Emelje fel a kezét, aki szereti a meleg kólát!

Na ezért.

A marketing is csak egy szakma. Nem igényel akkora szakértelmet, mint mondjuk egy idegsebész munkája, de azért mégiscsak egy szakma. Aki kommunikációt tervez, nem árt, ha rendelkezik némi tájékozottsággal, mondjuk képben van azzal a környezettel, ahol a kommunikációját el akarja helyezni. Például egy iszlám országban kifejezetten szuicid ötlet a próféta zöld színében pompázó női cipőt hirdetni a tévében, mert a felháborodott igazhitű részecskefizikusok valószínűleg szimplán agyonverik érte a kedves alkotókat.

A keresztény kultúrában persze nem ilyen szigorúak a fogyasztói visszajelzések, de azért itt is lehet hülyeségeket csinálni. Mást ne mondjak, emlékezetes baklövés volt, amikor Dél-Amerikában forgalomba hozták a Mitsubishi Pajero terepjárót, ahol a helyi lakosság árkot röhögött a kocsi köré, ugyanis a Pajero nem csupán egy nagymacskafélét jelent arrafelé, hanem a krónikus önkielégítőket is ezzel a szóval jelzi a helyi szleng. És bizony kevesen akartak egy Mitsubishi „Önkielégítőben” mutatkozni az utcán. (Így lett a Pajero végül Montero a spanyol nyelvterületen.) Egy kis előzetes kutatómunka és a környezet tanulmányozása megkímélhette volna a Mitsubishit ettől a ronda és nem mellesleg drága blamától.

Hasonló helyzettel állunk szemben itt is. Adott ez a kereskedelmi kommunikáció trójai falovába bújtatott, homoszexualitást népszerűsítő kampány, ami kb. annyira vonzó egy átlagos, normális értékrendű ember számára, mint mondjuk a végbéltükrözés örömeit népszerűsítő, dokumentarista stílusú reklámfilm. Na, ebben a kampányban a végstádiumú szerepzavarban szenvedő Coca-Cola azt hiszi, hogy majd ő fogja megmondani a világnak, s benne nekünk, magyaroknak is, hogy mit kell gondolnunk a homoszexualitásról. Bevett eljárás szerint nem nagyon foglalkoztak a lokális környezettel, a globális projektet szokás szerint erőből letolták mindenki torkán, szigorúan a mások életébe soha, de soha bele nem avatkozó liberalizmus útmutatásait követve.

Csakhogy van itt egy-két helyi sajátosság.

Az egyik egy ősrégi Coca-Cola-reklámmal kapcsolatos. A Coca-Cola számos szlogent fogyasztott már el története során. Voltak emlékezetesek és kevésbé emlékezetesek. Magyarországon például „A jéghideg Coca-Cola az igazi!” mondat vált az egyik legemlékezetesebb szlogenné. Ki gondolná, de ez valamikor a múlt század '70-es éveinek vége felé, csaknem 40 éve volt használatban. De akkoriban annyira telibe találta a fejlett nyugati üdítőitalokban a szabadság leheletét megérző magyar néplelket, hogy gyakorlatilag szállóigeként beágyazódott a köznyelvbe. Még a mai fiatalok is tudják, hogy a „jéghideg az igazi”, pedig sosem találkoztak ilyen Coca-Cola-reklámmal.

A másik sajátosság pedig az, hogy a magyarországi homoszexuális közösség az angolszász nyelvterületen megszokottól eltérően nem a „vidám” (gay), hanem a „meleg” szót próbálja több-kevesebb sikerrel kisajátítani önmaga megjelölésére (egyébként német mintát követve).

Az emberemlékezet óta „jéghidegen igazi” termék és a „meleg” üzenet között feszülő ellentmondásra bizony rá kellett volna éreznie a Coca-Cola marketingcsapatának. De vagy a szükséges ismeretek híján, vagy az új, népátnevelői feladatba beleszerelmesedve nem vették észre, hogy miféle védhetetlen konnotációk bújnak meg itt. Vicces, hogy gyakorlatilag bármelyik üdítőitalukkal reklámozhatták volna a homoszexualitást Magyarországon, csak a kifejezetten jéghidegen ajánlott, melegen viszont horrorpocsék Coca-Colával nem. Ezzel aztán akkora magas labdát dobtak fel a homoszexuális lobbi egyre tolakodóbb propagandáját ellenző tábor számára, amit tényleg csúnya hiba lenne nem lecsapni.

Tehát akkor.

Kedves Coca-Cola! Kedves homoszexuális lobbi!

Meleg kóla?

Bocs, de nem.

Tudjátok, a jéghideg az igazi!