A világ számos részén tapasztalható, hogy az emberi jogokat, azon belül is a kisebbségeket illető jogokat egyes országok különbözőképpen értelmezik. Ennek az elítélhető gyakorlatnak jó példája a kettős mérce alkalmazása, amelyet folyamatosan tapasztalhattunk a nyugati országok vezetői és az EU baloldali-liberális képviselői részéről. Egyes kormányok ugyanis míg hazánkat folyamatosan igaztalanul bírálják, addig más ügyekben mélyen hallgatnak, vagy akár le is tagadják a valóságot.

Jól érzékelhető volt ez a kontraszt Sargentini, Verhofstadt és Timmermans hozzáállásában is az emberi jogok vizsgálatát illetően. Míg hazánkat és Orbán Viktort brutálisan támadták egy hazugsághalmaz kupacán üldögélve, addig arra azért kínosan ügyeltek, hogy a magyar kormány szerveivel véletlenül se vegyék fel a kapcsolatot, hogy kikérjék a véleményüket az általuk papírra vetni kívánt hazugságok kapcsán.

Időközben persze az Afrikába elszármazott honfitársaik utódai, vagyis a búrok vonatkozásában fel sem merült az, hogy a kialakult katasztrofális helyzet rendezése érdekében több mint indokolt lenne egy európai uniós vizsgálóbizottságot küldeni Dél-Afrikába. De legalább ennyire szükséges lett volna a katalánok problémájával, a francia tüntetéseken kilőtt szemű tüntetőkkel, vagy esetleg a mianmari vagy kínai kisebbségek helyzetével foglalkozniuk. És akkor nem beszéltünk a határon túli magyarokat nap mint nap ért sérelmekről, amelyek sohasem érik el az EU ingerküszöbét.

Az a gond a liberális EP-képviselőkkel, hogy az emberi jogok vizsgálata valahogy csak olyan országokkal kapcsolatban merül fel, amelyeket nemzeti érzelmű kormányok vezetnek. Ezek a támadások valójában mind politikai akciók, melyeknek valójában semmi közük sincs az emberi jogok vagy épp sajtószabadság ottani helyzetéhez. A támadókat nem a világ egyes országaiban valóban fennálló ilyen jellegű problémák érdeklik. A módszerük az, hogy a megtámadott országok ellen minden fórumon, ahol szót kapnak, hihetetlen agresszivitással valótlan érveket felsorakoztató hazugsághalmazt mantráznak.

Érdekes a független sajtó értékelése is e harcos liberális személyiségek részéről. Olvassuk el Udo Ulfkotte könyvét, címe „Megvásárolt újságírók”. Az e könyvben leírtak bezzeg nem serkentették a sajtószabadság eme kérlelhetetlen védőit, hogy minősítsék, netán elítéljék a könyvben leírtakat. A kölni erőszakolásokról is napokig hallgatott a német média. Persze értem a logikájukat: egy nagy országot nem helyes bírálni, a kisebbet bármikor lehet. A kettős mérce tehát itt is előbukkan.

Amúgy Európa lassú ébredezésében fontos és egyben sajnálatos serkentő faktort jelentenek a nyugati országokban immár mindennapossá vált gyilkos merényletek és a részben ezekhez is kapcsolódó nők elleni erőszakos cselekmények. El kell ismerni, hogy a merénylők-erőszakolók jelentős hányada muszlim, és szinte valamennyien a migráció révén jutottak ahhoz a lehetőséghez, hogy Európában bűncselekményeket követhessenek el. Az európai országok polgárainak jelentős része nem kívánt együtt élni ezekkel a bűnözőkkel, a politikai vezetők kényszerítik a lakosságot az együttélésre.

