„A pszichózis – köznyelvi nevén elmebaj – az elmegyógyászatban használt fogalom, amelynek széles körű jelentése van: többnyire olyan pszichiátriai betegségekre alkalmazzák, amikor a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak.”

Egy demokratikus államban a politikai valóságot a népakarat, illetve az azt kifejezésre juttató választások határozzák meg. A politikai pártok elvek és ideológiák mentén differenciálódnak, a választásokon pedig ezek alapján, illetve a szavazók jelöltekbe vetett bizalma alapján születnek meg az eredmények. A választások során kialakuló politikai valóság értelmezhető, elemezhető, kritizálható, de megkérdőjelezhetetlen. Ez a jogállamiság lényege.

Az utóbbi évek helyhatósági és országgyűlési választásainak eredményei a népakarat egyértelmű jobboldali beágyazódását, illetve a balliberális eszmék határozott elutasítását vonták maguk után. Most már szerte Európában is. Sokáig lehet vitatkozni arról, hogy miért is születtek és születnek ezek a jobboldal szempontjából egyre jobb – illetve a balliberális szavazók perspektívájából egyre rosszabb – választási eredmények, de ennek csak egy valódi magyarázata lehet. Az elmebaj.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a szinte teljesen narancssárga térkép láttán, három – számukra kudarccal végződő – országgyűlési választás után is, a baloldali politikusok és véleményformálók még mindig kitartanak vesztes ideológiáik mellett, sőt egyre kétségbeesettebben agitálnak azok megerősítése érdekében. Mint valami őrültek, akik szembemennek a forgalommal. Hiába kapták a pofonokat, hiába szóltak nekik, hogy baj van, mert ellenforgalomba keveredtek, ők ezt figyelmen kívül hagyták, rátapostak a gázpedálra és tovább hajtanak az eddigi rossz irányba. Egyértelmű, hogy végérvényesen elvesztették kapcsolatukat a valósággal, téveszmék és érzékcsalódások bűvkörébe estek. Ez pedig a pszichózis – magyarul elmebaj – nyilvánvaló esete.