Tovább folytatódik az Index valóságtartalmának elodázása, elhallgatása. Folytatódik az az elhallgatási módszer, amelyet a bevándorlási hullám kirobbanása idején már elkezdett, és amit a mai napig két marokkal tart.

Az index.hu ismét kimutatta foga fehérjét, amikor leközölte azt a hírt 2019. november 24-én, miszerint „Macsétás kamaszok rontottak be a Jégvarázs 2. vetítésére Birminghamben”. Nemcsak a címben, hanem az egész cikkben elhallgatják az elkövetők származását, hovatartozását. Pedig teljesen egyértelmű a bandákról készült fotókon, hogy nem a „brit Riviérán” barnultak le, hanem olyasvalakik, akiknek a szüleit külön ellenőrzés nélkül nyilvánították menekülteknek. Ennek ellenére a cikkben semmi nem derül ki. Nem derül ki az elkövetők, vagy azok családjainak az ún. „menekültstátusz”-mivolta, az adott országról való származásuk, a múltjuk. Az Index az alábbi szavakkal, kifejezésekkel kívánja operálni az elhallgattatást: „öt fiatal”, „letartóztatottak”, „kamaszkorú gyermekekből álló csoport”, „támadók”, „kamaszokból álló banda”.

Sajnos ez nem az első eset, amikor a balliberális média elhallgattatja az elkövetők hovatartozását. Ha bűncselekmény merül fel Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában vagy éppen a Benelux-államokban, többször előfordul annak a ténynek az elmosása, hogy a támadó bevándorló volt. Például február 17-i cikkükben, amikor öt késelés is történt egy nap alatt német városokban – Kölnben, Nürnbergben, Frankfurtban, Lingenben és Mülheimben –, hasonlóan elhanyagolták feltüntetni az elkövető hovatartozását: „támadók”, „két késes férfi”, „ötfős társaság”. Mindezt annak ellenére, hogy minimum három városban bizonyítottan bevándorló hátterűek voltak az elkövetők.

Ebben az esetben azt hihetnénk vagy éppen csak feltételeznénk, hogy az Index „nem kíván csupán egy országot ezért minősíteni egy – vagy akár több – elkövető miatt”. Mekkorát tévednénk. Egy korábbi cikkükben így kezdődött a cím: „Újabb magyar siker…”. Ha valaki csak ezt a három szót olvassa el, könnyen hiheti, hogy egy sportban, netán úszásban vagy gyorskorcsolyában nagyszerű eredményeket ért el a magyar különítmény. Ehhez képest a teljes cím az alábbiak szerint hangzik el: „Újabb magyar siker: Dánia is megismerkedett a kábeltolvajlással”. Érdekes módon itt már nem felejtették ki az elkövetők származását. Gúnyos, szinte már burkolt fröcsögéssel tudatják ország-világnak, hogy magyarok az elkövetők. A cikkben a tolvajokhoz szorosan kapcsolódik a „magyar” kifejezés, mint minőségjelző: „a magyar kábeltolvajok”, vagy „a három magyar férfi”.

Érdemes összehasonlítani a két típusba tartozó cikkeket. A Nagy-Britanniában és Németországban történt késes támadásokban azt a hatást kívánja elérni a portál, mintha egy egyedi esetről lenne szó, a Dániában történt kábellopásnál pedig burkoltan a kollektív bűnösség elvét fogalmazza meg, hiszen mégiscsak magyarok voltak az elkövetők. Az egyiknél nem volt fontos a származás, a másiknál elengedhetetlen volt annak feltüntetése. Nem ez az első eset. Ugyanakkor mégiscsak bicskanyitogató a kettős mérce és magyargyűlölet gúnyos megjelenése. Miklósi Gábor cikke pedig tovább erősítette ezt a tézist.

Másban a szálkát, magában a gerendát sem...