A migránsokat alapvetően két csoportba sorolhatjuk: vannak köztük muszlim és nem muszlim bevándorlók. Az általuk eddig elárasztott európai országok jövője, amennyiben gyökeres változás nem következik, borítékolható. Nem óhajtok a muszlim ideológia terjesztésének módszereivel foglalkozni, de tényként megállapíthatjuk, hogy a terjeszkedés rendkívül eredményes volt. Lássunk hát néhány példát! Mekkában és Medinában a próféta idején még óriási, virágzó zsidó közösség élt. Hasonlóan a mai Anatólia területén is az iszlám terjedése előtt virágzó zsidó és keresztény városok, kultúrák voltak, amely vallások hívőinek ott ma már nyoma sincs. Egyiptomban még a középkorban a kopt vallás hívei legalább a népesség felét képviselték, ma alig néhány százalékon vannak. Az európai országok vezetőinek a migráció erőltetett támogatása előtt tanulságos lett volna elolvasni azt a beszédet, amit évekkel ezelőtt az egyiptomi kopt pátriárka mondott Budapesten, súlyos érvekkel nyomatékosítva a migráció veszélyeit. Ennek a lényege, hogy ahol elkezdődik az iszlám ideológia terjeszkedése, ott idővel megszűnik az őshonos civilizáció. A folyamat a középkorban sem működött másképpen, ma és az elkövetkezendő évtizedekben sem lesz másképpen. Az európai zsidó-keresztény kultúra meg fog szűnni azokban az országokban, amelyek vezetői beállnak e kultúra sírásóinak sorába. És ebben fontos szerepe van az olyan fő sírásóknak, mint Timmermans, Verhofstadt és Sargentini. És még egy szót sem ejtettünk a migránsok tömegével Európába beszivárgott fanatikus iszlamista harcosokról.

A migránsok másik (nem muszlim) csoportja munkát keres az európai országokban, ámbár a gazdaságot fellendítő eredmény munkavállalásuk kapcsán sajnos nemigen tapasztalható. Kérdés, hogy képzetlenségük és az illető ország nyelvének nem ismerete okán valamikor találnak-e munkát? Jelen helyzetben – a muszlim bevándorlókkal együtt – az európai országok bűnözői rétegében foglalnak el egyre jelentősebb helyet. A valós helyzetet az óriási túlsúlyban levő európai liberális média homályban tartja, s a közvéleményt így félrevezeti.

Az európai helyzet változása.

A helyzet lassú felismerése okán érthető, hogy az elmúlt időszak európai választásainál az illető ország választópolgárai jelentős mértékben preferálták a migrációellenes pártokat. Ezt láthatjuk Ausztriában, Olaszországban, a kelet-közép-európai országokban.

A fenti sírásók szellemi felkészültségét vajon meghaladja, hogy ezt a trendet megértsék és értelmezzék? Ennél egyszerűbb utat választanak, hiszen a módszerük az, hogy azokat az európai vezetőket, akik a választóik akaratának megfelelően migrációellenes politikát képviselnek, populistának nevezik. Nos, az általuk populistának bélyegzett vezetőknek az a fő álláspontjuk a migráció kérdését illetően, hogy nemzetüknek Európában történő fennmaradása és Európa jövőjének érdekében nem a választóik akarata ellen, hanem annak figyelembevételével vezetik országukat.

A populista szót pozitívan kell értelmeznünk, mondhatni átértelmeznünk. Mert látható, hogy akit a liberális kánon populistának nevez, az valójában nem a saját hagymázos téveszméi alapján politizál, vezeti országát, hanem népe többségének egyetértésével.

És akkor még nem beszéltünk Soros Györgyről, aki nem sajnál a spekulációval szerzett óriási vagyonából finanszírozni olyan szervezeteket és embereket, akik a zsebükbe tömött pénzért cserébe nemzeti kormányokat igyekeznek megbuktatni. A média többségének birtokában agymosó propagandát folytatnak, úgy gondolván, hogy ha naponta sokszor mantrázzák az emberek tudatába hazugságaikat, akkor csak lesz olyan, aki hisz nekik. Vajon olyan gyűlölet mozgatja őket az európai nemzetállamok és a bennük élő nemzeti érzelmű emberek iránt, hogy nem látják az európai civilizációt fenyegető végveszélyt?

Az egyes országok jelen helyzetének analízise meghaladja e cikk kereteit, de azt világosan látnunk kell: ha lesznek olyan országok, ahol az őshonos népesség kisebbségbe szorul, akkor az Európa és az Európai Unió valódi szétesését fogja eredményezni.