Az X - A rendszerből törölve főszereplője Éva (Balsai Móni), egy hányatott sorsú, de zseniális egykori rendőrnyomozó. Egykori, mert a történet kezdetén irodai munkát végez, ugyanis összeomlott férje elvesztése miatt, a félelmeivel, lakáshitelével – és a kamaszodó lányával – küzd.

A város választások előtt áll, az indulatok eközben elszabadulnak, tüntetések zajlanak, a rendőrök emiatt túlterheltek.

Éva derít fényt egy olyan gyilkosságsorozatra, amelyet öngyilkosságnak álcáznak. Éva főnöke először nem szeretné engedélyezni a nyomozást. Egy, a rendőrőrsre érkező vidéki nyomozó azonban felfigyel az ügyekre, és együtt erednek egy sorozatgyilkos nyomába.

A rendező a sajtóvetítés elején mindenkit megkért, hogy egyáltalán ne spoilerezzünk. Ezt sajnos azért nem tudom megtenni, mert a filmnek számomra igen vegyes az értékelése: a zseniális húzások miatt bizonyos dolgok működnek, bizonyos dolgok pedig nem. Így kénytelen vagyok konkretizálni. Viszont gyilkos dolog lehet a spoiler egy krimi estében, ezért ezt külön jelzem.

A film legelejétől kezdve nyilvánvaló a szándék, hogy a forgatókönyvírók (Hegedűs Bálint és Ujj Mészáros Károly) valamit szeretnének mondani a politikáról. A filmben tüntetések, politikai hírek bukkannak fel, természetesen nem létező szereplőkről és pártokról. A történések alapján a történet játszódhat 2006 őszén, vagy akár az ellenzék által vágyott közeljövőben is, amikor lesz egy aktív, nagy, tüntető tömeg, amely akár hajlandó erőszakosan is összecsapni a rendőrökkel. Erre a politikai közegre látszólag azért volt szükség, hogy az alkotók meg tudják teremteni az egyik karaktert, X-et, aki egy kőkemény, a balhét élvező, a rendőrökkel összeverekedő figura. A probléma, hogy erre a politikai légkörre sem a cselekmény miatt, sem az anarchista karakter ábrázolása miatt valójában nincs semmi szükség. Mióta kell felfokozott politikai légkör egy balhézó anarchistának, hogy rendőrökre támadjon, hogy lázadjon?

A politikai szál végigkíséri a filmet, ahol meg is próbálnak a főszereplő szájába adni politikai tanulságokat. Összesen két fontos állítás ütötte meg a fülem.

• Első állítás: "a hétköznapi emberek tüntethetnek, lázadozhatnak a rendszer ellen, mindez nem számít. Mert a hatalom elmegy a végsőkig, mindent megtesz, amit módjában áll megtenni".

Számomra ez nem egy izgalmas állítás, hiszen – szerintem – ez egy köztudott tény. Évezredek óta bizonyul izgalmas irodalmi figurának az ember, aki hirtelen hatalomhoz jut. Ez megváltoztatja, méghozzá végletesen.

SPOILER! A film meg is próbálja bemutatni a hatalomnak ezt a tulajdonságát. A hatalommal rendelkező főrendőr megpróbálja elszabotálni a nyomozást, mert "választási évben" ne rontsák a statisztikát. A film második felében egy gyilkos tartja sakkban a főhőst, hatalma van fölötte. A probléma, hogy az alkotók keresztülhúzzák a fentebb leírt üzenetüket azzal, hogy a főrendőr végül mégis csak engedi a nyomozás elindulását, illetve a másik szál is hasonlóan oldódik meg. Vagyis a hatalmasok megtehettek volna valamit, de inkább meggondolták magukat. SPOILER!

• Második állítás: "a hatalmat csak egy magányos hős döntheti meg".

