Direkt nem úgy fogalmaztam, hogy katolikus egyház, hanem kereszténység, mivel sokunkban ez a kettő különválik.

Az egyik legszentebb ünnepünkön, az államalapítás és Szent István király ünnepén a katolikus egyház egyik prominens képviselője, Veres András győri püspök kendőzetlenül kifejtette a katolikus egyház nézetét a lombikbébiprogramról. Nemcsak a jelzők, amiket használ, hanem a mondanivalója is érdekes.

Az, hogy a katolikus egyház bírálja a lombikbébiprogramot, az rá vet rossz fényt, nem pedig azokra, akik igénybe veszik. Kézenfekvő, tudnék keresni bibliai idézeteket, de nem célom, hogy súlyt keressek a véleményemhez. Ha betegség kínoz, orvosságot kell keresni rá, Biblia nélkül is érthető.

Az első és legfőbb érvem, hogy a lombikbébiprogrammal sem lehet életet adni, csak kedvezőbb lehetőséget teremteni. Ha úgy tetszik, életet továbbra sem az orvos, hanem Isten ad.

Ezt a katolikus egyház elfedi, ezen nézőpontja színtiszta materiális nézőpont, vallásos köntösbe öltöztetve. Ha valakinek nem, vagy nehezen lehet gyereke, azt ne segítsük gyerekáldáshoz, mert megölünk egy csomó zigótát? A napnál világosabb, hogy ha ezt követjük, akkor követünk el gyilkosságot. A sejtek szintjére lesüllyesztő nézőpontból gyermekáldás nem következhet be. Egy zigóta nem tud nevetni, sírni, fejben számolni vagy rácsapni az ajtót a szülőre. Egy zigóta kb. annyira ember, mint egy szőlőszem vagy dió. Sejtekből áll, ami a lehetőségét tartalmazza, hogy ember lehessen.

Megfelelő körülmények kellenek és Isten segítsége, mert lelket még nem tud adni az orvostudomány.

Azon a gondolatvilágon haladva, amit a katolikus egyház képvisel ebben az ügyben, a hímivarsejt és a női petesejt is ember. A megtermékenyített petesejtből fejlődik ki az ember, tehát ember. Értelemszerűen akkor a hímivarsejt és a petesejt is az. Azokat meggyilkolni is bűn. Akkor a könyörtelen logikával odajutunk, hogy minden férfi tömeggyilkos, és minden nő havonta megöl egy embert.

Ha meg kellene határoznom, hogy mikortól tekinthető embernek a magzat, akkor azt lehetne mondani, amikor legelőször magától megmozdul. Igenis keresztény, életet igenlő és segítő hozzáállása jelenleg a magyar jognak van. A katolikus egyháznak, úgy tűnik, kevesebb ma már. A belőlem kivett őssejt, csontvelő vagy vér is én vagyok. Mégis, amikor már eltávolították belőlem, akkor már sejtek összessége. De az enyém, ezért én határozhatok róla, hogy mi legyen ezekkel a sejtekkel. Ugyanígy a megtermékenyített petesejtek hordozzák az új élet lehetőségét, de még csak sejtek összessége, nem pedig ember; nem lélegzik, a sejtlégzésen túl, tüdeje sincs. Nem érez és nem felesel, mert még lélek sem kapcsolódott hozzá.

Végső soron eljutottunk oda – bár nem számítottam rá –, hogy a mai katolikus egyház nincs tisztában a lélek fogalmával, bár ezt kellene ápolnia, és a fenti állásfoglalásával – ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a jelentés a lényeg – mit akar mondani, amikor tagadja a lélek létét.

Embernek tekint egy megtermékenyített petesejtet, amiben ugyan lélek még nincs. Ahogy eljutottak oda, hogy szellem sincs, mivel nincs rá szükség, csak lélek és test van. Nem szent szellem van, hanem szentlélek. Úgy most eljutottak oda, hogy lélek sincs, mivel az osztódó zigóta ember. Tehát nincs szükség lélek fogalmára, csupán a mozgó anyagra a világban. Ne haragudjanak azok, akiket az itt megfogalmazott gondolatok bántanak, a katolikus egyház képviselője által megfogalmazott mondatok legalább ilyen bántóak.

Az az igazság, hogy kívülről így látszik a katolikus egyház állásfoglalása. Ha még mások, nem dogmákat kereső emberek, tudatosan nem is vezetik le így, a lelkükben szerintem mindenképpen hasonló érzések fognak megjelenni. Lényegében eljutottunk egy olyan nézőponthoz, amiben a katolikus egyház állásfoglalása nem ránk káros, hanem a katolikus egyházra. Ha nincs lélek – burkoltan, de ezt fogalmazták meg –, akkor nincs szükség katolikus egyházra sem. Nem vagyok egyik egyháznak sem a tagja, ez nem a katolikus egyház, még kevésbé a katolikus hívők bírálata lenne, így nem ezért szerepel benne ilyen sokszor a „katolikus egyház” kifejezés.

Csupán ők fogalmaztak meg bántó és sértő elveket a gyermekáldással kapcsolatban. A magam részéről, ha hitre van szükségem, néha fölütöm a Krisztus követése című könyvet. Az én hitem idáig terjed, és nem nélkülözi a logikát. Dogmákra és tótumfaktumokra nincs igényem, bár nem kétlem, hogy van olyan, akinek van.