesít jól társaihoz képest; az igazság sokszor fájdalmas dolog. Ám a világban, ahol nekünk kell megmondani, mennyi fizetésért vállalunk egy munkát, ahol nekünk kell megítélni, érdemes-e megpróbálni felvételizni a legjobb szakokra, fel kell tennünk a kérdést: ki profitál ebből? Jobb lesz-e az oktatásról kialakult képünk, ha mindenféle realitásérzet nélkül teszik le diákok százai az érettségit, csak hogy a való életben jól pofára essenek? Ideje megtanulni a gyerekeket felnőttként kezelni.

"Túl sok a lexikális tudás”

Ez is egy régi nóta, miszerint túl sok a bevágandó tényanyag, amit szegény lurkóknak be kell magolni. De sokkal kevesebb szó esik arról, hogy a liberálisok által megvetett „magolás” igazi értelme nem az adott tényanyag elsajátítása (bár az sem utolsó), hanem az effektív, gyors tanulás begyakorlása. Gyorsan változó világunkban már egyre kevesebbet számít, hogy mit tudunk, és egyre többet, hogy milyen gyorsan tudunk új dolgokat megtanulni. Így az életben, ahol 2 évente változnak a programnyelvek és egyre gyorsabban fejlődik a technológia, mi jobb útravalót adhatnánk hőn szeretett csemetéinknek, mint a gyors adaptálódás legfőbb eszközét, a tanulni tudást?

Miközben az állítólag romokban heverő oktatás sikert sikerre halmoz. Diákolimpiákon rendre érmeket hozunk haza, szinte minden tudományos területen a legjobbak között szereplünk – legyen az fizika, kémia vagy épp robotépítés (ha már 21. század). Persze ez a libsiknek nem eredmény. Nem az ő eredményük. Mert ők nem értenek az építéshez. A romboláshoz annál inkább.