Kuncze: „Őszintén szólva eléggé szétvertük az országot”
2020.12.05. 11:11
Várjuk ki a végét: ezzel a címmel jelentette meg könyvét Kuncze Gábor. A könyvből nem derül ki, hogy minek a végét kéne kivárnunk. Kuncze politikai pályája lezárult, pártja, az SZDSZ, aminek országgyűlési képviselője, frakcióvezetője és elnöke, illetve pártja képviseletében belügyminisztere volt, megszűnt, sőt Kuncze rövid életű rádiós és tévés karrierje is befejeződött.
A történész hangsúlyozta, megértette, mi volt az az öncsaló mechanizmus, ami elfogadtatta az SZDSZ-szel és személy szerint Kuncze Gáborral
A trükk a következő.
A szabaddemokraták és a mögöttük,
hogy ezzel igazolják maguknak és másoknak a rendszerváltoztatás elárulását. Értelmiségi táboruk több mint negyedszázada tolja ezt az önáltató, önfelmentő mantrát, amit legplasztikusabban a Sztálint és Rákosit is imádó, tipikus SZDSZ-es értelmiségi, Eörsi István fogalmazott meg.
Kuncze ma is ezzel menti magát. Ő és társai még mindig nem látták be, hogy azzal, hogy elárulták a rendszerváltoztatást és a posztkommunista oldalra soroltak be, nemcsak eredetmítoszukat zabálták fel, és a küldetésüket üresítették ki, de a méltóságuk utolsó maradéka is odalett.
A másik érv, amire Kuncze és a balliberális tábor hivatkozni szokott: a korrupció. Itt is hasonló trükk-kel dolgoznak.
A források biztosítása ugyan az elnök dolga volt, vagyis például az övé, illetve mégsem. Jött ugyan a pénz, de ők: Pető, Kuncze, Magyar, Horn nem kérdezték meg kitől, milyen feltételekkel, miért cserébe. Hogy ez mennyire hihető, azt most ne firtassuk, de gondoljuk meg, milyen következményekkel jár, ha egy párt úgy szolgáltatja ki magát a finanszírozóinak, hogy még az érte nyújtandó szolgáltatások természetét sem tisztázza velük előre.
Kuncze párttársai és koalíciós partnerei korrupciós ügyeiről, legyen az gyanú vagy tény, sorra lerántja a leplet. Kezdve a palament egykori szadeszes alelnökével,
folytatva a szocialista-szabaddemokrata kormánykoalíció pénzügyminiszterével,
A rendszerváltoztatás legnagyobb és legkiterjedtebb korrupciós, bűnözői hálózatával – ami teljesen összefonódott az MSZP-vel –, az olajmaffiával persze nem foglalkozik bővebben, nyilván azért, mert belügyminiszterként az ő feladata lett volna annak felszámolása. Ehelyett annyit jegyez meg, hogy az olajszőkítéssel, a fűtőolaj festésével, a diesel és olaj közötti különbségekből származó bevételekkel milliárdokat kerestek, amiket aztán a legkülönbözőbb helyekre fektettek be (125. o.). Érdekelne, hogy hova, kiket használva strómannak stb. Milyen belügyminiszter az, akinek ennyire futja?
A Tocsik-ügy a legszélesebb nyilvánosság előtt leplezte le az MSZP-SZDSZ által működtetett korrupciós hálót, és nyújtott betekintést az általuk használt módszerekbe. Ez Kunczénál így szól:
Az egyik, az ügyben érintett cég az SZDSZ Mérleg utcai székházba volt bejegyezve, ami egészen arcátlan. Kuncze, az általa nyilvánvalóan nem kedvelt Demszky Gábort, aki húsz éven keresztül volt Budapest főpolgármestere, azzal vádolja, hogy Mesterházy Ernő piti kedvezményekkel korrumpálta. (136. o.) Az a Mesterházy Ernő, aki úgy rászívta magát a fővárosra és Kuncze pártjára, hogy szadeszes begyökeresedése okán nemcsak kiválasztotta, de el is fogadtatta velük, hogy a senki által nem ismert Retkes Attilát tegyék meg a párt utolsó elnökének.
Okkal mondta tehát Medgyessy Péter 2005-ben, hogy:
akinek a kívánsága mögött lehettek olyan reálpolitikai megfontolások, amik miatt máshol, másban ellentételezést remélt: uniós források, nemzetközi politikai alkudozások, támogatások megítélése stb.
Izgalmas írás, érdemes végig elolvasni.