A kisüzemi sörfőzés kultúrája és múltja messze régebbre nyúlik vissza, mint az úgynevezett „kézműves forradalom” kezdete, bár kétségtelen, hogy a legtöbb ismert kisüzemi magyar sörfőzdét az elmúlt 10-20 évben alapították, vagy ha esetleg régebben, akkor is felültek a kézművesvonatra, és főleg újhullámos söröket kezdtek el főzni, jobb esetben az alapsörök mellett, és nem helyett.

Akadnak kivételek is, az egyik ilyen a rákospalotai Mister Sör. Ez a sör hiába budapesti, nem kifejezetten ismert, aminek fő oka az lehet, hogy három nagykörúti sörözőt leszámítva csak Rákospalotán és Újpesten lehet kapni.

Az egyik rákospalotai egységben teszteltem le az ott kapható kínálatot, nem mellékesen említem meg, hogy ez a kocsma a REAC-pálya szomszédságában található. A Mister sörfőzdéje sincs innen messze, de az most kimarad a bemutatóból.

A Mister kínálata hatféle sörből áll: világos, szűretlen, barna, meggyes, meggyes barna és lime. Ezek közül a világosat, a meggyest és a meggyes barnát kóstoltam meg, utóbbi kettőt egyébként ez alkalommal ittam először.

A Mister Világos egy átlagos lágersör, nem nevezhető különlegesnek, viszont a német tisztasági törvényeknek megfelelő sörről van szó, tehát nincs benne sem kukoricagríz, sem egyéb adalék, csak víz, árpamaláta és komló. Van egy egyedi mellékíze, amit nem igazán tudok megfogni, de kesernyés, a sörhöz való ízről van szó. A Mister olcsó, 390 forintért mérik: sajnos manapság már nemcsak a belvárosban, de a Rákospalotához hasonló külterületeken is ritka, hogy ennyiért kapjunk csapolt sört, nem beszélve arról, hogy 400 forint alatt általában már csak hitvány, kukoricás söröket kapni, így a Mistert meg kell becsülni!

Külsőre semmi meglepőt nem hoz, egy sima világos sört láthatunk a korsóban, nem túl nagy, ám egészen tartós habbal. Alkoholtartalma 5 százalék, míg 12 Balling-fokos szárazanyag-tartalommal bír: ez nem rossz páros, de léteznek ennél jobb minőségű magyar világos sörök is, azok viszont nem 400 forintba kerülnek, ráadásul a nagyüzemi magyar sörök ezt a szintet nem érik el, ám jobb esetben nagyjából ennyibe kerülnek csapon.

A Mister Meggyes számomra nem volt nagy durranás, inkább üdítőitalnak lehetne nevezni, sörre jellemző ízeket nem igazán éreztem benne. Külsőre is üdítőnek néz ki, bár ez a meggy erős színe miatt eddig minden meggyes sörre igaz volt, amit valaha ittam. Egy fokkal jobb, mint valami radler, ugyanis legalább alkohol van benne – ugyanúgy ötszázalékos, mint a világos sör, valamint ugyanakkora szárazanyag-tartalommal bír.

A Mister Meggyesbarna érdekesebb, mondhatni különlegesebb volt, bár az sem túl testes sör, viszont érdekes elegyet alkot a meggy és a barna sör íze, ami nekem kifejezetten ízlett. Az előzőekkel megegyező paraméterekkel bír ez a sör is, míg külcsínre egy sima barna sörre emlékeztet. A sima Mister Sörrel egyetemben ez is valami olyasmi, ami a magyar sörök skáláján félúton helyezkedik el: a nagyüzemi sörök zömét simán veri (ez esetben a radlerekre és egyéb „gyümölcsös sörökre” gondolok a „nagyjainktól”), viszont a nagyobb, ismertebb, nevesebb kisüzemi, kézműves sörmanufaktúrák szintjét nem éri el.  

Utóbbi két sörből csak pohárral ittam, a 0,33-as kiszerelés 300 forint körüli áron elérhető, tehát egészen barátságos árakkal dolgozik a Mister Sör.

A jövő héten folytatódik a sorozatunk, egyelőre azonban legyen meglepetés, hogy milyen sör kerül majd terítékre!