Vajon a történelem ilyesfajta mesterséges lezárása fölértékeli a geopolitikát, újra reflektorfénybe helyezi? Hol látszat, hol virtuális valóság, hol csak foltokban fogható meg, mi az EU, mi a jó, mi a szép, mi az érték, mi az erkölcs, mi a politika, mi a társadalom? A reklám tudjuk, mindig csal, de nem tudjuk magunkat kivonni a csábítása alól. Modern szirének modern hangjai és az új játék nem öröm, hanem kényszer. Lopott világok érnek össze bennünk. A bizalom elveszett. A mítoszok kikoptak, pótszerek vannak, Való Világok, szappanoperák kis buborékban, nagyon pici buborékban.

„Nincsenek tények, csak értelmezések” – mondta Nietzsche. Ez manapság már nem igaz, kizárólag tények vannak, elhallgatott tények, amiről mindenki beszél otthon és retteg!

Újfajta Róma-tudat, ami talán napjainkban negédesen csap át dölyfös bizantinizmusba. A nyelv, a politikai nyelv, a púder, a bíborsarú és az aranypor a szakállon, a külsőségek fontosabbak lettek, mint a régi ideológiai alapfogalmak, ezek fokozatos kiüresedése figyelhető meg (demokrácia, szabadság, népfelség, alkotmányosság, parlamentarizmus, jogbiztonság, egyéni szabadságjogok). Az elektronikus hírközlés és a közlekedés felgyorsulása jelentős idő-tér sűrítést von maga után, drámai módon összezsugorodott a világ és a kiterjedés. Az utóbbi években a globális tér behálózását célzó technológiák nagymértékben elszaporodtak, megváltoztatva ezzel a globális tér viszonyainak lehetőségét. Nagyfokú különbség alakult ki a gazdasági globális tér, illetve a megosztott politikai tér és a társadalmi tér között.

Itt áttérhetünk a bürokrácia jelenkori csődjétől (ideológiai csődjétől és működési, funkcionális csődjétől) az erkölcs válságáig terjedő palettára.

Ahogy Arisztotelész rámutat a Nikomakhoszi Etikában, az erkölcsi erényeket – a szellemi erényektől eltérően – a megszokás és az ismétlés révén tanuljuk meg, s ennek során az eredetileg kellemetlen tevékenységek végül kellemessé vagy legalábbis kevésbé kellemetlenné válnak. Jung is rámutat Jób könyvének értékelésekor – Válasz Jób könyvére –, hogy nem véletlenül sulykolják a tízparancsolat etikai tanítását, ismételni kell szüntelen és szüntelen. A kapitalizmusnak van egy súlyos morális problémája is: vajon hétköznapi moralitás összeegyeztethető-e a társadalmi szervezet magasabb szintjein jelentkező elképesztő immoralitással? Ez az erkölcsi válság nemcsak az önzéssel, a pozícióharccal függ össze, hanem visszavezet a felvilágosodás belső ellenmondásaihoz, illetve a felvilágosodás ideológiájának a széteséséhez. A szétbomlott részek pedig egymásnak estek, egymást tovább darabolták, valamint hiteltelenné tették. A liberalizmus vágya, hogy szétbontson mindent, ami tartja a civilizációnkat, erősebbnek bizonyult, mint a teremtési oldal. Saját ideológiájának esett, addig bontott, míg nem maradt más mint az önérdek és a fogyasztás, de ez kevésnek tűnik fenntartani egy civilizációt, vagy egy kultúrát! Ide jutottunk, most saját társadalmi rendjét szünteti meg a nagy lakosságcserével, az uralkodó davokráciai elit.

A mai davokráciai elit (Davosról van elnevezve) pedig aláássa a helyi közösségeket és a családokat, mindent, ami még megmaradt. Jellemzője a magányt termelő ipar, illetve a megteremtett magányosság mint célközönség, a teremtett fogyasztó (Istentől elvett attribútum). Egyszerű mert pár dologgal kielégíthető (akár hitelbe is). Ha mi teremtjük, mi teremtjük szükségleteit, az pedig ne legyen túlságosan diverzifikált, mert azt nehezebb kielégíteni. Ha éhes egyen édeset, vagy sósat, ha unatkozik, nézzen filmet, hollywoodit vagy mexikóit, de egyet ne tegyen: Ne gondolkodjon!

