Volt idõ, amikor székely asszonyokat és gyermekeket mészároltak le
2017.01.08. 09:58
1764. január 7-én hajnalban támadta meg a császári katonaság az erőszakos besorozás ellen fellázadó székelyeket Madéfalvánál.
A falu ostroma során körülbelül 200 – nagyrészt fegyvertelen – embert öltek meg. Nem csak férfiak, de nők és gyermekek is a vérengzés áldozatául estek. Ez volt az úgynevezett „madéfalvi veszedelem”.
A 18. század során ugyan fokozatosan gyengült az Oszmán Birodalom katonai ereje, de még így is komoly fenyegetést jelentett a Habsburg Birodalomra. Mária Terézia ezért 1761-ben elrendelte, hogy – a Délvidék és Horvátország mintájára – Erdélyben is szerveződjön határőrség.
Az új szabályok ugyanakkor nemcsak a határvédelmet írták elő a székelyeknek, hanem azt is, hogy idegenben is szolgálniuk kell, ráadásul német nyelvű vezénylet alatt, valamint azt is, hogy nem illetik meg őket azok a szabadságjogok, amelyeket korábban a katonai szolgálat fejében élveztek.
A bécsi udvar megbízta Adolf Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben három székely és két román határezredet.
A Naszód környékén, zömében jobbágysorban élő románok készségesnek mutatkoztak, a székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados hagyományukat, kiváltságaikat, és igyekeztek szabotálni a királynő terveit.
A teljhatalommal felruházott főparancsnok nem örvendett túl nagy népszerűségnek a fejedelemségben, amit tetéztek az 1762-es összeírásokkal kezdődő zaklatások, amelyek rövid úton lázadáshoz vezettek volna - írja a Rubicon.
Mária Terézia belátta az erőszakos sorozás veszélyeit, és 1763 tavaszán leváltotta Buccow tábornokot, és Siskovics József horvát-magyar bárót bízta meg a katonai főparancsnoksággal.
1763 telére általános jelenséggé vált, hogy ahol megjelentek a császáriak, a székely férfilakosság jelentős része – esetenként a nőkkel, gyermekekkel együtt – a közeli erdőségekbe menekült, a bujdosók pedig idővel tömegekbe szerveződtek.
Az 1764-es esztendő beköszöntével mintegy 2500-an gyűltek össze Madéfalván, hogy tiltakozó petíciót fogalmazzanak meg Mária Teréziának. Siskovics ekkor parancsot adott Madéfalva megtámadására - írja a Híradó.
A Csíkban található falucskához érkező császári csapatok, Carato alezredes vezetésével 1764. január 7-én hajnalban körbe vették, majd vad ágyútűz kíséretében megrohamozták a székelyeket.
A császári katonák órákon át üldözték, és gyilkolászták a védtelen falusiakat, ártatlan gyermekeket és asszonyokat mészároltak le. A házakat kifosztották, majd felgyújtották, a menekülők közül sokakat a mezőkön vagdostak le.
Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit. A január 7-én bebörtönzötteket néhány nap után szabadon engedték, áprilisban azonban megkezdődött az események kivizsgálása, ennek során pedig számos székely vezetőt – főleg plébánosokat – ismét börtönbe vetettek.
A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban.
Csíkmadéfalván 1905. október 8-án avatták fel azt a hatalmas emlékművet, amelynek tetején turulmadár szárnyal. Az emlékmű alkotója Köllő Miklós. A kőoszlop alján elhelyezett táblán egy misztikus, többjelentésű szó olvasható. A SICVLICIDIVM nemcsak székelygyilkolást jelent, de a római betűk számértéke 1764-et, a székelyirtás évét (is) jelzi - írja a 3szék.