Gondolkodtam, mihez hasonlíthatnám a groteszk interjút, és az jutott eszembe, hogy szinte pont egyidejűleg "a Kis Ember" is a föld színéről való eltörléssel fenyegette meg az Egyesült Államokat. (Nem ez volt az első eset, a II. világháború kitörésekor a japánok szólították fel feltétel nélküli kapitulációra az USA-t.)

Gondolkodtam továbbá, hogy vajon mi vihette ezt az egyébként joviálisan sima képű és modorú jóllakott nyálas puhányt (Konrádot) ilyen agresszív indulati kitörésre? A gyűlölet, a liberális propagandagépezet adu ásza és jolly jokere miért éppen belőle jött most elő?

Pszichológushoz nem érdemes fordulni, mert esetleg hárman háromféle szakvéleményt adnának, ezért én próbáltam meg a tünetek alapján okokat kutatva diagnózist felállítani.

• 1. NIDOF-szindróma (Neurotikus Időskori Orbanofóbia). Feltehetően az idős tollforgató megrettent a közvélemény-kutatások eredményeitől, és attól, hogy a  közelgő tavaszi választások után újabb négy év egy helyben járás következik számukra.
• 2. R-szindróma. Egy több összetevőből (cezaro- és megalománia+Messiás-komplexus) álló tünetegyüttes. Névadója és legismertebb hordozója Rákosi Mátyás, aki még tíz évvel a bukása után is szentül meg volt győződve, hogy ezt az országot egyedül csak ő képes vezetni.
• 3. Nyakon felüli flatulencia, az SZDSZ-es belvárosi értelmiség minden tőlük eltérően gondolkodót frusztráltnak, mucsainak nevező, lenéző, fölényes, pökhendi gőgje. Értékítéletük megfellebbezhetetlen, és az nulla önkontrollal társul, de valójában csak egy önértékelési zavarból és szemléleti torzultságból származó felsőbbrendűségi kényszerképzetről van szó.
• 4. Fordított ketrecszemlélet. A zoológusok szerint a kenguru azt hiszi az állatkertben, hogy a látogatók vannak a rácson belül. Az inkriminált interjú sem szól semmi másról. Adva van egy, a választók által a parlamentből még évekkel ezelőtt kinullázott és felbomlott, szétszóródott, félmilliárdos adósságot hátrahagyó párt egykori vezető tisztség(nemtisztesség)viselője, és egy gazdaságilag sikeres, több mint 50%-os választói támogatottságot maga mögött tudó kormányzó párt vezetője. Vajon kettejük közül ki állhat a rácson belül és ki kívül?

"A hatalom mindig taszított" – állítja Konrád álságos nemeslelkűséggel. Valójában politikai munkásságát amolyan "fogjuk meg aztán vigyétek" alapon folytatta, mindig a más végtagjaival csalánt verve, a háttérben gyáván, sunyin lapítva, semmiért felelősséget nem vállalva, a szálakat a kulisszák mögül mozgató szürke eminenciásként. Így az általa szponzorált linkek is jól beváltak, legalábbis szerinte.

Egy köztársasági elnöknek vagy semlegesnek kell lennie, vagy annak kell látszania. Göncz még erre a látszatra sem adott, mikor az 1990-1994 közötti időszakban nem múlt el olyan hét, hogy ne támadta volna a kormányt, ne tagadott volna meg aláírást vagy ne szaladt volna az Alkotmánybíróságra vétóival.

Amikor újságírók kérdezték buzgalma okáról, csak ennyit mondott az eléje tartott mikrofonerdőbe: lelkiismeret. Aztán fordult a kocka, jött a Horn-Kuncze-kormány, regnálásuk négy éve alatt mindösszesen kétszer(!) ment a taláros testülethez, jelentéktelen ügyekben és mozgatórugóival előzetesen egyeztetve.

Jött 1995-ben a 60%-ában alkotmányellenes, egyébként durván antiszociális Bokros-csomag, ám akkor sehol nem volt ez az érzelemdús lélekkel teli szív, hallgatott, mint biomassza a fűben, azt zokszó nélkül aláírta. Nem kifogásolta, hogy az értéken alul külföldi tőkéseknek eladott ipari üzemekből származó bevétel a szintén külföldi hitelezőkhöz került törlesztőrészletként. Azaz a baloldaliak, szocialisták a gyárosoktól kapott pénzt a bankárok zsebébe tömték. (Demszky beválását illetőleg az Európai Csalás Elleni Hivatalnak eltérő a véleménye, jelentése valami egész másról szól, akárcsak helyettesének, Hagyó Miklósnak a pere és a BKV, meg a többi, hasonló ügyek.)

Az egykori maoistából lett liberálanarchista neve a Kádár-diktatúrában lett ismert. Õ és a többi szamizdatíró bebizonyították, hogy a taknyos nyafogáson és a gyáva jajveszékelésen kívül másra nem képesek, és a rendszerrel csak az volt a bajuk, hogy nem ők vezették. 1989-ben sokan jóhiszeműen bíztak bennük, nem sejtvén, miféle sötét, kettős arculatú alakulattal állnak szemben.

• Választás előtt: A demokratikus jogállamiság egyedüli letéteményesei, a társadalmi   igazságosság és egyenlőség következetes, kérlelhetetlen, fáradhatatlan és elszánt harcosai, a gazdasági bajok kíméletlen ostorozói, a korrupció eltakarítói, az egyéni szabadságjogok megalkuvást nem ismerő bátor védelmezői.
• Választás után: Államlebontó, társadalomromboló, globalista, a multinacionális nagytőkét és bankároligarchiát elvtelenül kiszolgáló, a szélsőballal cinkos-paktáns összjátékos devianciabarát, (gender+kender) lumpenfelkaroló, bűnözővédelmi egyesület.

A hírhedt őszödi beszédnél (előadó Mr. Elk) ugyan nem voltak jelen, de abban a bizonyos "eltúrtuk nem kicsit, nagyon"-ban koalíciós partnerként már vastagon. Mindkét dicstelen országlásuk idején három sziklaszilárd alapon állt a gazdaság: az isteni gondviselésen, trükkök százain és a világgazdaság pénzbőségén. Hozzájuk köthető a háromforrású, lakosságsarcolásra, közvagyon kiárusításra, külföldi hitelfelvétre épülő költségvetés.

Az SZDSZ szó hallatán gondolattársításként minduntalan csak az eladósodás, az államcsőd, a több száz százalékkal emelt víz-, energia- és BKV jegyárak, meg a korrupció jutnak az eszünkbe.

1979-ben a munkások zsíros kenyeret nyomtak a csepeli Lenin-szobor kezébe "Ezt kaptuk tőled Lenin elvtárs" felirattal. Konrádtól, Göncztől, Demszkytől, meg a levitézlett, politikailag rovott múltú kompánia többi főkolomposától meg ezt. A Horn-Kuncze-Bokros, majd a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-féle, lendületben lévő, dübörgő gazdaság biomasszájából végül mindkét esetben a polgári kormány pelenkázta ki az államháztartást, ezért súlyosan erkölcstelen pont annak a vezetőjére halált kiáltani.

Ideje, hogy ne csak politikai hulla, hanem politikai nulla is váljék belőle, és mostantól kifutásig maradjon veszteg mind a négy betűjén.