Sosem gondoltam volna akár 5 vagy 10 évvel ezelőtt sem, hogy az a Nyugat-Európa, melyre a '80-as években gyerekként úgy néztünk fel, mint valami földi mennyországra, azzá válik, amivé mára vált. Gyakorlatilag semmi nem maradt abból, amit a történelemórán tanítottak akár a '90-es években is – úgy mint európai társadalom, kultúra vagy érték. Olyan nemzetek, melyek meghatározták az európai és a világ történelem utolsó ezer évét, ma oda jutottak, hogy pár évtizeden belül végleg eltűnnek vagy kisebbsége kerülnek saját hazájukon belül.

Hol van már a napóleoni büszke Franciaország, mely Moszkváig menetelt, vagy a világot gyarmatosító Anglia? Hol vannak a dicső és büszke ősök leszármazottai, mi történt velük, mikor vesztették el mindazt, ami azzá tette őket, amiről a történelmük szólt?

Ma oda jutottunk, hogy ezen dicső és nagy múltú nemzetek a saját kultúrájukat, a saját asszonyaikat és gyermekeiket sem tudják megvédeni a saját hazájukban. Ami a legfélelmetesebb, hogy milyen viharos gyorsasággal történt mindez – jóformán pár évtized alatt.

Nem valószínű, hogy azon folyamatok, melyek ma tőlünk nyugatra zajlanak, megállíthatóak lennének vagy érdemben befolyásolhatóak innen. Semmilyen jele nincs annak, hogy bármi olyan irányba változna, ami az őslakosoknak pozitív lenne a jövőben. A legelemibb ösztönök sem működnek már. A nyugati ember képtelen a reprodukcióra és az önvédelemre is, elvesztette valamikor ezen képességeit. Nincs ok optimizmusra és bizakodása, mert semmilyen jel nincsen, ami miatt optimistának vagy bizakodónak kellene lenni.

Az örök dilemma, hogy a háborúk a harctéren vagy az ágyban dőlnek el, úgy látszik ismét az ágyak javára billen. Ha fegyverrel nem ment évszázadok alatt, hát kilaknak minket a saját házunkból. De vajon egy egészséges közösséget ki lehet-e lakni a saját hazájából? Van-e létjogosultsága a természet törvényei szerint egy olyan közösségnek, melynek asszonyai nem szülnek gyereket, és melynek férfijai nem képesek a biztonságot garantálni családjuknak?

Mi itt élünk ebben országban, ahol a termékenységi mutató alig 1,5, pedig a Fidesz sokat tett a javulásáért. Aki élt 30-40 évvel ezelőtt, annak a mostani és régi kép szembeötlő. A falvakban alig van gyerek, az iskolákat sok helyen rég bezárták vagy összevonták szomszédos település iskolájával. A városokban a játszóterek üresek. Azok a játszóterek, melyek a '80-as években még tömve voltak.

Könnyen belátható, csak egyetlen esélye van, hogy azokon játszótereken ismét gyerekek legyenek és a falvakban újranyissák az iskolákat: ha a Fidesz marad kormányon. Mert ha itt újra visszajönnek a liberálisok a szocialistákkal karöltve, akkor nemigen lesz már, aki abba a világba gyereket fog vállalni, vagy ha lesz is, az nem magyar lesz. Ha visszajönnek, akkor határzárral vagy nélküle, de a biztos pusztulás a magyarság sorsa.

A magyarságnak ma nem sok választása van – ha meg akar maradni, kényszerpályán mozog. Ha nem fordítunk minden erőforrást arra, hogy abból a lehető legtöbb magyar gyermek szülessen meg, akkor esélyünk sem lesz. Ráadásul a gyermekeink, unokáink sorsát is végzetesen megpecsételjük. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy egy balliberális kormány gazdaságilag mindent el fog követni, hogy a magyar gyermekek születési számát a minimálisra csökkentse. Ezt csinálták 1994-1998 és 2002-2010 között is, sajnos sikerrel. Ezek az évek nagyobb csapást jelentettek a nemzetünkre, mint a két világháború elvesztése együttvéve.

Aki ma ezekre a balliberális szerencselovagokra szavaz, az a megszületendő magyar gyermekek ellen szavaz, a magyar jövő ellen szavaz – akár belátja ezt, akár nem. A magyarság ma nincs olyan állapotban, hogy még egy balliberális országrablást kibírjon. Az elmúlt 70 évben kétszer rabolták ki az országot, a rablás mértékékre jellemző, hogy külön névvel illették: az '50-es években államosításnak, a '90-es években privatizációnak hívták. A következő rablással szó szerint az országot fogják kilopni alólunk, és azt átengedni a világ más részéből ideáramló migránsoknak. Ha sikerül nekik, akkor olyan nyomorúságos lesz magyarnak lenni, mint még soha a történelem folyamán. Ez ma a tétje a választásnak.

Mert ma a magyarság élni akar, és ha a Fidesz marad kormányon, akkor élni és harcolni fog tovább, ahogy tette ezt az elmúlt 1000 évben. És ma ehhez nem kell a váraink falán karddal kaszabolni az ellenséget, csak el kell menni szavazni és azt a két x-et behúzni a Fideszre!