Az amerikai progresszív sajtó és a demokrata párti politikusok nagy lelkesedéssel öltik magukra a zaklatott nők védelmezőinek vértjét. Ez kimondottan jól jött nekik két éve, amikor a szexuális zaklatás vádját felhasználva próbálták megakadályozni a konzervatív nézeteiről ismert Brett Kavanough, alkotmánybíró-jelölt szenátusi jóváhagyását. Végső soron, hosszú, kínos folyamat után sikertelenül. Azóta volt már gondja az amerikai baloldalnak is a #metoo-val, hisz mint kiderült nem csak jobboldali férfiak udvaroltak „érdekesen” a múltban, de soha akkora bajban nem voltak még, mint most: elnökjelöltjük, Joe Biden került a célkeresztbe.

Van olyan is amikor valóban vaskos dolgokra derül fény, így Harvey Weinstein híres és a közelmúltig igen befolyásos hollywoodi producer valószínűleg élete végéig börtönben fog maradni, mivel igen súlyos szexuális természetű bűncselekményekért ítélték el. Többségében voltak azonban az olyan történetek, amik sokkal inkább voltak kínosak, mint törvénybe ütközők.

A Brett Kavanough nevéhez fűződő történet egész biztosan nagyon kínos volt. Négy hölgy is megvádolta szexuális zaklatással. Az esetek Kavanough gimnáziumi és egyetemista évei alatt történtek, ha megtörténtek. A legnagyobb visszhangot Christine Blasey Ford vádja váltotta ki, ez volt a legsúlyosabb is.

A hölgy nem tudott felmutatni olyan tanút, akinek az incidenst követő időszakban elmondta volna az esetet és ezzel alátámasztotta volna a vádat. Az ügyben FBI nyomozás is indult, aminek az eredményét megosztották a Szenátussal a jóváhagyás előtt. Nem tudni pontosan mi állt az FBI beszámolójában, de Kavanought úgy hagyták jóvá, hogy egy demokrata párti szenátor is mellette szavazott.

Joe Biden múltbeli viselkedését is több hölgy kifogásolta. A legsúlyosabb eset 1993-ban történt, ha megtörtént, amikor már húsz éve volt Delaware állam szenátora. Őt Alexandra (Tara) Reade vádolja, aki akkoriban a csapatában dolgozott.

Két hölgyismerősének, fivérének, valamint édesanyjának is beszélt az „esetről”. Tara Reade bátyja és a két hölgyismerőse is megerősítette azt, hogy valóban beszélt nekik az ügyről. Az édesanya már elhunyt, de felszínre került egy CNN-es felvétel még 1993-ból, ahol ő az egyik betelefonáló és elnagyolt vonalakban, nevek említése nélkül beszélt arról, hogy lányának komoly munkahelyi gondja akadt egy igen befolyásos washingtoni szenátorral. Tara Reade szavahihetősége ellen szól az, hogy bár már egy éve vádolja Joe Bident zaklatással, a vád jelenlegi, igen súlyos, nemi erőszakba hajló alakját csak azután tárta fel, hogy Biden lényegében a Demokrata Párt elnökjelöltjévé vált.

Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy igen jelentős politikai érdek fűződött Brett Kavanough aláásásához és még ennél is jelentősebb politikai érdek fűződik most Joe Biden kampányának megtorpedózásához. Ugyanakkor azt is vegyük észre, hogy a Biden ellen megfogalmazott vád jóval súlyosabb. Nem pusztán azért, mert más viselkedés várható el egy gimnazistától egy házibulin, mint egy washingtoni szenátortól a munkahelyén. Azért is, mert Brett Kavanought nem vádolták olyasmivel, ami sokak szerint kimeríti a tényleges nemi erőszak fogalmát.

A Kavanoughval szembeni vád profi médiafelvezetéssel indult. Christine Blasey Ford, titokban, a demokrata szenátort Dianne Feinsteint kereste meg a váddal, levélben, 2018. július 30-án. A szenátor másfél hónapot kivárva szeptember 14-én jelentette azt az FBI felé. Ennek oka az volt, hogy megvárja a jóváhagyási folyamat első fázisának végét, másrészt az, hogy időt adjon ahhoz, hogy beinduljon a progresszív médiában az anonim kiszivárogtatásra alapuló kampány Kavanough ellen. És valóban, a New York Times, a CNN, az MSNBC és még tucatnyi progresszív sajtótermék lelkesen harapott rá a felkínált sztorira. A vádat hetekig tartották napirenden, mindig a vezető hírek között hozták és napi több cikket írtak róla egészen a Kavanough jóváhagyásának pillanatáig, gyakran címlapon. Az is jellemző, hogy a demokrata politikusok és baloldali médiumok egyike sem kérdőjelezte meg Blasey Ford szavahihetőségét.

