Sziasztok,

Én az ELTE-re jártam egy olyan szakra, aminek egyébként nem sok köze volt a politikához. Végzős voltam, a szakdolgozatomat készítettem, ezért ugye többször találkoztam külön a konzulensemmel. Az első alkalommal beültünk egy helyre, átbeszéltük, hogy milyen irányba haladunk s a többi. Magán a megbeszélésen nem is történt semmi érdekes. Amikor végeztünk, elindultunk hazafelé; mivel egy irányba indultunk, így egy rövid ideig együtt mentünk.

Épp akkor zajlott a Momentum olimpiaellenes kampánya, mi pedig elhaladunk egy aláírásgyűjtő pult mellett. Ekkor megkérdezte tőlem, hogy aláírtam-e már az olimpiaellenes népszavazásról szóló ívet. Mondtam, hogy nem, még nem. Aztán annyit felelt, hogy akkor itt a remek alkalom. Õszintén szóval eléggé meglepődtem rajta, de csak annyit válaszoltam, hogy még van rá bőven időm, ha alá szeretném írni, de most nekem mennem kell, mert sietek, így továbbmentem. Aztán még meg is jegyezte, hogy nem sok időm van, mert egy hét múlva befejeződik a gyűjtés.

Én nemet mertem mondani, de lehet, ha másvalaki került volna ilyen helyzetbe, inkább aláírja az ívet, hogy a konzulense kedvében járjon. Egyébként a következő alkalommal, amikor az egyetemen találkoztunk, akkor #istandwithceu-s kitűzőt viselt, szóval egyértelmű volt az álláspontja. Nem is tudom egyébként, hogy szabad-e egy tanárnak ilyet csinálnia vagy sem. Ez engem nem is érdekel, mindenki azt gondol, amit szeretne, csak ne kelljen már nekem is ugyanazt gondolnom. Én sem az ominózus esetkor, sem pedig később nem írtam alá az olimpiaellenes népszavazásról szóló kérdőívet, de azért ez az eset elgondolkoztatott.  

Üdv,

A.