Valójában az igazi tét az, hogy milyen erős valójában a liberális ideológia, e harcias kisebbség rá tudja-e erőszakolni a kártékony akaratát a többségre. Keresztül tudja-e vinni több millió muzulmán betelepítését? Erről szól a következő uniós választás: liberális nyitott (társadalom), süllyedő, hanyatló Európa vagy virágzó nemzetek Európája! Kulturálatlanság kontra Kultúra. A betegség a gazdasági menekülteket szervezetten betelepítő liberalizmus, a gyógyszer pedig a keresztény nemzetek Európája, mely megállítja az illegális migrációt.

Nézzük a liberalizmus főbb diktátumait, amit rákényszerít a többségi társadalomra. Ez itt a Bűn Lajstroma:

• Az első a nyitott társadalom doktrínája, amivel nyitott kapus átjáró házat csinálna Európa nemzetállamaiból és a jóléti szociális hálójára – ami a legjobb a világon – bárkit ráültetne, akár 10 milliókat. Könnyű belátni egyszerű logikával, hogy ez még rövid távon is tarthatatlan, hiszen rövid időn belül átszakadna a gát és ellenőrizetlen folyamatokat indukálna.
• De erre is van megoldásuk: a nemzetközi globalista tőkétől kellene évente 30 milliárd eurót felvenni, óriási kamattal. Milyen briliáns ötlet! Mi, akik dolgozunk, vegyünk fel óriási hitelt és törlesszük az illegális migránsok helyett. Ez a másik doktrína a kapitalizmus, a szabadkereskedelem, a szabad tőkepiac, szabad eladósodni és szabad fizetni és fizetni.
• A nyitott társadalom elmélete nem említi meg, mi van, ha a beengedett csoport tagjai nem ugyanúgy gondolkodnak, mint mi. Ez az egyik legnagyobb hibája a nyitott társadalom híveinek: feltételezik, hogy mindenki egyforma és szabadon egyformán gondolkodik. A muzulmánok viszont paradox módon aktív zárt társadalmakat hoznak létre és lokálisan többséget is alkothatnak, így óriási zsarolási potenciált sűrítenek össze no-go zónákban. Értem ez alatt a bűnözés terjedését, sőt a keresztényellenességet (ld. Saint-Denis székesegyház elfoglalását), a bűnüldöző szervek teljes hiányát, illetve eleve az európai kultúraellenességet. Sőt saját bírósági tanácsadó rendszert hoznak létre, a saríát.
• Mivel ők sokkal jobban szervezettek, egy 10-15%-os közösség szavazatban akár 25%-ot is jelenthet (mert ők szinte mindannyian elmennek szavazni). Ez a harmadik dolog, ami miatt kellenek a liberális elitnek: a szavazók és a szavazataik kellenek. Választási matematika! Félnek, hogy szabad versenyben, szabad választásokon nem győznek, ezért szó szerint emberkereskedelmet folytatnak a lehetséges szavazókért. Ezért importálnak be milliókat, együttműködve a bűnöző embercsempészekkel. Ez önmagában is megbocsáthatatlan bűn.
• Európa nagy fegyverténye a nők egyenjogúsítása, amivel teljesen szembemegy a liberális elit, hiszen a migrációval a többnejűséget, a nyílt nőelnyomást csempészik be jogi aktivistáik.
• Fontos jellemzője a keresztényellenesség, nem véletlenül maradt ki a brüsszeli alapokmányból, ez is egy bizonyíték arra, hogy mindenhol ütik-vágják a saját kulturális alapjaikat. Saját moralista zsákjuk kiürült! Addig dobáltak ki mindent a relativista liberális filozófusok, míg a hagyomány zsákja számukra kiürült, de nem „csempésztek” bele semmit. Így a mindenért a semmit adták az embereknek! A kereszténységet valami avítt elavult ósdi rendszernek fogják fel és gyakran gúnyolják. Joggal mondhatjuk, hogy a nácizmuson és a kommunizmuson kívül legtöbbet a francia forradalom ártott Európának! A minden alapot megkérdőjelező és leromboló hozzáállásával és az ezt eredményező erkölcsi konverzióval. Minden behelyettesíthető – erkölcsi – relativizmussal.
• Hasonló módon nemzetellenesek is, ezt a nacionalizmus-ellenességük leple alatt fejtik ki. Macron többször kikelt ez ellen, de Gaulle hazájában ez igen furcsán hat. Még a nacionalizmus és a fasizmus között is átmenetet vesznek észre, ez azért érdekes, mert a fasizmusnak inkább baloldali gyökerei vannak és maga a nácizmus is keresztényellenes volt. Nem válogatnak, látszik, hogy a cél fontosabb. Így született az az elmélet is, hogy az Orbán-kormány is fasiszta rezsim, ami önmagában is agyrém. Mondjuk ki: Macron egyenesen meg akarja szüntetni a nemzetállamot mint olyat, a hatalmat minél messzebb, minél sejtelmesebben, követhetetlenül akarják maguknak. Távol az emberektől, akik elvileg oly fontosak nekik…
• S talán van még egy nagy bűnük, amit mi, keresztények nehezen tudunk értelmezni: a családellenesség. Csak az individuumok számítanak, ezért még a család intézményét is le akarják rombolni (ezt egyik kedvenc írójuk Fukuyama is elismeri). „A közösségi élet megromlásának a legszembetűnőbb jele a család válsága”(Bizalom, 1997, 432.o.).