A konzervatív oldal politikusai többségükben igyekeztek minél kevesebbet beszélni az ügyről, nyilván tartva attól, hogy a hamarosan esedékes Kongresszusi választásokon női szavazókat veszíthetnek. Ellenben, a jobboldali sajtó igen hangosan és lelkesen vette védelmébe a konzervatív nézeteiről ismert Kavanought. A FOX News vezető hírekben számolt be az ügyről, a konzervatív hírportálok is hatalmas betűkkel írtak róla a kezdőoldaluk legtetején – nyilván az alkotmánybíró-jelöltet védelmezve.

A Biden elleni ügy kapcsán Tara Reade az alternatív médiára támaszkodott a vád kezdetén. A köztudatba március 25-ét követően robbant be, amikor a ma ismert formájában fogalmazta meg súlyos vádjait Katie Halper, a Sanders kampányhoz erősen köthető, igen népszerű internetes véleményformáló online műsorában.

Ellenben, a konzervatív politikusok nem sietnek Tara Reade bajnokaként fellépni, valószínűleg ismét attól tartva, hogy az ügy szavazatokba kerülhet, immár azok körében, akik nagyon rossz szemmel nézik a #metoo jelenséget – ez a republikánus szavazók egy jelentős része. A republikánus politikusok legalább elmondhatják, hogy már két éve sem ők akartak ilyen ügyekkel foglalkozni.

A demokraták nem hivatkozhatnak arra, hogy 2018-ban is halk szavúak voltak, hisz teljes mellszélességgel kiálltak Blasey Ford mellett. Ma azonban, ha tehetik egy szót sem szólnak a Biden-ügyről. És tehetik, mivel a progresszív sajtó nem siet nehéz kérdésekkel zaklatni őket. Sehol az a lelkesedés, amit 2018-ban láthattunk tőlük. A Washington Post és a New York Times is nagyon kedvetlenül, megkésve reagált az ügyre. Napi több, hatásos rövid cikk helyett ritkán, igen hosszú cikkekben számolnak be az esetről, amit ember legyen a talpán, aki végigolvas. A vád maga mindig a cikk közepébe kerül, és mindig rögtön követi az az információ, hogy jelenlegi, súlyos formáját csak egy hónapja vette fel. Arról, hogy címlapra kerüljön a sztori természetesen szó sem lehet. Az, hogy a vád kapcsán megkérdezzék Biden lehetséges alelnökjelöltjeit, akik mind hölgyek, ki van zárva. A CNN is napokig hallgatott, annak ellenére is, hogy az ő 1993-as felvételük az egyik bizonyíték.

Az internetes progresszív mozgalom is teljesen megosztott.

A Twitteren késhegyig menő harc folyik a #metoo-s celebek között az ügy kapcsán. Mondani sem kell, két éve még teljes összhangban követelte a feminista és progresszív internet, hogy „minden nőnek hinni kell”.

Nem nehéz levonni a következtetést: az amerikai progresszív mozgalom jelentős részének, politikusainak és sajtójának csak addig fontos a nők megvédése a zaklatástól amíg az nem ütközik egy sokkal fontosabb céljukkal: Trump leváltásával. Az elvek és a pragmatikus politikai érdek összecsapásából valahogy mindig az érdek kerül ki győztesen.

Az, hogy a mostani Biden-ügynek milyen hatása lehet végső soron az elnökjelölt kampányára, ma még megjósolhatatlan. Egyrészt, Kavanough is alkotmánybíró lett a gyanúsítás ellenére és persze Bill Clinton sem bukott bele az ő esetében maximálisan bizonyított szex-botrányba. Ugyanakkor Kavanoughnak „csak” a szenátust kellett meggyőznie, ahol vele szimpatizáló konzervatív többség volt, és Clinton már elnök volt a Lewinsky botrány idején. Hogyan reagál a Biden elleni vádra az a feminista és progresszív mozgalom, amelynek jelentős része demokrata szavazó? Bizonyosan nem jól, de a fenntartásaik vajon otthon tartják-e őket november 3-án, a választás napján? Nem tudni.