Végső soron, ha az alkotók valamit szerettek volna üzenni a mai ellenzéknek és az ellenzéki értelmiségnek, akkor ez lenne az az üzenet. Márpedig ha van valamilyen tanulsága a Fidesz-KDNP győzelmi menetelésének az elmúlt 12 évben, akkor az pont ennek az ellenkezője. Persze, kell egy ember, egy hős, legyen az magányos vagy sem, de ő egyedül mit sem ér egy belső kohézióval, hierarchiával, lelkesedéssel, tettvággyal teli KÖZÖSSÉG nélkül.

Ami a filmben megjelenő politikai szálat illeti: gyakorlatilag semmi szükség rá. Ha nincs benne, akkor is ugyanúgy tudna működni a film. A magyarázat szerint a választási év és az ekkor tapasztalható balhé miatt nincs kapacitás a gyilkosságok kivizsgálására, és a statisztikákat sem jó rontani. Csakhogy a zsarufilmekhez szokott közönség tudja: nem kell ahhoz választás, hogy a rendőrfőnök a statisztika miatt aggódjon. A politikai szálat ezek miatt lehet egyfajta üzenetként értelmezni, amely az ellenzéki értelmiséget célozza meg. Remélhetőleg ők vevők lesznek erre az üzenetre, és akkor biztosan kormányon marad a jobboldal még vagy száz évig.

Az előbb bemutatott politikai szál talán a film leggyengébb része. Azonban ennek az alkotásnak vannak erősségei is.

Ilyen például Balsai Móni Éva szerepében. Itt nemcsak a színésznő tehetsége mutatkozik meg, hanem ismét megtapasztalhatjuk Ujj Mészáros Károly és Hegedűs Bálint remek történetvezetését, amelyet a nézők már megtapasztalhattak a Liza, a rókatündér forgatókönyvének esetében is – amelyet szintén ők jegyeznek.

Balsai Móni karakterének drámája fokozatosan bontakozik ki a filmben, méghozzá a lehető legjobb ütemben. A különböző flashbackek, visszaemlékezések fontos adalékul szolgálnak az aktuális események megértéséhez.

Balsai Móni karaktere megköveteli az érzelmes színészi játékot, hiszen a főhős pánikbeteg, az összeomlás szélén táncol. A különböző válsághelyzetekben fellépő pánikot, kéztördelést és sírást hivatottak megmagyarázni a felbukkanó emlékképek, amely végig fenntartják a néző érdeklődését a karakter iránt.

A fentiekből következik, hogy a film lassú tempójú, érzelmes alkotás. Ez mindig egyéni ízlés kérdése, hogy szeretjük-e az ilyen filmeket.

Érdemes kitérni Kulka Jánosra, aki a betegsége után tért vissza a filmvászonra. A szerepe kevés szöveget kíván, talán meg sem szólal a filmben, így az arcával és a testbeszédével kell eljátszania mindent. Szintén pazar alakítást nyújt.

A Liza után itt is viszontláthatjuk Bede-Fazekas Szabolcsot. Mindkét filmben rendőrt játszott, a Lizában ő volt a hősszerelmes Zoltán zászlós, itt pedig Ferit alakítja, a nyomozócsoport tagját. Bede-Fazekast szintén ki lehet emelni, ismét remekül hozta a figurát.

Az Évát felkaroló nyomozót játszó Schmied Zoltán szerepét a film közepe felé elvágják. Az volt az érzésem, hogy Schmiednek nem nagyon kellett megizzadnia a szerepében.

Bujáki Zsófi játssza Éva problémás kamaszlányát, méghozzá elismerést érdemlően.

A figurák mellett érdemes kiemelni, hogy a krimik borongós, szürke hangulatát jól adták vissza. A feszültséget megfelelően sikerült adagolni.

A filmbe két műfaji újítást is be akartak pakolni az alkotók. Az egyik teljes siker, a másik pedig teljes bukás lett.

