Erkölcs nélkül mi lehet egy emberi élet vezérfonala? Tisztesség nélkül hogyan lehet élni? A tisztesség ugyanis egy abszolút fogalom – vagy van, vagy nincs. Mint ahogy nem lehet valaki félig halott, vagy félig terhes, úgy nem lehet valaki „kicsit” tisztességtelen – mondjuk egy választásnál, amikor éppen az érdekei úgy kívánják –, de utána talpig becsületes ember.

Magyarországon ma mit jelent a tisztesség, a becsület?

Milyen lelkületű vajon az az ember, aki köszöni szépen a biztonságot, természetesnek veszi azt, s bár tudja, hogy ezt a kormány iszonyú külső és belső támadások elleni harcban éri el, mégis leadja a szavazatát azokra, akiknek fontosabbak a globális érdekek hazájuk (saját!!) biztonságánál?

Vajon milyen lelkületű az az ember, aki köszöni szépen az évek óta csökkentett gáz- és villanyárat, majd leadja szavazatát arra, aki hatszor emelte az árakat? Nincs tudomásunk arról, hogy valaki visszautalta volna a különbözetet, mert utálja „azorbánt”. Pedig az lenne tisztességes.

Vajon milyen lelkületű az a nyugdíjas, aki köszönettel veszi a pluszjuttatásokat (e témában sem hallottunk visszautalásokról), de mégis azokra adta szavazatát, akik fikázzák a kormány törekvéseit, és akik elvették a 13. havi juttatásukat?

Vajon milyen lelkületű az az ember, aki köszöni szépen és igénybe veszi a kormány által garantált családsegítő kedvezményeket, de elmegy és leadja szavazatát azokra, akik kezdettől fogva támadják ezeket a programokat?

Vajon milyen lelkületű az az ember, aki köszöni szépen a gyerekeinek nyújtott ingyenes tankönyvet, meg az ingyenes étkezést és elmegy azokra szavazni, akik ehhez hasonlót soha meg se próbáltak?

Milyen lelkületű az az ember, aki köszöni szépen a béremeléseket, de leadja szavazatát azokra, akik idején bérrendezés nem történt, volt viszont jó magas adókulcs?

Vajon milyen lelkületű az a fiatal, akit nem érdekel, mi történt ebben az országban az elmúlt húsz-harminc évben, és ujjongva leadja szavazatát a Demokrácia érdekében arra, aki megcsúfolta a demokráciát, a szólás- és gyülekezési szabadságot, '56 emlékét, az ország elkeseredett harcát a függetlenségért és a szabadságért, aki eladósította az országot és folyamatosan hazudott?

Vajon milyen lelkületű az az ember, aki szavazatával bünteti a jelen kormányt az állítólagos korrupcióért, ugyanakkor simán szemet huny a bevallott szervezett lopás, az összevissza hazudozás, a drogozás fölött? Az ilyen ember mire tanítja a gyerekét?

A fő kérdés az, maradnak-e a tisztességes emberek továbbra is Gyugyuk, és hagyják-e, hogy a Tomóceusz Katatikik végérvényesen átvegyék a hatalmat. A becstelen, az agresszor, a bűnöző, a hazug, a tolvaj mindig egy lépéssel előbb jár. Kapnak-e tehát zöld utat a prolik, hogy mindenek felett diadalmaskodjanak?

Mert a jelek szerint a világ prolijai egyesülni igyekeznek – elvtelenül, de mégis egy koncepció alapján. Korunk prolijának azonban már semmi köze a munkásosztályhoz! A proli az az értékrend nélküli ember, akinek nincs szégyenérzete, aki nem tisztel se Istent se embert, aki zsigerből ellenáll az észérveknek, aki csípőből tüzel, aki tapsikol a kettős mércének, s aki annyira korlátolt, s akit úgy meg lehet vezetni, hogy a saját érdekei ellen szavazzon. És ami a legfontosabb: mindez nem iskolázottság kérdése, amint ezt bizonyítva látjuk a mai magyar parlamentben.

Üdv,

Egy vidéki bunkó (vagy talán birka), aki közel negyven évet élt Budapesten.