Az első.

Árpád és utódai olyan robusztus építményt hagytak maguk után, amely századokra tette nemzetünket Közép-Európa meghatározó tényezőjévé. Ezt az építményt az iszlám zászlaja alatt hódító Oszmán Birodalom törte meg.

A második.

A török kiűzése után kezdődő kort Andrássy Gyula koronázta meg a dualista állam megteremtésével, kiegyezve Ausztriával. Közös kül-, pénz- és védelmi politika mellett minden mást a szuverén államalkotó társnemzetek önállóan alakítottak. A dualista állam Közép-Európa meghatározó tényezője volt ismét. Fia, ifjabbik Andrássy Gyula a teljes magyar elit támogatásával a dualista államot trialistává kívánta bővíteni Lengyelországgal. Ezt tartotta az I. világháború legfőbb elérendő céljának. Erre megvolt a reális esély Moszkva 1917. december 15-én bekövetkezett kapitulációjával. A terv alapján IV. Károly királyunk Krakkóban, az 1335-ös visegrádi szerződés nyomdokain lépdelve, lengyel királlyá koronáztatta volna magát, a dualista államot trialistává bővítve, egyben helyreállítva az 1795-ben orosz-porosz együttműködéssel megdöntött közép-európai status quót. II. Vilmos ellenállt, és a győzelem bukásba fordult. Végül nem csak Közép-Európa, de Európa bukásába is.

Hadd álljak meg itt egy pillanatra.

Krakkó. A Wawel és a Jaggelló Egyetem múzeuma a lengyel-magyar sorsközösség hiteles őrzője. Az egyetem múzeumában nézze meg mindenki az első földgömböt az 1500-as évekből. Rajta Szarmáciát, és mindenki számára megvilágosodik az ezredéve sorsközösségben élő közép-európai népek, nemzetek hiteles történelme, amely Moszkva felemelkedésével homályba veszett.

Most lássuk a nyomasztó, megválaszolásra váró kérdéseket.

Az első: a két nukleáris katonai szuperhatalom között elterülő Európa, benne hazánkkal, milyen mértékben lehet szuverén önálló külpolitika és önálló védelem nélkül?

A második: milyen módon lépjünk fel mi, sorsközösségben élő közép-európaiak a szuverenitásunkért és azért is, hogy ne veszítsük el Ukrajnát, azaz Közép-Európa ne kerüljön újra vissza az 1914-es kiindulópontra?

Magam nem látok más választ, csak ezt: nemzetünk derékhadának, centrális erőterének sikeres és szilárd megszervezése után sorstársainkkal, Közép-Európa nemzeteivel meg és ki kell egyeznünk, meg kell szervezni centrális erőtereink együttműködését, kiegyezését, védelmi szövetségét. Ez Orbán Viktor küldetése. Láthatólag Lengyelország ismét készen áll erre.

Az elmúlt százötven-kétszáz évben – talán legmarkánsabban Marx Károly Tőkéjének megjelenése óta – az emberi termelést a munka és tőke kettősével írja le a gazdaságtan. A következő példával illusztrálhatjuk, hogy mennyire abszurd ez a felfogás. Soros György az Európába özönlő migránsokat Európa helyett egy lakatlan szigeten telepíti le, és annyi tőkét biztosít számukra, amennyije csak van. Kérdezem, milyen termelés jönne ebből ki? Pedig lenne tőkéje és munkaereje is szinte számolatlan.

Vegyünk egy másik megvilágító ismeretet. Két Nobel-díjas amerikai közgazdász, Theodore W. Schultz és John W. Kendrick, az USA éves GDP-növekményét vizsgálva azt találta, hogy annak csupán harmadát magyarázza meg az adott évben felhasznált föld- és tőkejavak mennyisége, ill. a ledolgozott órák száma, a kétharmadát pedig nem. Azaz a munka és tőke kettőse valójában nem írja le helyesen az USA GDP-növekményét. A meg nem magyarázott kétharmad a GDP-statisztikákban meg sem jelenő beruházásokból származik: a humán tőkébe korábbi időszakokban „befektetett” családi beruházásokból. Ha ehhez hozzávesszük az agyelszívás sok évtizedes folyamatát, akkor azt látjuk, hogy a GDP-növekmény igen jelentős részét nem az USA-ban történt beruházások adják. Például Európában, így azon belül hazánkban történt családi beruházások adják, amiért a „beruházók” semmilyen térítésben, ellentételezésben sem részesültek, részesülnek.

Ha belegondolunk, akkor látjuk, Amerika liberális elitjének nem érdeke a jelen, a munkára és tőkére épülő gazdaságtan korrigálása, hiszen óriási lefölözési javakról kellene lemondania a korrekt számbavétel használata esetén.

Mi a helyzet Európával? Nyugodtan kimondhatjuk, hogy Európa a fasizmus és kommunizmus  ideológiáinak és rendszereinek születése és térnyerése óta nettó kárvallottja a jelenlegi gazdaságtan számbavételi módjának. Tehát Európa elitjének és így hazánk elitjének is érdekében kell, kellene állnia a helyes számbavétel, a korrekt gazdaságtan.

Ha nem a munka és tőke az emberi termelés motorja, forrása, akkor micsoda?

A válasz viszonylag egyszerű és lényegében már benne is van a két Nobel-díjas közgazdász észrevételeiben. Hiszen ha végignézünk az emberi civilizáció történelmén, fejlődésén, akkor látjuk, hogy a termelés forrása mindig is a legkisebb társadalmi egység, a család, illetve azok tagjaiban felhalmozódott ismeret, tudás volt. Tehát az emberi termelést valójában a család és a tudás, ismeret kettőse határozza meg. Azaz az öngondoskodó családok és azok hasznos szakismereteinek bővülése, változása, továbböröklődése növeli, bővíti a termelést.

Ezért kell a családokat és az oktatást, kutatást, fejlesztést (a hasznos szakismeretek bővülésének forrását) a társadalom- és gazdaságfejlesztési stratégia centrumába helyezni. Csak és kizárólag ez állíthatja meg Európa és benne hazánk mind gazdasági, mind demográfiai hanyatlását. Józan nemzeti és néppárti politika alapja csak és kizárólag a család és a tudás/ismeret kettőse lehet.

Ebből a nézőpontból látható, hogy Európa legfőbb baja intellektuális deficitre vezethető vissza: a gazdasági teljesítményeket hibás gazdaságtannal vesszük számba. A helyes számbavétel módjának megalkotása elsősorban intellektuális feladat, csupán józan észt, tárgyszerű szakismeretet és problémamegoldó képességet igényel. Mindegyik rendelkezésre áll Európában, de nálunk, Magyarországon is. Egyikért sem kell Amerikába mennünk.

Európát egészében sújtó intellektuális deficiten túl Közép-Európát még egy intellektuális deficit sújtja: Moszkva felemelkedésével párhuzamosan homályba borult a régió múltja, hiteles önismerete. Jó kiinduló pont Krakkó és a Jagelló Egyetem múzeuma, hogy a homályt világosságra váltsuk.

Ha e két deficitet megszüntetjük, Közép-Európa újra felemelheti Európát, ahogy azt tette a modern tudományok, mint a relativitáselmélet vagy a kvantumelmélet születésekor a XIX. és XX. század fordulóján.