Beszéljünk először a negatívumokról. A hasonló krimik általában az érdekes karakterek és a csavarok, fordulatok miatt tudnak működni. Érdekes karakterekben nincs hiány. Az alkotók azonban elkövetnek egy hibát. Egy jelenetben megmutatják az elkövetőt, pedig erre egyáltalán nem lenne szükség.

SPOILER! Szóval az egyik mellékszereplőről kiderül, hogy nem is az, akinek mutatta magát. Mindez úgy történik, hogy a gyilkosnak vélt karaktert is meggyilkolják. Azonban a készítők nem hagynak kételyt: megmutatják, hogy ki tette. Erre egyébként semmi indokuk nem lenne, talán csak a Columbo-filmek nyomán találták ki ezt a megoldást, ahol néző tudja, hogy ki követte el a gyilkosságot, de azért nézi meg az adott részt, hogy kiderüljön, hogyan jön rá mindenre a nyomozó, és hogy mi volt a motiváció. SPOILER!

Azonban a hasonló csavarokkal rendelkező filmek nem véletlenül használják azt a megoldást, hogy a végén derül ki minden, és a szereplők motivációja utólag válik érthetővé.

Az X - A rendszerből törölve esetében sajnos nem működött a columbós megoldás.

Meglátjuk a gyilkost, ezzel kiderül a rejtély. Innentől talán a motivációi kellene, hogy izgassanak minket és fenntartsák a figyelmünket. De valamiért mégsem tudták ezt érdekessé tenni.

A másik újítás a Budapestről látható képek. Számos magyar film kezdődött a városkép bemutatásával, ez főként a '90-es és a 2000-es években volt a magyar film betegsége. Például A miniszter félrelép vagy a Meseautó. Az előbbiben mindez teljesen öncélú, nagyjából egy klipet forgattak a film elejére egy dalhoz. Az utóbbiban valamennyire már szorosabban hozzátartozik a cselekményhez. Nem hittem, hogy ebből a műfajból ki lehet hozni bármi érdemlegeset, de Ujj Mészáros egy olyan megoldással állt elő, amelytől leesett az állam.

Soha nem látott, lélegzetelállító képeket láthatunk a városról, egyedi zenére, amelynek ha jól emlékszem, az orgona volt a legdominánsabb hangszere. Pazar, nagyívű, értelmezésre csábító, csodálatosan egyedi képsorok ezek. Az ötlet és a kivitelezés minden elismerésre méltó. Ezek a képek nemcsak a film elején láthatóak, hanem vágóképek is, amelyek a cselekmény lassítására lettek kitalálva. Szecsanov Martin operatőr munkája nem csak ezekben a jelenetekben kiemelkedő.

Az elnyújtott cselekmény miatt a film vége összecsapott lett. A nézőnek itt áll össze a kép, itt kellene, hogy legyen az a bizonyos "aha"-érzés, amikor visszamenőleg is összeáll a kép, kiderülnek a szereplők motivációi. Ehelyett gyorsan lelepleződnek a gonoszok, gyorsan el is buknak, még jön egy kis családi dráma, aztán vége.

Az X - A rendszerből törölve nem tudta megismételni a Liza, a rókatündér színvonalát, de kétségtelen, hogy vannak benne egyedi megoldások. Ezek egy része nagyon szépen működik, egy része pedig semennyire sem.

A politikai és aktuálpolitikai utalások teljes tévedésnek nevezhetőek. Az egyik fordulat lelövése szintén nem tett jót a filmnek. A Budapestről bemutatott képek és Balsai Móni  játéka viszont egyenesen zseniálisak.

A film vége összecsapott lett. A film többi részéhez képest nagyon gyorsan pörögnek az események, a sok csavar utáni "aha"-érzés elmarad. Van egy logikai baki is benne.

A Liza, a rókatündér sikere sokakat a mozikba vonz majd erre a filmre. Sajnos, az eredetisége ellenére legfeljebb az egyszernézős kategóriába tudnám sorolni.

Port.hu: 6/10