A liberalizmus zsákutcás fejlődése Karl Popperrel ért el csúcsra (rögtön a falnál), megjelent a kritikai racionalizmus, mely Popperrel tovább radikalizálódott, míg maga a racionalizmus sem állhatott meg többé az ész képzeleti trónszéke vagy ítélőszéke előtt. Mindenki lefaragott egy kicsit belőle és, ami maradt az már kevés önmagában a kultúránkat fenntartani. Addig dobáltunk ki a zsákból, míg a civilizációnk kiüresedett, csak az üres zsák maradt és most azon tanakodunk, vajon mit tudnánk visszacsempészni bele úgy, hogy a nagyérdemű ebből ne vegyen észre semmit. A semmiből akarunk mindent uralni, ez pedig nehéz feladat, mikor a zsák színében sem tudunk megállapodni. Az ész romboló fúriaként számolta és számolja fel maradék hadállásait, lő mindenre, amire csak lehet, többnyire már saját magára. Úgy viselkedik, mint egy rossz diktátor és csapata, kik valamikor a minőség elit csapataként a fejlődésért a szabadságért küzdöttek és nem a hatalomban maradásért, mindenáron. Valamikor a racionalizmus a felvilágosodással a romboló kisebbségből a teremtő kisebbségbe tornázták magukat és a fejlődésért dolgozó elitként aposztrofálták magukat, a tömegek pedig utánzással, másolással, médiapocséklással magukévá tették az eredmények kisebbik részét, de most már az erőszak finomhangolásai biztosítják számukra a hatalmat, az ideológiájukat saját maguk fosztották meg a töltettől, kiüresítették. De aki bekiabálja, hogy üres és a valami, az semmi, azt kiközösítik és média máglyáján elégetik. Így érthető meg a davokrácia által irányított nagy lakosságcsere valódi célja: a maradék Európa kulturális lerombolása és egy fogyasztói-választói degradált massza létrehozása.

Századokon át a kontinensünknek a vallása szolgáltatta az éltető energiát. Védekezésre ösztönözte őket, a kultúrának táptalajt és ihletet adott. A kreativitás csúcsára vitte őket, inspirálta a Szent Péter-bazilikát, Beethoven, Bach zenéjét, Michelangelo festészetét stb. Viszont a 19. században ez az óriási védekező erő több megrendítő erejű gyomrost kapott. A forráselemzés tárgya lett nem maga a Forrás, valamint a liberalizmussal eljött a keresztényellenesség kora, ahol minden pap pedofil és minden keresztény álszent angyalvadász. Ezt nem szabad tovább engedni: az európai keresztényeknek össze kell fognia!

Meg kell újítani a kereszténységet, a keresztény felekezeteknek össze kell fognia a liberalizmus és a nagy lakosságcsere ellen! A néppártot új alapokra kell helyezni, nem védekezni kell, hanem támadni. Az egyetlen út az ideológiai támadás!