A baloldal erõszakolja a jobboldalt - Stumpf András pedig örömmel nézi
2017.11.20. 12:58
A 888 korábbi cikkében nagyon találóan és röviden írta meg, milyen is a jobboldal sikertelenségein örvendő „konzervatív", „polgári underground" valódi jellege: ők a cuckonzervatívok. Felszarvazott konzervatívok, akik valamilyen beteg kéjes érzést éreznek, amikor a baloldal erőszakosan magáévá teszi a jobboldalt.
Azért ragadok tollat, mert újabb példáját adta a legutóbb is megválasztott fő-fő cuckonzervatív, Stumpf András ennek a jelenségnek. Sok minden miatt írhat heves véleménycikket ma egy ember, aki tényleg nemzeti, jobboldali kormányzást akar látni az országban. Nem a Gyurcsány-éra visszatérését; nem Vona Gábort és a „cuki" Jobbikot: és nem a genderőrült baloldali törpepártok diadalát. Ezer helyről támadják a kormányt. Felépítettünk valamit az elmúlt két ciklus alatt, amit most megragad Brüsszel és Soros György zsoldosa, a budapesti balos elit: rávágja az ágyra, és egybeoltott Weinstein-Martonként épp megkísérli erőszakkal magáévá tenni. Mit csinál ilyenkor a jobboldali Magyarország támogatója? Megmentésére indul?
Stumpf Andris biztosan nem indul a megmentésére. Stumpf Andris előveszi löttyedt pennáját, és cikket kanyarint, de nem ám a nemzeti-konzervatív értékek megvédéséért. Nem, ő a megannyi helyről támadott, nemzeti érzése miatt kiutált, bojkottált művész-publicistán, Apáti Bencén, a 888 íróján köszörüli szerszámát. A baj még nem is valamilyen kemény beszólás, amit Apáti kieresztett tolla alól, hanem az, hogy barátságos hangnemben megköszön egy cikket, amiben egy kormánypárti oldal megdicséri őt. Szerintem logikus, hogy a mindenhonnan támadott konzervatív író köszönetet mond egy kedves írásra; Stumpfot viszont mindez a középkori feudalizmus visszatérésére emlékezteti.
Stumpf Bandi, aki engem meg leginkább egy körszakállat növesztett szurikátára emlékeztet, nagyon nagy tévedésben van. Két ciklus konzervatív kormányzást követően újabb történelmi sikerre van lehetősége a jobboldalnak. Európai életformánk, muszlimmentes életünk, a család szentségének biztonsága, a kisembereket támogató gazdaságpolitika: minden veszélyben van. Az árkokat megásták. Kampány van, háború. Mindenki megteszi a saját kötelességét. Az utolsó töltényig. Aki ilyenkor a nyelvét köszörüli, és kis szerszámát húzogatja az online papíron, miközben a meleg pszeudo-jobbikos akolból bámulja a véres csatát, nem a „józan polgári kritikát" adja, hanem élvezkedik saját oldalának a bukásán.
Bandika, szállj le a magas lóról! Egy rövid úton beszántásra szánt hetilapocska írócskája vagy, a jobboldal debil hátrahúzója, nem pedig morális etalon. A konzervatívok már lassan köszönőviszonyban sincsenek a heti váladékkal, melyet kiönt a Simicska Birodalom legvidámabb barakkja, a balosok számára pedig úgyis jobbos vagy. Fogd fel, hol állsz; gyere haza a valódi nemzeti-konzervatív oldalhoz: vállald fel az összes szitokszót, ami ezzel jár („rezsimcsicska", „rezsimnigger", stb.) – vagy pedig vonulj be egy életre úgy a jobbos média lapjaira, mint a cuckonzervativizmus etalonja, aki sűrű mozdulatokkal onanizált, miközben a valódi jobboldaliak a nemzeti-konzervatív kormányt védték.