Egy hónap rövid idő, ám ahhoz éppen elég, hogy világosan kiderüljön, az ellenzék nem tudta levonni a választási eredmény megfelelő konzekvenciáit. Épp ellenkezőleg: ahelyett, hogy a régóta várt megújulás ösvényére lépett volna, a kudarc elől bizonyos választói rétegek hibáztatásába menekült. Ez pedig zsákutca, hiszen azontúl, hogy végtelenül igazságtalan egyes társadalmi csoportokat felelőssé tenni az újabb vereségükért, a politikai tőke megszerzésére sem alkalmas.

Ellenzéki politikusok és értelmiségiek egy hónapja szajkózzák, hogy a kormány "gyűlöletpropagandájával" elbutított vidéki lakosság húzza vissza az egész országot, és persze főként Budapestet. Ez a fajta hozzáállás nem kizárólag a hazai liberális értelmiség sajátja. Nemzetközi tendencia, hogy ha a határokon átívelő véleménydiktatúrának nem tetsző eredmény születik valamely demokratikus választáson, akkor gépezetének ágyúcsövei a vidéki emberek felé fordulnak, és a nagyvárosok közigazgatási határain kívül élő emberek kerülnek a célkeresztbe. A „haladó” értelmiség elmagyarázta, hogy az iskolázatlan, bigottan vallásos fehér középosztály szabadította rá a rasszista és antiszemita Donald Trumpot az Egyesült Államokra. Szintén a „független” értelmiségi szalonok tagjai mantrázták, hogy Nagy-Britanniát a korszellemet nem értő, bezárkózó angol vidék lépteti ki az Európai Unióból. Most pedig itt vagyunk a Fidesz-KDNP majd’ 70%-os részvétel melletti kétharmados győzelme után, és az eredmény egyedüli okozójának az – állítólag – információhiányos vidéki magyarság van kikiáltva. „Hogy lehetett ennyire hülye Magyarország?” – tette fel a kérdést az Index újságírója mindjárt a választást követő napon.

A csalódott ellenzékiek részéről kifejezetten hazug narratíva a „vidéket” hibáztatni, hiszen nincs olyan földrajzi, kulturális vagy egyéb kategorizálás szerinti társadalmi csoport, amelyben nem a Fidesz-KDNP pártszövetség kapta a legtöbb voksot. Fiatalok vagy idősek, falusiak vagy városiak, diplomások vagy végzettség nélküliek, nők vagy férfiak. Bármelyik csoportot vizsgáljuk, egyikben sem tudta az ellenzék megközelíteni a kormánypártokat. Ez vitathatatlan tény, ebből következően kijelenthető, hogy megdőlt az az ellenzéki toposz, miszerint a tanulatlan, agymosott vidéki nyugdíjasoknak köszönhető a kormánypárti győzelem, akik természetesen nem képesek megérteni a haladó eszméket. (Még a Demszky Gábor által „kinyomtatott internet” hatására sem.)

A helyzet végtelenül egyszerű. Vidéken is van internet, működik a 3G. Az RTL Klub ugyanúgy fogható, mint a közmédia, és az ATV sem nézhető kevesebb helyen, mint az Echo TV. De tovább megyek: a bölcsészdiplomás belpesti álértelmiségiek egy cseppet sem értik jobban a közügyeket csak azért, mert napjában tizennyolcszor frissítik a 444-et, és az arrogáns újlipótvárosi balliberálisok sem jogosultak arra, hogy teljes társadalmi rétegeket diszkreditáljanak pusztán azért, mert hírfogyasztási szokásaik eltérnek az övéktől. És hogy a sor teljes legyen; a mindenhez is értő, ám életkori sajátosságok miatt szavazati joggal még nem rendelkező diáktüntetőknek sem ér többet a szava csak azért, mert művész szülők gyermekei.

A valóság az, hogy a már említett balliberális véleménydiktatúra által hibáztatott vidéki emberek pontosan fel tudták mérni a választás jelentőségét. Tájékozódtak, személyes tapasztalataikra alapozva felelős döntést hoztak. Bizonytalanság helyett a biztosat, káosz helyett a rendet választották. Felismerték, hogy a három legfőbb érték a mai Európában – illetve en bloc a teljes nyugati világban – a biztonság, a stabilitás és a fejlődés.

A Soros-szervezetek érzékenyítő kurzusain szocializálódott gendersemleges fiatalok számára érthetetlen módon fő értéknek a családot és a munkát tekintik. Fontosnak tartják a jelenlegi életformánknak és társadalmi berendezkedésünknek, ezáltal pedig az ország kulturális homogenitásának megőrzését.

Mindezt mérlegelve adták le szavazatukat, és azt a politikai közösséget bízták meg, amely a leginkább képviseli az említett értékeket. 

Amilyen hangosan szidalmazzák őket a másik oldalon, olyan hangosan mondjuk ki: köszönet nekik.